Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 6. szám - A szellemi tulajdonvédelmi tanács állásfoglalásai. Dr. Vörös Imre: A szabadalom fordításának nyelve – alkotmányossági kérdések
Dr. Vörös Imre: A szabadalom fordításának nyelve - alkotmányossági kérdések 47 lapított működési rendben, a jog által a polgárok számára megismerhető és kiszámítható módon szabályozott korlátok között fejtik ki tevékenységüket” [56/1991 (IX. 8.) AB határozat, ABH 1991, 393], 5.2. A külföldi vállalkozók, beruházók adókedvezménye szinte végigkísérte az Alkotmánybíróság tevékenységét 1991 óta. A kérdés értelemszerűen vetette fel ezek egyenlőként kezelésének problémáját, jóllehet a diszkrimináció kérdése gyakran csak mögöttes problémaként merült fel, az előtérben más, különösen a jogbiztonságra és a vállalkozás jogára vonatkozó alkotmányossági aggályok álltak. 5.2.1. Vezető határozattá, precedenssé vált a külföldiek adókedvezményeivel foglalkozó 9/1994 (II. 25.) AB határozat, majd az annak elveit továbbfejlesztő 16/1996 (V. 3.) AB határozat. a) A 9/1994 (II. 25.) AB határozat (ABH 1994. 74, 75) egy külföldi beruházó - egyébként német nyelven megfogalmazott és az Alkotmánybírósághoz eljuttatott - indítványa tárgyában született. Az indítványozó kifogásolta, hogy a külföldi beruházókat megillető egyik fajta adókedvezmény igénybevételének lehetőségét újabb, későbbi törvényhozás révén korlátozták. Az 1988-ban a külföldi beruházások ösztönzése végett bevezett adókedvezmény mértéke a tevékenység első öt évében 100%-os, a hatodik évtől pedig - időbeli korlátozás nélkül - 60%-os volt. Ezt a határidő nélküli kedvezményt - amely tehát valójában azt jelentette, hogy külföldi honos beruházók által létesített magyarországi vállalatok meghatározatlan ideig, az idők végezetéig 60%-os adókedvezményben részesültek - 1990-ben módosították. Az új szabályozás a kedvezményt a hatodik évtől a tevékenység tizedik évéig maximálta, vagyis az időtlen időkig történő kedvezményezettséget eltörölte és a 60%-os kedvezmény időtartamát meghatározott időre - öt évre - korlátozta. A határozat az indítványt nem tartotta megalapozottnak. Az indokolás mindenekelőtt visszautalt a - fentebb elemzett- 137/B/1991 AB határozatra ismét hangsúlyozva, hogy az adókedvezmények a gazdaságpolitika eszközei, melyekkel a jogalkotó lényegesnek tartott célok elérését kívánja elősegíteni. Ennek megfelelően - amint azt az Alkotmánybíróság korábban [182/B/1992 AB határozat (ABH 1992.588, 590)] - megállapította, adókedvezmény biztosítása, korlátozása vagy megvonása önmagában véve gazdaságpolitikai mérlegelés körébe tartozó kérdés, így önmagában véve alkotmányossági aspektussal nem bír, alkotmányossági problémát nem képez. Minthogy adókedvezményre senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga, az államnak jogában áll az adókedvezmények mértékét, alkalmazási körét, igénybevételi lehetőségének időtartamát a jövőre nézve korlátozni, sőt a kedvezményeket akár meg is szüntetni. Más azonban a helyzet akkor, ha az állam kifejezetten valamely gazdasági-beruházási tevékenység ösztönzése érdekében bocsát ki meghatározott kedvezményeket kilátásba helyező jogszabályokat. Ilyenkor a jogalkotónak figyelemmel kell lennie arra, hogy a kedvezmény módosítása, esetleges megvonása nem lehet visszamenőleges hatályú-mivel ez a jogállamiságot [Alkotmány 2. § (1) bekezdés] sértené a jogbiztonság sérelme okán -, de arra is, hogy a módosítás hatálya nem terjedhet ki azokra a természetes vagy jogi személyekre, akik vagy amelyek a módosítás hatályba lépése előtt kezdtek hozzá a kedvezményezett gazdasági-üzleti beruházási tevékenységhez. Az ilyen módosítás ugyancsak sértené a jogbiztonság követelményét, ezen keresztül a jogállamiság maximáját. Az adott esetben az okozott problémát, hogy az állam, a jogalkotó a hatodik üzleti évtől meghatározatlan időre, vagyis örökre 60%-os adókedvezményt biztosított (meghatározott feltételek teljesítése esetében) külföldi honos beruházóknak. Az Alkotmánybíróság felhívta a jogalkotó figyelmét arra, hogy a kedvezmény időtartamát célszerű a jogszabályban előre rögzíteni. Ha ezt a jogalkotó elmulasztaná, akkor is alkotmányosan van lehetősége a kedvezmény időtartamának meghatározásán keresztül a kedvezmény mértékének csökkentésére. Ekkor azonban feltétel az, hogy az érintetteknek, akik a kedvezményben bízva kezdtek hozzá gazdasági tevékenységükhöz, megfelelő - méltányos-felkészülési időtartam álljon rendelkezésére az új feltételekhez való alkalmazkodásra, felkészülésre, a szükséges intézkedések megtételére. Az eredetileg határidő nélkül, tehát örök időkre nyújtott adókedvezmények korlátozása vagy megvonása tehát csak oly módon történhet, hogy a jogalkotó hosszabb felkészülési időt biztosít a módosítás kihirdetése és annak hatályba lépése között. Az adott esetben a kedvezmény igénybevételére még tíz évig volt lehetőség, így ez az időtartam méltányos felkészülési időtartamnak tűnt az Alkotmánybíróság számára, ezért alkotmányellenességet nem állapított meg. Nem tartotta megalapozottnak az Alkotmánybíróság a visszamenőleges hatályra vonatkozó indítványt sem, mivel a már igénybe vett kedvezményeket nem kellett visszafizetni: a megvonás, csökkentés csak a jövőre nézve lépett hatályba. b) Alkotmányellenes adókedvezmény-megvonást állapított meg viszont az Alkotmánybíróság az ugyancsak leading case-zé, vezető határozattá vált 16/1996 (V. 3.) AB határozatában (ABH 1996. 61). Az ügy szerves folytatása a fent elemzett 9/1994 (II. 25.) AB határozatban vizsgált adókedvezmény jogi szabályozásának. Az adótörvények - nagy port felvert - 1994-es módosítása ugyanis a fentebb említett, a gazdasági tevékenység első öt évére biztosított 100%-os, és a második öt évben biztosított 60%-os adókedvezmény mértékét - különféle technikákkal - már a módosítás hatályba lépésének évére nézve is alkalmazandó módon csökkentette. Az indítványozók ebben, a kedvezmények utólagos és visszamenőleges hatályú megvonásában (csökkentésében) az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság maximájából levezetett jogbiztonság sérelmét látták. Az indítványozók úgy látták, hogy a jogszabály azokra is kiterjedően vonja meg utólag a korábban kilátásba helyezett adókedvezményeket, akik a kedvezményekben bízva kezdtek hozzá a kedvezményre jogosító tevékenységhez. Az indítványozók szerint a jogszabálynak különbséget kellett volna tenni aszerint, hogy az adóalanyok mikor szereztek jogosultságot az adókedvezményre. Megítélésük szerint azokat, akik már megkezdték a kedvezményre jogosító tevékenységet, az eredetileg ígért tízéves időtartamra megilleti az adókedvezmény. Úgy vélték, hogy a jogszabályi rendelkezések azon adójogviszonyok vonatkozásában, amelyek még a kedvezmények eredeti formájukban való fennállta idején jöttek