Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)

2001 / 6. szám - Dr. Bendzsel Miklós: A Magyar Formatervezési Tanács megalakítása

6

Dr. Bendzsel Miklós

sárlókat motiváló és a cég arculatát tükröző szerepét. A belföldi piac kis méretéből adódó költséghatékonysági megfontolások és az esélyegyenlőség biztosításában elengedhetetlen állami szerepvállalás elégtelen volta azonban még az átlagnál tudatosabb termékdesign-politikát folytató gépipari és könnyűipari döntéshozókat is óvatosságra inti. A főbb befolyásoló szempontok:- a kompetencia kérdésköre (a designer művészi, műszaki és trendismereti hitelének, illetve a hagyományos szakértelem elégségesnek ítélt „házilagos” kiterjesztésének konfliktusa),- a gazdasági bizalom (a design piacbővítő és presztízsnövelő hatása ellensúlyozza-e a kifejlesztésére és reklámjára fordítandó költségeket),- az együttműködés biztosítékai (a műszaki fejlesztők és a designerek egymást feltételező vagy kizáró magatartása),- az ún. alternatív megoldások csábítása (a már bevált design kockázatosnak vagy éppen célravezetőnek ítélt másolása).

A hazai termékfejlesztés kezelésmódja a szakképzett formatervezői team állandó alkalmazásának ritka gyakorlatától az alkalomszerű, hivatásos megbízáson át a műszaki szakemberek szakértelmének és esztétikai érzékének módszeres kiterjesztéséig, valamint a cégvezetés nemzetközi példákat másoló, sokszor idegen szellemi tulajdonjogot és a versenyjogot sértő választásáig terjed. Eseti jelleggel már előfordul a biztos piaci értékű, nagy biztonsággal megtérülő designvásárlás vagy „brand/márkanév-vásárlás” is.

A nemzetközi gyakorlat példái és a kifejlődött hazai piaci szükségletek alapján a magyar cégvezetők egyértelmű versenyhátrányként és exportképességi korlátként azonosítják a design állami támogatással, illetve közvetett infrastrukturális és szabályozási segítséggel működtetendő intézményrendszerének három hiányzó elemét:

a) a formatervezési kereslet és kínálat összehangolására képes, az innovációs fejlesztési szolgáltatások hazai piacáról hiányzó olyan tervezőirodák, designstúdiók, inkubátorházak láncolatát, amelyekben különböző szakirányú designerek és műszaki fejlesztők együttes erőfeszítéssel tevékenykednek a megbízótól felkészült kapcsolattartó szakemberen át érkező feladatok megoldásán; e designügynökségeknek képeseknek kellene lenniük a fogyasztói igények felmérésére-, tájékozottságukra, a nemzetközi trendeket érzékelő és értékelő képességükre támaszkodva speciális piackutató szerepet is játszhatnának megbízóik innovációs terveiben;

b) a mértékadó angol, cseh, holland, ír, osztrák és skandináv gyakorlatban meghatározó szereppel bíró ún. design center vagy fórum működését, amelynek célja a nemzeti designkultúra fejlesztése, színvonalának emelése, gazdasági hasznosításának ösztönzése; alapfunkciói közé pedig a következők tartoznak:- információszolgáltatás (speciális adatbázisok, nemzeti tervezői és stúdiókataszter gondozása, nyomtatott és elektronikus dokumentációs adattárak),- tervezőközvetítés, tanácsadás és szakértés a kis- és középvállalkozások számára,- designpropaganda (kiállításszervezés, kiadói tevékenység stb.).

c) az olyan megújított statútumú, erős testületet, formatervezési tanácsot, amely képes a kormány részére határozott designpolitikai irányelvek és középtávú program kidolgozására és azok megvalósításában a koordinátori szerep betöltésére; a gazdaságfejlesztési programokba és a Széchenyi tervbe illeszkedő pályázati rendszer tévén pénzügyi támogatást és kedvezményeket nyújt a kis- és középvállalkozások számára a formatervezés alkalmazásához; jelentéseivel, ajánlásaival és intézkedéseivel gondoskodik a II. fejezetben áttekintett tágabb, valamint az a) és b) pontokban foglalt újszerű intézményrendszer működési értékeléséről és arányos fejlesztéséről.

IV. A nemzetgazdasági versenyképesség designalapú fejlesztésének külföldi példái

4.1. A formatervezés hasznának vagy ahogy a nemzetközi tapasztalatok szerint a közgazdasági elemzések és a kormányzati dokumentumok használják, a „design (tevékenység) hozzáadott értékének” vizsgálatára mindmáig a legalaposabb módszertannak és vizsgálatnak az 1990-ben Nagy-Britanniában az „Economic and Special Research Council” megbízásából készült „The Benefits and Costs of Investments in Design” című, az UMIST és az Open University által készített tanulmányt és jelentést tartják. Ennek keretében 220 olyan designprojekt sorsát vizsgálták meg, amelynek keretében a gyártók új vagy felújított termékeket fejlesztettek ki a formatervezés alkalmazásával. Bár a cégek többsége kis, illetve közepes méretű vállalkozás volt, a termékek kétharmada termelésbe került, ez utóbbiak 90%-a nyereséges lett, értékesítésük volumene 41%-kal emelkedett. A termelésbe került termékek 16%-a lehetővé tette a cég kivitelének növelését, a termékek 25%-ával új exportpiacokat hódítottak meg a vizsgált vállalatok. A termékek 10%-a esetében kimutatott költségcsökkenés jelentkezett.

Az európai designpiac keresleti és kínálati viszonyainak módszeres feltérképezése 1994-ben indult meg; négy szektorának (termékfejlesztés formatervezéssel, vizuális-grafikai kommunikáció, kömyezettervezés és kulturális termékek) éves költségvetése már akkor az EU összegzett, teljes GDP-jének 2%-át (90 milliárd ECU-t) tette ki. Gazdaságpolitikai elemzéseik a brit, német, francia nemzetgazdaságot mint a növekedés motorjait, valamint a kis tagállamok piacait kezelték megkülönböztetett figyelemmel. Az elmúlt évtized közepén már 300 szakintézmény, szakmai egyesület és designpromóciós ügynökség támogatta ezt a tevékenységet regionális és nemzeti szinten Európában.

A multinacionális cégek körében Európa 500 piacvezető cége hatalmas design-vásárlóerőt képvisel, a ráfordítások bizalmas volta ellenére az ezredfordulóra becsülhető-en csaknem mindegyikük évi lm ECU-nél többet költ formatervezésre; a kontinens legnagyobb ipari munkáltatóinak beruházásai többségükben közvetetten designcélúak.

A kis- és középvállalkozások körében közel 10 millió azok száma, amelyek alapvetően a termékek és szolgáltatások hozzáadott értékével versenyeznek; a nagy cégekhez képest kétszer annyi innováció jut egy alkalmazottjukra és