Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)

2001 / 6. szám - Dr. Bendzsel Miklós: A Magyar Formatervezési Tanács megalakítása

4

Dr. Bendzsel Miklós

ködők tapasztalatainak összegzésével, a felismert hiányosságok és szükségletek rendezett, cselekvési program megalapozására alkalmas feldolgozásával. Ennek érdekében részletes kérdőíves felmérés készült a ’90-es években végzett iparművészek igen széles, reprezentatív körében (270 fővel); célirányos, problémafeltáró interjú- és kerekasztalbeszélgetés-sorozat foglalkozott a tapasztaltabb, befutott formatervezők, egyetemi oktatók, valamint a formatervezéssel a gyakorlatban is számoló, illetve az ettől még tartózkodó vállalkozói menedzserek helyzetértékelésével. Az így megalapozott helyzetképet a hazai innovációs monitorelemzések és vizsgálatok designvonzatú következtetéseinek rövid foglalata teszi teljessé.

3.2. A hazai formatervező-képzés és hivatás gyakorlás kritikai értékelése terén szembeötlő és előnyös egyetértés tapasztalható az érett és a pályakezdő iparművészek, designerek és a felsőoktatás mértékadó személyiségei között a kívánatos és halaszthatatlan előrelépés irányait és mértékét illetően. Az általuk körvonalazott hangsúlyos elemek - hiányok és szükségletek - a következők:

a) a nemzetközileg versenyképes ismeretkincs és készségtár megköveteli a gyakorlatias, modern (üzleti, iparjogvédelmi és szerzői jogi, önmenedzselési és informatikai) módszertan és az elméleti (társadalomtudományi, művészetelméleti, filozófiai és esztétikai) ismeretek alaposabb elsajátítását és naprakész birtoklását - mindez ma még gyakran hiányzik;

b) a tervezési gyakorlatoknak a valóságos gazdasági, ipari és kereskedelmi környezethez kötődve kell biztosítaniuk egyebek között a kézműves és a tervező (craft and design) viszonyának jobb ismeretét, a műszaki, technológiai szemlélet megalapozását és a valóságtudatos önmegvalósítás alkotói magatartását;

c) erősíteni kell a nemzetközi lépéstartás képességét a tanulmányok időszakában és azon túlnyúlóan elérhető - egyenesen minősítő tényezőként megkövetelendő — külföldi időszakos szakmai gyakorlatok, ösztöndíjak és pályázatok jelenleg mintegy 40%-os részvételi arányának növelésével.

Ugyanakkor a korszerű technológiai és konstrukciós ismeretek mellett formatervezési, ergonómiai és menedzsmentismeretekkel, ezek alkalmazási készségével felvértezett műszaki szakembereket kibocsátó ún. „Industrial Design Engineering" típusú, a 2.2. pontban már jelzett képzés (BMGE) jelentősen hozzájárult a hazai termékinnovációhoz és a designkultúra formálásához.

Miközben a magyar iparművész- és formatervező-társadalom önértékelésében méltán magabiztos a szakmai tervezési ismeretek, a kreativitás, a minőségérzék és a feladatmegoldó képesség terén, az előzőekben ismertetett hiányos „felvértezettség” pótlása mellett hangsúlyosnak tekinti- a szakmai munkája erkölcsi és anyagi alulértékeltségéből, hatékony érdekvédelmének hiányából,- a magyar gazdasági szakemberek tájékozatlansága, illetve érzéketlensége folytán állandósultán esetleges foglalkoztatottságból,- a nemzetközi tapasztalat hiányából és a szellemi tulajdonvédelem elenyésző használatából, valamint- a rendezetlen szakági, tudománytörténeti besorolásból származó versenyhátrányok leküzdését is.

3.3. Szólni kell a kétharmadukra érvényes feltétlen szakmahűség mellett az egyéni és közösségi szempontokból hosszú távon egyaránt aggasztó, „rejtőzködő”, az alkotói öntudatot elsorvasztó, „ névtelen ” külföldi bérmunkában való tömeges részvétel, és a külföldi munkavállalást követő, a hazai perspektívát nélkülöző karrierépítés veszélyeiről is.

A megkérdezettek csaknem fele nyert már valamilyen szakmai díjat hosszabb-rövidebb pályafutása során (21%-uk nemzetközi elismerést).

Ennek az eredményességnek speciális megvilágítást ad ugyanakkor az a tény, hogy háromnegyedük az ízlésformálást, a vizuális kultúra fejlesztését, további egyhetedük az esztétikai érzék fejlesztését, a környezeti harmónia megteremtését tekinti hivatása fő szerepének Magyarországon; együttes 90%-uk mellett egyötödük az értékteremtést, hagyományőrzést sorolja az első helyre. Az iparfejlesztés, az ipar és művészet összekapcsolása csakúgy, mint a hazai formakultúra itthoni és nagyvilági megismertetése 10%-nál kisebb spontán tudatossággal szerepelt a válaszokban. A szakmai jövővel kapcsolatban meglehetősen nagy tanácstalanság érzékelhető, ami csak részben tulajdonítható a legutóbbi évtizedben végzettek tapasztalatvagy kiforrott véleményhiányának.

A szakmai összefogás és érdekképviselet, továbbá a társadalmi megbecsültség iránti vágy kifejeződése nem helyettesítheti a hazai formatervezői alkotói potenciált a magyar gazdaság fejlesztésébe célirányosan és hatékonyan bekapcsoló, önálló szakmapolitikai stratégiai koncepció megalkotását.

3.4. Célszerű itt összegezni annak az 1998. őszi, legnagyobb hazai vállalati innovációs, empirikus adatfelvételnek az eredményeit, amelynek utóelemzése 120 magyar, designiparhoz kötődő vállalat innovációs teljesítményét vizsgálja.

A vizsgálatba bevont cégek többségét 1989 után alapították, csak 30%-uk működött már korábban is; 10%-uk Budapesten, felük városban, egynegyedük megyeszékhelyen, 20%-uk községben található. Tevékenységük szerint 4% a ruha- és cipőiparba, 17,5% a bútoriparba, 37,5% pedig különféle egyéb designiparágba tartozik; összevont (kizárólagos és többségi) tulajdonosi szerkezetük szerint 6% állami, 76% magyar magán- és 18%-uk külföldi magántulajdonú.

Az új, jogelőddel nem rendelkező cégek a ruha-cipő iparban képviselnek nagyobb arányt, míg a bútor és egyéb kategóriában inkább az átalakult cégek a jellemzőek. Az átlagosnál erősebb a magyar magántulajdon a bútoriparban, míg a külföldi tulajdonlás a ruha-cipő iparágban a magasabb.

A cégek gazdasági formája többségében korlátolt felelősségű társaság (57,5%), közel negyedük részvénytársaság, 17,5%-uk szövetkezet; mértékük szerint több mint 40%-uk 1-50 fő közötti, 38%-uk 51-300 fős és egyötödük 300 fő feletti.

A vizsgált cégek fele vezetett be a megelőző két évben új terméket, gyártmányt, 40%-uk új technológia bevezetéséről is beszámolt - tehát közel felük erősen innovatívnak tekinthető. (A bútoriparban a hasonló arányok: 90%, illetve 62%.)