Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 6. szám - Tanulmányok. Cserba Veronika: A védjegyek és a doménnevek ütközésének kérdése: Nemzetközi és hazai fejlemények
A védjegyek és a doménnevek ütközésének kérdése: nemzetközi és hazai fejlemények 11 be. Az üzleti élet szereplői az internetet ma már nem kizárólag az elektronikus kommunikáció eszközének vagy egy újabb típusú hirdetési lehetőségnek tekintik, hanem üzleti tranzakciók lehetséges színterének. Hogy a potenciális ügyfeleket a lehető legnagyobb számban magukhoz vonzzák, fontos, hogy az egyes vállalatok olyan interneteimet válasszanak, amely bárki által könnyedén megjegyezhető. Az ügyfél szempontjából a legegyszerűbb megoldás az, ha üzleti partnerét egy olyan néven tudja elérni, amelyet már eddig is az érintett vállalattal, termékkel vagy szolgáltatással asszociált, mindezt anélkül, hogy szüksége lenne a teljes cím ismeretére. A legkézenfekvőbb megoldásnak tehát az adott cég kereskedelmi nevének vagy védjegyének doménnévként való használata tűnik. Ennek megfelelően tehát a doménnevek legfontosabb funkciója manapság már nem a számítógépek interneten keresztül történő összeköttetése, felismerése, hanem elsősorban egy cég vagy vállalkozás interneten való minél egyszerűbb elérhetősége, jelenlétének hirdetése. Ez azonban, amint ezt az alábbiakban látni fogjuk, számos egyéb problémát vet fel. 2) A védjegy A védjegy az árujelzők legfontosabb fajtája. Az 1997. évi XI. törvény® indokolása felsorolja a védjegyek leglényegesebb funkcióit. Ennek megfelelően a védjegyek elsősorban az egyes áruk és szolgáltatások más áruktól és szolgáltatásoktól való megkülönböztetését teszik lehetővé. Másrészről egy bizonyos kapcsolatot létesítenek az áru és annak gyártója között. A védjegy tehát individualizál, meghatározott árukat meghatározott előállítókkal, vállalatokkal kapcsol össze. Szintén fontos szerepet játszik a védjegy a minőség jelzésében, valamint a reklámozásban. Ezáltal a védjegy „a vállalkozói jóhímév, piaci elismertség és tekintély” hordozójává válik és ily módon ösztönzőleg hathat a fogyasztásra. Az indokolás végezetül kiemeli a védjegyek szerepét a technológia és a know-how átadásának, valamint a licenciaforgalmak előmozdításának tekintetében. Mint arra az indokolás is rámutat, a védjegy különböző funkcióit csakis a jogi védelem segítségével töltheti be. A védjegyoltalom kizárólagos jogot biztosít a jogosultnak a védjegy használatára. Egyik alapvető feltétele a megjelölés lajstrombavétele. 3) A védjegyek és a doménnevek összehasonlítása A két fogalom összehasonlítása és a legfontosabb különbségek felvázolása segít rámutatni a gyakorlatban tapasztalt ütközések eredetére. Mint látjuk, mindkét esetben a fő funkciót az azonosítás (termék, szolgáltatás - számítógép) jelenti, amíg azonban a védjegyek kötelezően adott áruosztályokhoz kapcsolódnak, a doménnevek esetében nem létezik ilyen jellegű korlátozás. Ugyanakkor egy adott doménnév világszerte kizárólag egyszer létezhet, miközben a védjegyek tekintetében elképzelhető több lajstromozás is (más országban, más áruosztályban). Másrészről, a védjegyet jogszabály által elismert, hivatalos nyilvántartásba veszik, ezzel szemben a doménneveket magánszervezetek regisztrálják. További különbségnek tekinthető, hogy a megkülönböztető képesség a védjegy lajstromozhatóságának egyik alapvető feltétele, ezzel szemben a doménnév elfogadásához elegendő, ha csupán egy karakterrel különbözik egy már létező névtől. B) A konfliktusok kialakulása A fentiekben ismertetett jellegzetességekből kitűnik, hogy bár a védjegyek és a doménnevek részben azonos funkciót látnak el, több ponton különböznek egymástól. Párhuzamos használatuk során a védjegyek és a doménnevek konfliktusba kerülhetnek egymással. Az ütközésnek többféle oka lehet, amit jól illusztrálnak a különböző bírósági döntések. 1) Az ütközések eredete A problémák elsősorban abból adódnak, hogy a doménregisztrációt igénylő személyek, vállalatok gyakran védjegyként már bejegyzett megjelöléseket választanak doménnévként, megakadályozva így a védjegyek jogos tulajdonosait védjegyeik doménnévként való felhasználásában. A védjegylajstromozás és a doménnév regisztrációs rendszer közötti összefüggés hiányában gyakoriak az ilyen jellegű ütközések. A doménnevek bejegyzési rendszere az internet szellemének megfelelően gyors, egyszerű - és aránylag olcsó - élj áráson nyugszik, azonban ebből következően a megfelelő követelmények és ellenőrzések híján a közelmúltban gyakorivá váltak a visszaélések. Miután a doménneveket általában az ún. „elsőbbségi” (’’first come, first served”) elv szerint adják meg, a jogosultság előzetes ellenőrzése nélkül, sok esetben éri kellemetlen meglepetés a doménnév regisztrálását igénylő védjegyjogosultakat: lajstromozott vagy közismert védjegyeiket más személyek már bejegyeztették doménnévként. A védjegy és a doménnév közötti konfliktusok kialakulásának számos oka lehet. A más védjegy megjelölésének doménnévként való bejegyeztetése mögött többféle motiváció rejlik, elsősorban a nyereségvágy, de az is előfordul, hogy az ütközés nem rosszhiszeműségből ered, hanem abból, hogy mindkét fél jogosultnak érzi magát az érintett doménnevet illetően. 2) Jogesetek A kettős jogosultság esetét jól illusztrálja az Egyesült Királyságban tárgyalt Prince ügy.(6) A felperes a Prince plc néven az Egyesült Királyság területén működő számítástechnikai cég volt, amely 1995-ben bejegyeztette a „prince, com” doménnevet. Bár a „prince” szót nem lajstromoztatta védjegyként, mintegy 10 év óta ezen a néven működött. Ezzel szemben a jól ismert Prince Sports Group Inc amerikai cég több országban is bejelentette a „prince” védjegyet, beleértve az Egyesült Államokat és az Egyesült (5) 1997. évi XI. törvény a védjegyekés a földrajzi árujelzők oltalmáról. (6) Prince plc v Prince Sports Group Inc (1998) FSR 21.; http://macdonald.butterworths.co.uk/cases/cases.asp
