Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 6. szám - A szellemi tulajdonvédelmi tanács állásfoglalásai. Dr. Vörös Imre: A szabadalom fordításának nyelve – alkotmányossági kérdések
Dr. Vörös Imre: A szabadalom fordításának nyelve - alkotmányossági kérdések 43 a felperes székhelyének állama szerinti hivatalos nyelv ez lenne. A német nyelven történő közzététel abból következik, hogy a német az ESZH egyik hivatalos nyelve, így az ESZE 14. § (7) bekezdése alapján a közzététel ezen a nyelven egyezményes kötelezettség. Az adott esetben tehát az ESZE egyik hivatalos nyelve és az érdekelt fél székhelye szerinti állam egy és ugyanaz. A valódi probléma - amire azon országok többsége reflektált, amely élt az ESZE 65. cikkelye szerinti felhatalmazással - abban az esetben keletkezik, amikor valamely állam hivatalos nyelve nem esik egybe az ESZE három hivatalos nyelvének egyikével sem. 2.7. Tekintettel arra, hogy Magyarország adott esetben 2002-ben az ESZE tagjává válhat, a kérdést - bár függetleníteni nem, mindenesetre - el kell oldani az EU-csatlakozástól: a problémával már most szembe kell nézni. A probléma: a szabadalmi leírás tagállami nyelven való hozzáférhetőségének hiánya ugyanis fennáll, függetlenül a Londoni Egyezmény által fenntartott lehetőségtől, ti. hogy az azt aláíró tagállamok az igénypontok tekintetében továbbra is a 65. cikkely szerinti szabályokat alkossanak, azaz az igénypontok nemzeti nyelven saját hivatalukhoz történő benyújtását előírhatják. Ugyanez a lehetőség viszont már nem fog nyitva állni az EU-csatlakozás után, hiszen az esetleg megalkotandó Rt-t - mint az acquis részét - kötelezően át kell majd venni. B) Az Európai Bíróság ítélete 3. A másik ítéletet az Európai Bíróság (továbbiakban: EB) hozta (1999. szeptember 21-i ítélet; C-44/98, BASF v. Präsident des Deutschen Patentamts). Az ítélet (Id. GRUR Int. 1999.10.896.) központi kérdése az, hogy az ESZE 65. cikkelye alapján meghozott nemzeti jogszabály nem sérti-e az EK-Szerződés (továbbiakban: EKSz) 28. (ex 30.) cikkelyét. Ez az ítélet tehát az után született, hogy az NSZK megalkotta az előbb elemzett BGH-ítélet idején még hiányzó nemzeti jogszabályát, amely az ismert fordítási kötelezettséget rótta az európai szabadalom iránti kérelmet benyújtó feltalálóra. Az ítélet éppen ezt a szabályozást veti össze a közösségi joggal: annak a közösségi joggal való összeegyeztethetősége felől foglal állást. 3.1. A jogvita alapjául szolgáló tényállás szerint az ESZH 1996. július 24-én tette közzé angol nyelven az Európai Szabadalmi Közlönyben egy - többek között az NSZK területére is szóló - szabadalom megadását. A Német Szabadalmi Hivatal nem sokkal később, 1997. május 5-én végzésében megállapította, hogy a német törvények, mindenekelőtt az ESZE 65. cikkelyének felhatalmazása alapján hozott jogszabály alapján a szabadalom hatálya Németország területére nézve kezdettől fogva nem állt be, mivel a bejelentő elmulasztotta a törvényes 3 hónapos határidőn belül a szabadalmi leírás német nyelvű fordításának a Német Szabadalmi Hivatalhoz történő benyújtását. A szabadalom tulajdonosa, a BASF konszern a végzés bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte azzal az indoklással, hogy a német jogszabály - igaz, hogy az ESZE felhatalmazásán alapul, de - összeegyeztethetetlen a közösségi joggal. [Mint ismeretes, az EKSz 28. cikkelye szerint tilos a tagállamok közötti, áruk/szolgáltatások behozatalára vonatkozó mennyiségi korlátozás és az azzal azonos hatású intézkedés. A szabály tehát az áruk szabad mozgásának szabadságát garantáló alapvető fontosságú szabály.] Az eljáró német bíróság előzetes kérdést intézett az EB-hez kérve az összeegyeztethetőség kérdésében állásfoglalását. 3.2. Az EB - a BASF, a Bizottság, valamint 13 tagállam meghallgatása után - a következő álláspontra helyezkedett. Úgy ítélte meg, hogy egy ilyen jogszabályi rendelkezés nem minősül az áruk szabad mozgása akadályozásának, a közösségi joggal nem összeegyeztethetetlen. A feltaláló szabadon dönthet abban, hogy nemzeti szabadalmi oltalmat igényel vagy az ESZE alapján európai szabadalmat kér. E döntésében a védett terület nagysága éppen úgy szerepet játszik, mint az esetleges fordítási költségek. Az természetes, hogy a szabadalmi oltalom terjedelme kihat a tagállamok közötti árumozgásra is, azonban ebből önmagában véve nem következik az, hogy a jogszabály maga van hatással: a döntést ugyanis a feltaláló hozza meg, az árumozgás milyensége alapvetően ennek következménye. A vita tárgyává tett jogszabálynak az áruk szabad mozgására gyakorolt hatása, a kettő közötti összefüggés olyan bizonytalan és közvetett, hogy a jogszabály nem tekinthető olyannak, amelynek a behozatali mennyiségi korlátozással azonos hatása lenne. A szabályozás - amellyel, mint láttuk az EU-ban az NSZK nem áll egyedül - ennek megfelelően összeegyeztethető' a közösségi joggal. 4. Összefoglalva a fentieket, a következőket lehet megállapítani. 4.1. Német szemszögből, a német alkotmány (GG) szempontjából azért aggálytalan az ESZE 65. §-a szerinti nemzeti szabályozás esetleges hiánya, mert egyrészt a felségjog, a közhatalom gyakorlásának államközi együttműködés keretében nemzetközi egyezmény kötése révén történő átruházása magán a GG-n alapult. Másrészt viszont az alapjogokat ugyan érintő, gyakorlásukat korlátozó jogszabályi helyzet nem ró a vállalkozókra aránytalan terhet, összevetve az ugyancsak az alkotmányon alapuló államközi együttműködés elérni kívánt adott konkrét céljával (európai szabadalom intézményének megteremtése). 4.2. Az európai dimenzióban viszont azért nincs összeegyeztethetőségi aggály, mert az ESZE 65. cikkelye szerinti nemzeti szabályozás nem képez az EKSZ 28. cikkelye alá vonható, annak tilalmát sértő mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedést. 4.3. Az európai dimenzió a magyar csatlakozás esetében is irányadó, ez az aspektus tehát a továbbiakban problémát nem okoz. Problémát inkább - további elemzéseink irányát is megszabva - az okoz, hogy egyfelől a Londoni Egyezmény a csatlakozók tekintetében, az ESZE folyamatban lévő felülvizsgálata valószínűsíthetően általános érvénnyel valamennyi tagállamra nézve a szabadalmi leírás, a Rt pedig az igénypontok tekintetében is megszünteti az ESZE 65. cikkelyében biztosított lehetőséget. A magyar jogalkotó tehát az ESZE-hez való csatlakozás, de különösen az EU-csatlakozás után ezzel a lehetőséggel - a felülvizsgálat eredményétől függően - csak korlátozottan vagy egyáltalán nem élhet. Másfelől viszont fontos tanulságokkal szolgál a német ítélet, amely a kérdés alkotmányossági oldalára helyezi a hangsúlyt. A várható magyar jogszabályi helyzet ugyanis az
