Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)

2001 / 1. szám - Európai esetjog. Szimon Tivadarné: Célra, funkcióra, hatásra utaló jellemzők az igénypontokban – a szinergista herbicidektől a fluoxetinig

Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 106. évfolyam I. 2001. február EURÓPAI ESETJOG SZIMON TIVADARNÉ Célra, funkcióra, hatásra utaló jellemzők az igénypontban - a szinergista herbicidektől a fluoxetinig A szabadalom oltalmi körét az igénypontok határozzák meg, ezért a megfelelő oltalom szempontjából döntő fon­tosságú, hogy milyen jellemzőket lehet az igénypontban alkalmazni. A jelen tanulmányban azzal foglalkozom, hogy a hatásra, célra, funkcióra utaló jellemzők alkalma­zásának milyen lehetőségei vannak az európai szabadal­makban. Az erre vonatkozó jogszabályi hely az Európai Szabadalmi Egyezmény (a továbbiakban ESZE) 84. cik­kelye, amely szerint: „Az igénypontoknak meg kell határozniuk az oltalmaz­ni kívánt tárgyat. Egyértelműeknek, tömöreknek és a leírás által alátámasztottaknak kell lenniük.” Az ESZE Végre­hajtási Szabályzatának 29. szabálya (1) bekezdése a) pont­ja szerint az igénypontban az oltalmazni kívánt tárgyat a találmány műszaki jellemzőivel kell meghatározni. A 29. szabály (3) bekezdése szerint a független igénypontoknak tartalmazniuk kell a találmány elengedhetetlenül szüksé­ges jellemzőit. A célra, funkcióra, hatásra utaló jellemző­ket tartalmazó igénypontokkal kapcsolatban az alapvető kérdés az, hogy ezek az igénypontok megfelelnek-e az egyértelműség követelményének. Ezzel összefügg az így jellemezett igénypontok által meghatározott oltalom ter­jedelmének kérdése, és további speciális problémát jelent az ilyen igénypontok újdonságának megítélése is. Az Eu­rópai Szabadalmi Hivatal (a továbbiakban EPO) esetjogá­ban (a műszaki fellebbezési tanácsok és a kibővített fel­lebbezési tanács döntéseiben) számos olyan jogesettel ta­lálkozhatunk, amelyben a célra, hatásra utaló jellemző en­­gedélyezhetőségéről döntöttek. Ennek alapján el mondható, hogy a funkcióra utaló jellemzők használata bizonyos fel­tételek mellett megengedett. A jelen tanulmányban elsősorban a vegyipari és a gyógyszeripari találmányokra vonatkozó igénypontokkal foglalkozom. Ezen a területen a szokásos szerkezetű igénypontok mellett engedélyezhetők speciális szerkeze­tű, hatással jellemzett igénypontok is. Ilyenek a vegyüle­­tek első, illetve második (vagy többedik) gyógyászati ha­tásának felismerésén alapuló találmányokra vonatkozó igénypontok. Az első indikációs találmányokra vonatkozó igénypontok szerkezete azért speciális, mert az ilyen talál­mányok oltalmazhatok célhoz kötött termékigénypont for­májában az ESZE újdonságra vonatkozó 54. cikkelye (5) bekezdésében lévő, a technika állása alóli kivételt megfo­galmazó rendelkezése következtében. Az első indikációs igénypontok általában nem vetnek fel különösebb problé­mát. Az ESZE (jelenleg) nem tartalmaz a második indiká­ciós találmányokra alkalmazható kivétel jellegű rendelke­zést, így ezek alkalmazás formájában oltalmazhatok. Az igénypont szerkezete pedig azért speciális, mert az oltal­mazni kívánt alkalmazás nem foglalhatja magában az ipa­rilag nem alkalmazható (ESZE 57. cikkely) kezelési eljá­rást. A második indikációs találmányok a Kibővített Fel­lebbezési Tanács G 1-6/1983 döntései óta oltalmazhatok, ezekkel számos tanulmány foglalkozik, azonban jelenleg is vannak bonyolult jogesetek ezekkel kapcsolatban. A második indikációs találmányok oltalmazhatóságával kapcsolatos gondolatmenetet más találmányokra vonatko­zó döntésekben is alkalmazták. A céllal való jellemzés engedélyezhetősége termék-, eljárási és alkalmazási igénypontoknál egyaránt felvetődik. A jelen tanulmány­ban az ESZE esetjogában felmerült kérdések és következ­tetések ismertetésére vállalkozom, az egyes esetek részle­tes tárgyalása nélkül. A T 68/85-ös döntés - „Szinergista herbicidek”, Ciba- Geigy, 1986. november 27. (EP A 43 349) - olyan alapvető döntés, amely az ESZE esetjogára nagy hatással volt, a döntésre hivatkozik az EPO „Útmutató az Európai Szaba­dalmi Hivatal Vizsgálataihoz” című módszertani útmuta­tója is (lásd C rész, III. fejezet 4.7 pont). A találmány két hatóanyagot tartalmazó gyomirtó készít­ményre vonatkozott, amelyben a két hatóanyag együttes je­lenléte miatt szinergista hatás lépett fel. A vizsgált igénypont a terméket azzal jellemezte, hogy az a két hatóanyagot „olyan mennyiségben tartalmazza, amely szinergista hatást eredmé­nyez”. A Tanács ezt az igénypontot oltalmazhatónak ítélte, a következő gondolatmenet alapján. Korábbi döntések (pl. T 14/83) szerint az ESZE 83. cik­kelye alapján a nem megfelelő feltárás kifogása nem me­rülhet fel, mivel nem egyedül az igénypontok feladata a találmány feltárása. A 84. cikkely alapján pedig a jelen esetben azt kell vizsgálni, hogy az igénypontok oltalmi köre nem túlságosan nagy terjedelmű-e, továbbá vizsgá­landó, hogy az igénypont eleget tesz-e a Végrehajtási Sza­bályzat 29. szabály (1) a) és (3) pontja szerinti követelmé­nyeknek, azaz az igénypont műszaki jellemzőkkel hatá­

Next

/
Thumbnails
Contents