Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)

2001 / 6. szám - Dr. Millisits Endre: A védjegyoltalom használat hiánya miatti megszűnése iránti eljárások néhány gyakorlati kérdése

26 Dr. Millisits Endre tály vagy több osztály tekintetében való használat igazolá­sára? A válasz: nem. Minden egyes esetben meg kell vizsgálni, hogy a véd­jegy konkrét terméken vagy termékeken való használata az árujegyzék mely árumegnevezései alá tartozik és a hasz­nálatot a rész és egész viszonya szerint el kell ismerni. Az 561500A nemzetközi lajstromszámú METRO véd­jeggyel szemben indított megszűnési eljárás során a kérel­mező a megszűnést kizárólag „újságok, folyóiratok” vo­natkozásában kérte, bár az árujegyzékben ezeken kívül „nyomdaipari termékek” és „könyvek” is szerepelnek. Az eljárás során a védjegyjogosult igazolta, hogy idősza­ki kiadványok, reklámújságok vonatkozásban a védjegyet ténylegesen használta az országban. A kérelmező viszont a sajtótörvényre hivatkozva vitatta, hogy ezek az áruk az új­ságok, folyóiratok jogi kritériumainak megfelelnének. Az MSZH megállapította, hogy a jogosult a védjegyet nyomtatványok tekintetében ténylegesen használta. Az újságok és folyóiratok köztudomás szerint a nyomtatvá­nyok fogalmi körébe tartoznak. A védjegyjogosult tehát a védjegyes áruk használatát megfelelően igazolta. Az MSZH ezért a kérelmet elutasította, a védjegyet hatályá­ban fenntartotta. Az R 438114 nemzetközi lajstromszámú ORIENT EXPRESS védjegy ellen indított megszűnési eljárásban az MSZH a kérelmet elutasította. A 39. osztályba tartozó áru- és személyszállításra a védjegyszerű használatot a kérelmező is bizonyítottnak tekintette. Az MSZH dönté­sénél alapvetően a konkrét szolgáltatás jellegéből indult ki. Azt vizsgálta, vajon a vitathatalanul végzett áru- és sze­mélyszállítás kapcsán nyújtott kiegészítő szolgáltatások, a felhasznált vasúti kocsikon megvalósított védjegyhasz­nálat értelmezhető-e a másik két osztályra (12. és 42.) is. Igaz ugyan, hogy a 12. áruosztályba tartozó vasúti kocsi­kat a védjegyjogosult se nem gyártja, se nem árusítja, azon­ban azokat használja, méghozzá a védjeggyel ellátva. A használat a védjegyjogosult részéről így igazoltnak tekint­hető. A 42. osztályba tartozó szogáltatások tekintetében a használatot azért tekintette bizonyítottnak a Magyar Szaba­dalmi Hivatal, mert éttermi szolgáltatást végeznek az ORIENT EXPRESS-en, valamint működtetnek hálókocsi­kat is, amelyekre lehetséges előzetesen helyet foglalni a védjegyjogosult által fenntartott ügyfélszolgálati irodák­ban, vagyis az ezen osztályba tartozó szállodai szobafogla­lás és szállodai szolgáltatások kapcsolódnak egymáshoz. A 484 398 nemzetközi lajstromszámú PRESTY véd­jegy (31. áruosztály) megszűnése iránti kérelem ügyében a védjegyhasználatot a jogosult friss paradicsom tekinte­tében igazolta. Az MSZH határozatában a védjegy ma­gyarországi oltalmát a következő árukra tartotta fenn: „friss gyümölcs és zöldség, különösen paradicsom, ubor­ka, paprika, zöldbab, padlizsán, tök, sárgadinnye, görög­dinnye, eper, bab és borsó”. Megszüntette viszont az oltal­mat a következő áruk tekintetében:- mezőgazdasági, erdészeti termékek és magok, amelyek nem tartoznak más áruosztályokba,- élő állatok, vetőmagok, élő növények és virágok, táp­anyagok állatok számára, maláta. A Magyar Szabadalmi Hivatal határozatánál abból in­dult ki, hogy a támadott védjegy árujegyzékében különbö­ző termékek vannak, amelyek közül jól elhatárolható a friss gyümölcs és friss zöldség, mint kertészeti termékek, mind az állati tápanyagoktól, mind a szaporító anyagoktól, mind az élő állatoktól. A „növények, virágok” vásárlásának az alapvető célja nem az élelmezés, hanem a díszítés. Azon áruk tekintetében amelyekkel kapcsolatban a véd­­jegyjogosult nem nyújtott be bizonyítékokat, az MSZH nem tekintette a használat hiányát kimentettnek, és a hasz­nálat hiányát állapította meg. Kérdéses ezek után, vajon helyes lenne-e olyan gyakor­lat kialakítása, amely azt eredményezné, hogy a megszű­nési eljárásban részben nyertesnek tűnő fél a védjegybeje­lentési eljárásban szándéka szerint védjegyoltalomhoz valójában nem jut, hiszen a védjegy részlegesen fenntartott árujegyzékében fennmaradt áruk/szolgáltatások az MSZH gyakorlatában hasonlónak minősülnek a védjegybejelen­tésben foglalt árukkal/szolgáltatásokkal. (Ha nem így len­ne, akkor a használat hiánya miatti megszűnési eljárás si­kere egyáltalán nem hatna vissza a kérelmező mint véd­jegybejelentő által kezdeményezett védjegybejelentési el­járásra.) Ez annál is inkább csalódást keltene a kérelmezőben, mert a megszűnési eljárást éppen saját későbbi védjegybe­jelentésének lajstromozása érdekében indította. Ha csupán azon konkrét áru/szolgáltatás megneve­­zés(ek)re tartanánk fenn a védjegyoltalmat, amelyek tény­leges használatát a védjegyjogosult a megszűnési eljárás során igazolta, tehát részlegesen nyerne a támadó fél, a ké­relmező által tett függő védjegybejelentést az MSZH - ugyanezen hasonló áruk vonatkozásában - mégis kényte­len lenne elutasítani. Jóhírű védjegy és használati kényszer A 218444 nemzetközi lajstromszámú VARILUX véd­jegy oltalmának megszüntetését kérelmező a 9. áruosz­tályban az optikai termékek kivételével kérte. A védjegy­­jogosult hivatkozott arra, hogy védjegye jóhírű. Haszná­latot csak optikai cikkek tekintetében állt volna módjá­ban bizonyítani. Az MSZH határozatában a kérelemnek megfelelően döntött. Figyelembe vette, hogy a VARILUX védjegy fő­leg az optika körében vált ismertté. Az egyéb iratokból is kiderült, hogy a védjegyet optikai eszközökre használják. Mindezekből arra a következtetésre jutott az MSZH, hogy a védjegyjogosult nem tett eleget a Vt.18. §-ában foglalt azon kötelezettségének, amely szerint védjegyét az áru­jegyzékben foglalt valamennyi áru tekintetében köteles használni Magyarországon. (Az MSZH az optikai cikke­ket és az árujegyzékben foglalt egyéb árukat nem tekintet­te hasonlóknak.) Még amennyiben a védjegy jóhírű jellege bizonyítást nyert volna, sem lehetne eltekinteni az általános szabá­lyok alkalmazásától. A jóhírű védjegy kiterjesztett oltalma ugyanis nem abban nyilvánul meg, hogy a védjegyhaszná­lati kötelezettség alól „fel lenne mentve", hanem harma­dik személyek későbbi bejelentéseivel szemben érvénye­sül, még ha ezek a bejelentések nem hasonló árujegyzékre vonatkoznak is. Ezzel ellentétes, tehát a jóhírű védjegyet a használati kényszer szempontjából kivételesen kezelő álláspont em­lékeztetne arra a hagyományos angol felfogásra, amely­

Next

/
Thumbnails
Contents