Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 1. szám - Dr. Jochen Pagenberg, dr. Dietrich Beier: Bizonyítási szabályok az ideiglenes intézkedéssel kapcsolatos eljárás során a német jog szerint
Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 106. évfolyam I. 2001. február DR. JOCHEN PAGENBERG - DR. DIETRICH BEIER Bizonyítási szabályok az ideiglenes intézkedéssel kapcsolatos eljárás során a német jog szerint* A modem gazdaságban kiemelkedő jelentőségűek azok a szabadalmak, amelyek egy új termék előállítására szolgáló eljárást oltalmaznak. Az eljárási találmányok gyakran kísérik a klasszikus termék- illetve anyag-szabadalmakat. Az eljárási szabadalmak bírósági érvényesítése azonban nehézkes lehet, mert például egy meghatározott eljárással előállított gépen a szóban forgó eljárás többé nem látható. Ezért beható szakvélemények beszerzése vagy szakértők meghallgatása lehet szükséges, hogy egy termékről vissza lehessen következtetni az alkalmazott eljárásra. E problémák még csak fokozódnak, ha az ilyen eljárási találmányokból eredő jogokat ideiglenes intézkedési eljárás, tehát gyorsított eljárás keretében kívánjuk érvényesíteni, amikor is a bíróságnak rövid idő alatt kell elégséges benyomást szereznie az alapul szolgáló tényekről, valamint a szabadalomtulajdonos érveinek jogi meggyőző erejéről. A jelzett nehézségek minden olyan országban felmerülnek, amelynek szabadalmi törvényei alapján az eljárási találmányok oltalomban részesülhetnek. Sok államban, köztük például Németországban és Magyarországon, a jogalkotó kísérletet tesz arra, és az a célja, hogy meghatározott szabályokkal megkönnyítse az eljárási szabadalom megsértésének bizonyítását. A legutóbbi GATT-forduló során sem hagyták figyelmen kívül e jelentős kérdéseket. A TRIPS 34. cikkelyével olyan előírást alkottak, amely a TRIPS-egyezmény minden tagját kötelezi arra, hogy nemzeti szabadalmi jogába az eljárási szabadalmak egyszerűbb érvényesítését szolgáló bizonyítási szabályt iktasson be. A továbbiakban a német jog tekintetében fogjuk körüljárni azt a kérdést hogy, milyen jelentősége van a szabadalmi törvény 139. § (3) bekezdésében foglalt eljárási találmányokra vonatkozó bizonyítási szabálynak, és hogy milyen kihatásai lehetnek e bizonyítási szabálynak az ideiglenes intézkedési eljárásban, amelynek folyamatát röviden bemutatjuk (I. fejezet). Ezt követően röviden megvilágítjuk azt a kérdést, mennyiben védekezhet sikeresen az alperes azzal, hogy a felperes által érvényesítettől eltérő eljárást alkalmazott (II. fejezet). Végezetül vizsgálni kell a TRIPS-egyezmény lehetsé* A felkérésre írt jogvéleménynek a Szemle számára szerkesztett, fordított változata. ges kihatásait a német nemzeti szabadalmi jog által alkalmazott megoldásokra (III. fejezet). I. Milyen jogkövetkezményei vagy gyakorlati kihatásai vannak a szabadalmi törvény 139. § (3) bekezdésében foglalt bizonyítási szabálynak az ideiglenes intézkedési eljárás során történő alkalmazáskor? 1. A szabadalmi törvény ^ 139. § (3) bekezdésének szövege és értelmezése a) A jogszabály szövege „Ha a szabadalom tárgya új termék előállítására szolgáló eljárás, akkor az ellenkező bizonyításáig úgy kell tekinteni, hogy a másvalaki által előállított azonos terméket a szabadalmazott eljárással állították elő. Az ellenkező bizonyításra irányuló eljárás során figyelembe kell venni az alperes jogos érdekeit gyártási és üzemi titkainak megőrzésével kapcsolatban.” E szövegezést 1981-ben vették át a német szabadalmi jogba a GPÜ (Közösségi Szabadalmi Egyezmény) 75. cikkelyéből. Elődjét az 1968. évi szabadalmi törvény 47. cikkelyének (3) bekezdésében találjuk, itt a termék helyett az „anyag” fogalma szerepel. b) Alkalmazási kör és értelmezés A szabadalmi törvény 139. § (3) bekezdése szerint új termék előállítására szolgáló eljárásra vonatkozó találmányok esetében megdönthető vélelem áll fenn, amely szerint minden, minőségileg azonos terméket a szabadalmazott, érvényesített eljárás szerint állítottak elő. aa) Általános vélemény szerint itt a bizonyítási teher megfordításáról van szó. A bizonyítási teher e megfordítása bevezetésének alapját az képezte és képezi, hogy egy eljárási szabadalom tulajdonosának általában nehézséget jelent annak igazolása, hogy egy bizonyos terméket pontosan az ő védett eljárása szerint állítottak elő, hiszen a vélt bitorló legbenső és ezáltal legtitkosabb üzemi körében alkalmazzák. Minden olyan jogi kultúrában amely - mint Németország is—nem alkalmazza az US A-ban ismert
