Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 1. szám - Dr. Jochen Pagenberg, dr. Dietrich Beier: Bizonyítási szabályok az ideiglenes intézkedéssel kapcsolatos eljárás során a német jog szerint
Bizonyítási szabályok az ideiglenes intézkedéssel kapcsolatos eljárás során a német jog szerint 37 összekötve. Az alperesnek e konstelláció keretében is szabályszerűen lehetőséget adnak arra, hogy ellenbizonyítást folytasson le, amelyhez - a kérelmezőhöz hasonlóan - minden valószínűsítési eszközt felhasználhat. A szabadalmi törvény 139. § (3) bekezdése ezáltal csak egy kis részt változtat meg, nevezetesen a felperes konkrét ismertetési és bizonyítási terhét, azonban nem változtatja meg a bitorlás fennforgásának, a fent megnevezett körülmények közötti átfogó vizsgálatát. A német szabadalmi és eljárásjog szerint az ideiglenes intézkedési eljárás körében pontosan megvizsgálnak minden, a bitorláson alapuló ideiglenes intézkedés iránti kérelmet, az intézkedési igény és az intézkedési alap tekintetében. A szabadalmi törvény 139. § (3) bekezdésének alkalmazási körében is lehetőséget nyújtanak az alpeesnek az ellenbizonyításra. A továbbiakban lefolytatandó átfogó érdekmérlegelésbe bevonják az alperes érdekeit is. Eszerint az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elutasítása akkor is lehetséges, és ez a gyakorlatban sűrűn előfordul, ha a kérelmező valószínűsítette a bitorlás minden előfeltételét [a szabadalmi törvény 139. § (3) bekezdésének alkalmazási körén belül vagy azon kívül], de az érdekek átfogó mérlegelése (intézkedési alap) az alperes javára dől el. Az ideiglenes intézkedésre irányuló német eljárás nem ismer semmiféle automatizmust abban az értelemben, hogy a rendelkezést ki kell bocsátani, ha a kérelmező valószínűsített minden tényállási ismérvet. A német jog szerint elképzelhetetlen egy olyan jellegű automatizmus, hogy a német bíróságnak valószínűsített igény esetében [a szabadalmi törvény 139. § (3) bekezdésének alkalmazási körén belül vagy azon kívül] ideiglenes intézkedést kellene kibocsátania. Ha a bíróság úgy látja, hogy a felek által benyújtott, egymásnak ellentmondó szakértői szakvélemények esetében nem kielégítő a műszaki szakértelme a döntéshez (ami a bitorlás hiányos valószínűsítését jelenti), ez a felperes hátrányára lesz. II. Az alperesi ellenbizonyításról 1. Annak megállapításához, hogy az alperes által lefolytatott ellenbizonyítás sikeres-e, hogy tehát az alperes valószínűsíteni tudta-e, miszerint a termék előállításához nem a kérelmező által szabadalmaztatott eljárást alkalmazta, nem jelent különbséget, hogy a bizonyítással terhelt fél saját szabadalmazott eljárást tud-e felmutatni, vagy pedig egy nem szabadalmazott, nyilvánosságra hozott vagy titkos eljárást. A szabadalmi törvény 139. § (3) bekezdése ugyanis nem tesz különbséget ezen alternatívák között. Eddig a bíróságok sem tettek - helyesen - ilyen különbséget. 2. Egyedi esetben azonban az ellenbizonyításnak az alperesjavára szabadalmazott eljárásra hivatkozással történő lefolytatása nagyobb bizonyító erővel rendelkezhet. A bíróság a Polgári Perrendtartás 286. §-a szerint a bizonyítékok szabad értékelése keretében a bizonyítékoknak eltérő súlyt tulajdoníthat. Amennyiben az alperes egy szabadalmazott eljárást nyújt be ellenbizonyítékul, adott körülmények között több szól amellett, hogy a számára szabadalmazott eljárást használta is. Ezen túlmenően a vizsgáló szabadalmi hivatal minden szabálynak megfelelően, a technika állásának, tehát a felperes által érvényesített eljárási szabadalomnak a figyelembe vételével tanúsította az alperes részére, hogy eljárása szabadalmazható. Ez az eset azonban nem áll fenn akkor, ha az alperes szabadalmazott eljárása nem gazdaságos, tehát az előállítási költségek a vita alapját képező eljárás alkalmazása esetében jelentősen alacsonyabbak. Ekkor a bíróság számára felmerül, hogy nem az alperes, hanem a felperes eljárását használták. Ez a szempont egy (közzé nem tett) határozatban irányadó volt. Ott az alperes eljárásának költségei mintegy 50%-kal magasabbak voltak, úgyhogy a bíróság kizártnak tartotta, hogy az alperes ilyen körülmények között még versenyképes lehessen. 3. A termék újdonságának kérdésére kihathat az a kérdés, hogy az ellenbizonyítékul bemutatott eljárás közzétételre került-e, vagy pedig titkos. Ha az alperes által bemutatott eljárás a keresetben érvényesített szabadalom elsőbbségi időpontjában vagy a termék előállításának időpontjába^1^ ismert, és ezáltal újdonságrontó volt, már nem alkalmazható a szabadalmi törvény 139. § (3) bekezdése (v.ö. a fenti 1.1 .b-vel). III. Módosította-e a jogi helyzetet a TRIPS ratifikálása? 1. A TRIPS-egyezmény alkalmazhatósága A többségi német felfogás szerint a TRIPS az iparjogvédelmi jogok eljárásjogi érvényesítését érintő III. részben nem teremt a polgári per felei között közvetlenül érvényesülő jogokat/18'1 Tekintettel a TRIPS 34. cikkelyére és adott esetben a TRIPS 50. cikkelyére is, amelyek az eljárási szabadalmak és az ideiglenes intézkedés tekintetében a bizonyítási teher megfordításának itt tárgyalandó kérdéseit érintik, e vitának nincs jelentősége, mert a közvélemény szerint Németország a szabadalmi törvény 139. § (3) bekezdésével már törvénybe iktatta a TRIPS 34. cikkelyét.(19) 2. A jogi helyzet módosítása a TRIPS 34. cikkelye révén a) A TRIPS 34. cikkelyének szövege (1) Ha a szabadalom tárgya valamely termék előállítására szolgáló eljárás, akkor a tulajdonosnak a 28. cikkely 1. (b) bekezdésében megnevezett jogai megsértése miatt megindult polgári jogi eljárásban a bíróságok jogosultak arra, hogy az alperest terheljék annak bizonyításával, hogy az azonos termék előállítására szolgáló eljárás eltér a szabadalmazott eljárástól. Ezért a tagállamoknak úgy kell rendelkezniük, hogy ha az alább felsorolt körülmények közül legalább egy fennáll, a szabadalomtulajdonos hozzájárulása nélkül előállított azonos terméket az ellenkező bizonyításának hiányában a szabadalmazott eljárás szerint előállítottnak kell tekinteni, ha a) a szabadalmazott eljárás szerint előállított termék új; b) alaposan valószínűsíthető, hogy az azonos terméket az eljárás szerint állították elő, és a szabadalom tulajdonosa az adott helyzetben elvárható fáradozások kifejtése útján sem tudta meghatározni a ténylegesen alkalmazott eljárást. (2) A Tagállamoknak jogában áll úgy rendelkezni, hogy az 1. bekezdésben megjelölt bizonyítási terhet a vélt bitor
