Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 1. szám - Európai esetjog. Szimon Tivadarné: Célra, funkcióra, hatásra utaló jellemzők az igénypontokban – a szinergista herbicidektől a fluoxetinig
Célra, funkcióra, hatásra utaló jellemzők az igénypontban - a szinergista herbicidektől a fluoxetinig 41 rozza-e meg az oltalmi kört, és tartalmazza-e az összes elengedhetetlenül szükséges jellemzőt. A műszaki jellemzők lehetnek explicit jellemzők, mint „az oldószer etanol”, vagy a funkcióra utaló jellemzők „zsíroldó oldószer”, „aktív hidrogént tartalmazó vegyület”. A kémiai találmányokra vonatkozó igénypontokban túlnyomórészt explicit jellemzők vannak, míg más területeken igen gyakori a funkcióra utaló jellemzők használata („kötőelem” szög, szegecs, csavar stb. helyett). A kémiai találmányok területén is ugyanolyan létjogosultsága van a funkcióra utaló jellemzőknek, mint más műszaki területeken, hiszen a szabadalmi jog egységes, így minden szakterületen azonos szempontok alapján kell megítélni a felvetődő kérdéseket. Vizsgálni kell azonban, hogy szükséges-e a céllal való jellemzés a találmány lehető legegyértelműbb jellemzéséhez, ugyanis a bejelentő nem választhat szabadon az alkalmazható jellemzők közül, úgy kell definiálni a találmányt, hogy a definíció objektív szempontból tekintve a lehető legegyértelműbb legyen. A Tanács szerint a vizsgált igénypontnál ez az eset áll fenn. A Tanács megállapította, hogy a céllal való jellemzésnek az egyértelműség követelménye szab határt. Az egyértelműség nemcsak azt jelenti, hogy a szakember pontosan értse, hogy mire vonatkozik az oltalom, hanem azt is, hogy ezt a gyakorlatban alkalmazni tudja. Ez azt jelenti, hogy a szakembernek meg kell tudnia állapítani - méltánytalanul nagy teher nélkül -, hogy egy adott megoldásra kiterjed-e az oltalom). A vizsgált esetben számszerű arányok igényponti feltüntetése a találmány jogtalan korlátozását jelentené, mivel a szinergista gyomirtó készítményben az alkalmazandó, szinergista hatást létrehozó arányok függenek a védeni kívánt növény és az irtani kívánt gyom fajtájától. Az olyan kísérletek elvégzése, amelyek szükségesek annak eldöntéséhez, hogy egy adott megoldás az oltalmi körbe tartozik-e, nem jelentenek méltánytalanul nagy terhet a szakember számára. A T 204/90 döntés légzőkészülékre vonatkozik; ez a döntés a céllal való jellemzés egy olyan további feltételét állapítja meg, ami minden szakterületen alkalmazható: a célt megjelölő funkcionális jellemző csak akkor fogadható el, ha a technika állása nem jelent gátat a céllal való, és ezért általános megfogalmazás szempontjából. A T 139/85 döntésben (1986. december 23., EP A 17 175, Efamol) vizsgált elutasított bejelentés igénypontja a következő volt: „Gamma-linolénsav és/vagy dihomogamma-linolénsav vagy fiziológiailag elfogadható sói, észterei vagy egyéb származékai alkalmazása tioprolinnal együtt, önmagukban vagy gyógyászatilag elfogadható hordozóban, rák kezelésére szolgáló gyógyászati készítmény előállítására.” A Tanács megállapította, hogy a vizsgált találmánnyal kapcsolatban a „fiziológiailag funkcionáló származék” meghatározás olyan származékokra vonatkozik, amelyek a szabad savval azonos hatásúak, ezek körét szinte lehetetlen kémiailag meghatározni. Szintén lehetetlen az amidokra és foszfolipidekre vonatkozó példák alapján olyan meghatározást találni, amely ne ütközne az ESZE 123. cikkely (2) bekezdése értelmében az új feltárást jelentő módosítás tilalmába. Ezért a Tanács úgy látta, hogy a „fiziológiailag elfogadható” származékokat nem lehet pontosabban meghatározni az igénypont indokolatlan korlátozása nélkül. A vitatott jellemző a Tanács véleménye szerint kellően egyértelmű, mert a szakember méltánytalanul nagy terhet jelentő kísérletek elvégzése nélkül el tudja dönteni, mely származékokra terjed ki az oltalom. A T 231/85 döntésben (1986. december 8., EP A 37 468, BASF) az igényelt alkalmazás újdonsága volt kérdéses. A T 68/85 döntésre utalva újnak és egyértelműnek ítélték a következő, alkalmazási igénypontot: „Triazolszármazékok (általános képlet) alkalmazása gombaellenes és gombásodást megelőző szerként.” Ismert volt a vegyületek alkalmazása növénynövekedés-szabályozó szerként, ismert volt maga az alkalmazás is — kiszórás növényekre - csupán az alkalmazás célja volt új. A Kibővített Fellebbezési Tanács G 2/88 döntésében (1989. december 11.) céllal jellemzett alkalmazási igénypontról döntöttek az egyik műszaki fellebbezési tanács T 58/87 számú (az EP B 36 708 sz. európai szabadalomra vonatkozó) döntésével kapcsolatban. A döntés kimondta a második, nem gyógyászati indikáció oltalmazhatóságát. Itt is az alkalmazás újdonsága volt kétséges. Az igénypont bizonyos vegyületek kenőanyagban súrlódáscsökkentő adalékként való alkalmazására vonatkozott. Ismert volt a vegyületek alkalmazása kenőanyagban, mert a vegyületek gátolták a kenőanyaggal érintkezésbe lépő rozsdás felület további rozsdásodását. Itt tehát az eldöntendő kérdés az volt, hogy újnak tekinthető-e egy vegyület alkalmazása meghatározott nemgyógyászati célra, ha ismert a vegyület alkalmazása más nemgyógyászati célra, és az alkalmazás egyetlen újdonságát az alkalmazás célja jelenti, mivel az új és az ismert alkalmazás is kenőanyagban való alkalmazásra vonatkozott. A Tanács rámutatott arra, hogy a probléma analóg az ún. második gyógyászati indikáció felfedezésén alapuló találmányok oltalmazhatóságával (ott is ismert a termék - az adott vegyületet tartalmazó gyógyászati készítmény - és ismert az is, hogy az adott vegyületet hatóanyagként alkalmazzák), A Tanács megítélése szerint az ilyen találmány lehet új, akár gyógyászati, akár nemgyógyászati indikációról legyen szó, még akkor is, ha az adott vegyület az ismert alkalmazás során is kifejtette az új hatást. Az újdonság feltétele azonban, hogy az új hatás olyan műszaki intézkedésekkel legyen elérhető, amely nem képezte a technika állását. Ha ez a feltétel teljesül, akkor az alkalmazás új, és az új hatás új műszaki jellemzőnek tekinthető, ezért az igénypont engedélyezhető. Összefoglalva, az „ismert anyag új alkalmazása új célból” lehet új, míg „ismert anyag ismert alkalmazása új célból” soha nem lehet újnak tekinthető. (A vizsgált találmánynál nyilvánvaló, hogy más körülmények között kell alkalmazni egy vegyületet kenőolajban, ha csak a vegyület rozsdásodásgátló hatása ismert, mintha ismert a vegyület súrlódáscsökkentő hatása is.) A nemgyógyászati indikációknál azonban természetesen nem szükséges a gyógyászati indikációknál szokásos speciális igényponti forma. A Tanács utalt a T 231/85 döntésre, amelyben az alapprobléma hasonló volt (lásd fent). A Kibővített Fellebbezési Tanács azonban helytelennek ítélte a T 231/85 döntésben kifejtett érvelést, miszerint az alkalmazás akkor is
