Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)

2001 / 6. szám - A szellemi tulajdonvédelmi tanács állásfoglalásai. Dr. Vörös Imre: A szabadalom fordításának nyelve – alkotmányossági kérdések

46

A Magyar Szellemi Tulajdonvédelmi Tanács állásfoglalásai

lampolgári aspektusból fogalmazza meg - a jogi személyekre is vonatkoznak ..így a jogi személyek számára is biztosított, hogy alkotmányos jogait bármely megkülönböztetés nélkül érvényesíthesse” (ABH 1991. 88, 114).

Összegezve megállapítható tehát, hogy az Alkotmány diszkriminációtilalmat megfogalmazó 70/A §-a a jogi személyekre is, így különösen a gazdasági élet, a piac szereplőire, vagyis a gazdasági jogi-kereskedelmi jogi viszonyokra is vonatkozik. A jogszabályok alkotmányosságának tehát ezek egyenlőként kezelése is feltétele.

4.4. A fentiek rámutatnak arra, hogy a gazdasági tevékenység kifejtése során a természetes vagy jogi személy az Alkotmány 70/A §-ának védelme alatt áll. Jogszabállyal a jogalkotó nem tehet közöttük különbséget. Természetes az is, hogy a megkülönböztetés tilalmának csak egyik aspektusa a vállalkozási-iparűzési tevékenységet kifejtő személy, a tilalom maga sokkal általánosabb: minden - a Magyar Köztársaság területén tartózkodó - személyre nézve és bármely konstellációban egyenlőként kezelendők (megkülönböztetés tilalma „egyéb okból”).

4.5. A tilalom értelmezése-alkalmazása során az AB mindenekelőtt konkretizálta azt a kört, amelyre a tilalmat az adott konkrét esetben vonatkoztatni kell. Ennek során került sor a „homogén csoport" fogalmának kimunkálására. „Homogén csoport” („egynemű csoport”) alatt az AB gyakorlata az adott ügy szempontjából egynemű, egymással összehasonlítható tagokból álló csoportot ért, amelyen belül a csoporthoz tartozók között tilos a megkülönböztetés. Ilyen csoport pl. a tulajdonosok csoportja [90/B/1990/9. AB határozat, 21/1990 (X. 4.) AB határozat, ABH 1990,77-79.], a hiteladósok és a lakásbérlők [32/1991 (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991. 161-162.], az élettársak csoportja stb. [14/1995 (UI. 13.) AB határozat, ABH 1995. 85-86.].

A homogén csoport határainak meghúzása igen nagy jelentőségű: azok a személyek, amelyek ezen belül vannak, egyenlőként kezelendők, akik viszont azon kívül kerülnek, különböző jogokat élvezhetnek anélkül, hogy arra hivatkozhatnának: a jogalkotó tiltottan tett közöttük megkülönböztetést.

4.6. A megkülönböztetés tilalma tartalmilag ugyanis azt jelenti, hogy jogszabály a homogén csoport tagjait egyenlőként köteles kezelni. A tilalom azonban nem abszolutizálható: az AB már korán kifejtette, hogy nem lehet szó diszkriminációról, ha a megkülönböztetésnek „kellő' súlyú alkotmányos indoka van ” [21/1990 (X. 4.) AB határozat, ABH 1990. 77-79.]. Ebben a határozatában az AB első ízben foglakozott a kárpótlási törvényhozással és kifejtette: ha ennek során egyes személyek volt tulajdonát - a volt földtulajdonosokét - reprivatizálják, másokét pedig nem, ez a tulajdonosok homogén csoportján belüli alkotmányellenes megkülönböztetésre vezetne. A megkülönböztetésnek ugyanis nincsen alkotmányos indoka.

Ennek kiegészítéseként vezette be az AB azt a szempontot, amely ugyancsak mentesít a tilalom, az alkotmányellenesség alól: ha ugyanis a megkülönböztetésnek akár a homogén csoporton belül is tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka van, vagyis nem önkényes, az alkotmányellenesség nem állapítható meg [35/1994 (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994. 280.].

4.7. Az AB ezen túlmenően mindig is elutasította azt, hogy a 70/A § tilalmát a gazdasági-vagyoni egyenlőség

mint alkotmányossági követelmény kimondására használják fel: kimondta, hogy a rendelkezés nem a gazdasági egyenlőségre, hanem a jogokból való egyenlő' részesedésre vonatkozik [32/1991 (VI.6.)AB határozat, ABH 1991. 161-162.]. Ugyanígy elutasította az AB azt is, hogy a tilalmat úgy értelmezzék, mintha az a személyeknek általában véve is a jogon kívüli egyenlőségét testesítené meg.

A magánszemélyek jövedelemadójával kapcsolatban vizsgálódva az AB kifejtette, hogy az ember hivatása, képzettsége, kereseti viszonyai szerint különbözhet és ténylegesen különbözik is más embertől. A jogalkotás ezért jogosan veszi figyelembe a tényleges különbségeket, mivel a 70/A§ nem mindenfajta, hanem csak az emberi méltósághoz való jogot [Alkotmány 54. § (1) bekezdés] sértő megkülönböztetést tiltja. Ennek a követelménynek megfelel pl. az, hogy a vagyoni helyzetből adódó különbségeket figyelembe veszik az adószabályok megállapításánál. A jogegyenlőség lényege ugyanis az, hogy az állam, mint közhatalom s mint jogalkotó köteles egyenlő elbánást biztosítani a területén tartózkodó minden személy számára. Ebből következik a tilalom általános érvénye: az AB a 61/1992 (XI. 20.) AB határozatban (ABH 1992. 280- 282.) kimondta, hogy a tilalom - amennyiben sérti az emberi méltósághoz való jogot - kiterjed az egész jogrendszerre, nem pedig csupán az emberi és az állampolgári jogokra.

4.8. Egy, a szabadalmi ügyvivőkről szóló jogszabály kapcsán az AB kimondta: „az a tény, hogy - a vállalkozás, illetőleg a foglalkozás szabad megválasztásához való jogával élve - valaki belép egy, az állam által az adott tevékenységre vonatkozóan megállapított feltételrendszerbe, amely az adott tevékenység végzésére eltérő lehetőségeket kínál fel, és e többféle lehetőség között választ, önmagában nem ütközik a hátrányos megkülönböztetés tilalmába”. Az AB ezért a társas és az egyéni szabadalmi ügyvivők jogállásának eltérő szabályozását nem tekintette önmagában véve alkotmányellenesnek. Tegyük hozzá: a homogén csoportot ebben az esetben az AB nem általában és tágan a szabadalmi ügyvivők csoportjaként, hanem két csoportot képezve húzta meg: egyfelől a társas, másfelől az egyéni szabadalmi ügyvivő csoportját alakította ki. Az AB tehát úgy találta, hogy a megkülönböztetés nem önkényes, annak ésszerű indoka van.

5. A jogállamiság [Alkotmány 2. § (2) bek.] és az abból levezetett jogbiztonság követelménye adott esetben szorosan összefügg a diszkrimináció tilalmával. így volt ez az alább vizsgálandó adókedvezmény ügyében is. A középpontba mégis a jogbiztonság követelménye került.

5.1. A jogbiztonságról az Alkotmány kifejezetten nem szól, az AB azonban abból a követelményből, hogy a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam, arra a következtetésre jutott, hogy a jogállamnak szerves része, alapvető' értéke a jogbiztonság.

Ez azt a követelményt fejezi ki, hogy „a jog egésze, egyes részterületei és egyes szabályai is világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak és a norma címzettjei számára ... előreláthatóak legyenek [11/1992 (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 84.]. Másutt az AB hangsúlyozta: „a jogállamiság egyik alapvető követelménye, hogy a közhatalommal rendelkező szervek a jog által meghatározott szervezeti keretek között, jog által megái-