Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 6. szám - Dr. Millisits Endre: A védjegyoltalom használat hiánya miatti megszűnése iránti eljárások néhány gyakorlati kérdése
A védjegyoltalom használat hiánya miatti megszűnése iránti eljárások néhány gyakorlati kérdése 25 A kimentési ok lehet vis maior jellegű körülmény, háborús helyzet, embargó stb., természetes személy védjegyjogosult esetében a védjegyjogosult halála. Figyelembe lehet venni ebben a körben azt, hogy a védjegyes áruk kifejlesztéséhez milyen időtartamra van szükség. Bizonyos áruk, például gyógyszerek esetében ugyanis hosszú fejlesztési időszakra van szükség. Németországban az 1970-es évek elején vált ismertté a FRISIUM/ FIRIUM-eset, ahol a védjeggyel az áruk nem kerültek kereskedelmi forgalomba, ám a védjeggyel elnevezett gyógyszer a klinikai kipróbálás harmadik fázisában volt. A jogszabályok tiltják, hogy a gyógyszer ebben a stádiumban forgalomba kerüljön, és bizonyítható volt, hogy a klinikai kipróbálásnak ebben a szakaszában a védjeggyel látták el a fejlesztés alatt álló terméket. A német bíróság kimentési okként fogadta el, hogy a megszűnési kérelem benyújtásakor a fejlesztési eljárás még nem fejeződött be. Bizonyos divatcikkek esetében ezzel szemben valószínűleg sokkal kevesebb idő telik el a védjegyes termék piacra jutásáig. A Magyar Szabadalmi Hivatalnak a kimentési okok tekintetében is mindig az eset összes körülményeit kell mérlegelnie. Védjegyhasználat és árujegyzék (részleges megszűnés) A védjegy oltalma a használat hiánya miatt teljeskörűen, vagy az árujegyzékben meghatározott egyes áruk vagy szolgáltatások tekintetében részlegesen szűnik meg, attól függően, hogy a védjegyhasználat elmulasztása az árujegyzék egészét vagy csak az abban meghatározott áruk vagy szolgáltatások egy részét érinti [Vt 34.§ (1) bek.]. A törvény arra kötelezi a Magyar Szabadalmi Hivatalt, hogy minden megszűnési eljárásban vizsgálja, mely áruk tekintetében valósult meg tényleges használat, vagy a használat hiányát mely áruk vonatkozásában mentették ki. A kérdés itt az, vajon a tényleges védjegyhasználatnak az árujegyzék minden egyes árujára és szolgáltatására, vagy külön-külön az árujegyzék egyes áruira kell vonatkoznia, esetleg elegendő-e, ha az árujegyzéknek csupán egyetlen áruja tekintetében valósul meg a védjegy használatul« nem választjuk külön a kimentés kategóriáját.) A hatályos védjegytörvény nem korlátozza a védjegybejelentőt a bejelentés árujegyzékének kialakításában. A korábbi törvény alapján olyan gyakorlat fejlődött ki, amely a védjegyoltalmi igényt többé-kevésbé a jogosult gazdasági tevékenységéhez, tevékenységi köréhez kötötte. Az 1978 előtti Ptk. igen szigorú volt ebben a tekintetben. Az 1978. évi Ptk.-novella lehetővé tette az állami vállalatok, illetve szövetkezetek részére a tevékenységi kör kibővítését. Ettől kezdve ezek a melléktevékenységek a védjegybejelentések árujegyzékében is megjelenhettek. (A külföldi védjegybejelentők esetében a gazdasági profiljuk és a védjegybejelentésük árujegyzéke közötti megfelelés hivatali vizsgálatára nem is került sor.) A korábbi védjegytörvény alkalmazásában nemegyszer előfordult, hogy a védjegybejelentő cégbejegyzés alatt álló cég volt. Ilyenkor, bár a lajstromozás egyéb feltételei fennálltak, az MSZH a cégbírósági végzést bevárta és a védjegybejelentés lajstromozására csak ezután került sor. Az 1999. évi LXXXH. törvénnyel kihirdetett Védjegyjogi Szerződés, bár nem anyagi joginak tekintett kérdésekben rendelkezik, kifejezetten tiltja, hogy a védjegyhivatalok cégbizonyítványt követeljenek meg a bejelentőtől. Természetes személyeknél a védjegyjogi igénynek ugyancsak előfeltétele volt, hogy az adott személy folytat-e gazdasági tevékenységet. A hatályos védjegytörvény alapján a bejelentő teljesen szabadon határozza meg az árujegyzéket, függetlenül attól, hogy- folytat-e egyáltalán gazdasági tevékenységet,- milyen gazdasági tevékenységet folytat. Az MSZH a védjegybejelentések árujegyzéke tekintetében nem gyakorol olyan jellegű ellenőrzést, mint más iparjogvédelmi oltalmi formák esetében. A Magyar Szabadalmi Hivatal ugyanis szakmai szempontok alapján határozza meg mind a találmány tárgyát, mind az ipari minta címét. A védjegybejelentés árujegyzékét ezzel szemben a bejelentő önállóan határozza meg, azaz ő maga dönti el, hogy mely áruk/szolgáltatások oltalmát igényli. Figyelembe kell venni a Nizzai Megállapodás rendelkezéseit, hiszen hazánk tagja ennek a nemzetközi megállapodásnak. Minthogy az osztályozás nem hierarchikus, nincs akadálya annak, hogy ugyanazt az árut/szolgáltatást magasabb vagy alacsonyabb logikai szintű fogalmakkal jelöljék meg. Mi történjék abban az esetben, ha az árujegyzék nem kizárólag a konkrét terméket öleli fel? Helyes-e ebben az esetben az általánosabb fogalom tekintetében a védjegyoltalmat megszüntetni és a védjegyoltalmat csak a konkrétan használt termékek tekintetében fenntartani? Ha erre a kérdésre igennel válaszolunk, e felfogás következtében a védjegyjogosult az eljárásnak szükségszerű részbeni vesztese lenne, annak ellenére, hogy- a bejelentéskor nem követelmény sem a használat, sem konkrét termék megjelölése,- amennyiben a jogosult egy konkrét indikációs területre vonatkozó készítményre ténylegesen használja a védjegyet, akkor mind etikailag, mind jogilag kizárt más hatású termékek forgalombahozatala a gyógyszertörzskönyvezési szabályok szerint. Ha feltételezzük, hogy kizárólag azoknak a termékeknek/szolgáltatásoknak a megnevezése maradhatna meg az árujegyzékben, amelyek tekintetében a tényleges használat tételesen megvalósult, akkor hasonlóan csak konkrét árukat/szolgáltatásokat tartalmazó árujegyzékek maradnának meg minden egyes (a védjegyjogosult által teljességében el nem vesztett) megszűnési eljárás nyomán, mint ahogy az Egyesült Államok védjegyjogában a bejelentéskor a bejelentő kénytelen igazolni, hogy a megjelölés a bejelentés előtt mely áruk/szolgáltatások tekintetében került használatba és a védjegy árujegyzéke nem terjedhet ki bármely árura, csak a ténylegesen használt árukra/szolgáltatásokra. Könnyen belátható, hogy a magyar jogalkotónak nem ez volt a célja a védjegyhasználati kényszerrel, hiszen a fent vázolt megoldás nem a jelenlegi törvény szerinti enyhe, hanem időben ugyan a lajstromozástól számított 5 éven túlra tolt, „késleltetett”, ám mindenképpen szigorú használati kényszer lenne. Kimondható-e ezek után, hogy a védjegy egyetlen konkrét termékre való használata elegendő egy teljes ősz-
