Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 5. szám - Tanulmányok. Dr. Békés Gergely: Előadóművészi jogok internetes környezetben
Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 106. évfolyam V. 2001. október TANULMÁNYOK DR. BÉKÉS GERGELY Előadóművészi jogok internetes környezetben 1. Internet és előadóművészi jogok Az internet és az azzal kapcsolatos jogi kérdések vizsgálata divatos témává vált a elmúlt időszakban. Érthető tendencia ez, hiszen a számítógépek mindennapjaink részévé váltak, így mind több területen figyelembe kell venni a fejlett információtechnológia hatásait. Egy évtizeddel ezelőtt utópiának tetszhetett, hogy külön rendelkezések szülessenek az elektronikus kereskedelem jogi szabályozására, vagy hogy egy számítógépi program megalkotóját szoftvere miatt büntetőeljárás alá vonjanak.1 Mára természetes folyamattá vált, hogy a nemzeti jogalkotások egymás után hoznak a digitális kor kihívásaira válaszoló jogszabályokat, jogintézményeket. Születtek ilyen jogszabályok az US A-ban, az EU több direktívában foglalkozott az információs társadalom különböző aspektusaival, és Magyarország is megtette már ezen az úton az első lépéseket. írásomban olyan témára igyekszem felhívni a figyelmet, amely eddig kevesebb figyelmet kapott a jogi irodalomban: az előadóművészek internettel kapcsolatosjogaira. Az interneten tömegesen elterjedtek olyan felhasználások, melyek sértik az egyes előadóművészek jogait, így egy hatékony jogérvényesítési gyakorlat bevezetése tovább nem halasztható. Ilyen - a jogosultak szempontjából - sikeres fellépésre több alkalommal sor került már (például a Napster-ügyben), igaz, az eljárásokat többnyire nem az előadóművészek, hanem a hangfelvételek előállítói indítják meg. A Napster-perhez hasonló látványos ügyek azonban csak a jéghegy csúcsát jelentik; az egyes jogosultak érdekeinek védelme csak akkor lehet hatékony, ha a jogosultak nem csupán az egyes nagy szolgáltatókkal szemben juttatják érvényre a szerzői és szomszédos jogaikat, hanem az internet anonim felhasználóival szemben is. Elöljáróban tisztáznom kell, hogy ugyan összefoglalómban mindvégig az internetről fogok írni, a valóságban azonban bővebb az a közeg, ahol az előadóművészi jogok kezelése problematikussá vált az elmúlt években vagy 1 Ez történt idén nyáron, amikor az FBI ügynökei letartóztatták Dmitrij Szkljarovot, aki olyan kódfeltörő szoftvert alkotott, amely segítségével bárki hozzáférhet az Adobe Systems cég által forgalmazott, és kizárólag pénzért megvásárolt szoftverrel olvasható elektronikus könyvek tartalmához. válhat a közeljövőben. Az internet olyan digitális, interaktív médium, amely soha nem látott lehetőségeket nyújt az egyes előadóművészi teljesítmények felhasználására. Tudni kell azonban azt, hogy a világon az interneten kívül több, hasonló elven működő (számítógépes) hálózat létezik, és talán a nem túl távoli jövőben ehhez hasonlóan működhetnek az egyszerű televíziós rendszerek is. Ennek a ténynek és a technológia-semlegesség követelményének figyelembevételével a jogilag helyes kifejezés „a lehívásos technikát használó médium” lenne, miután azonban ez túlságosan nehézkes, és az internet a legismertebb ilyen rendszer, ezért én ezt a kifejezést használom. A fenti kifejezésben a „lehívás” azt a folyamatot jelöli, amely során a kliensoldali felhasználó az általa kiválasztott tartalomról digitális üzenetben értesíti a kiszolgáló számítógépet, amely az így lehívott - vagy más szóval igényelt - tartalmat szintén digitális formában juttatja el a kliensgépre. A szerzői és a szomszédos jogi jogvédelem története során felmerült problémákat mindig a technika fejlődése idézte elő. Ilyen emlékezetes kérdés volt a hangfelvételek otthoni másolását megteremtő magnókazetta elterjedése, vagy később, a határokon átnyúló műholdas televíziózás bevezetése. Az internet megjelenését követően sokan bíztak abban, hogy a már kialakult jogi megoldásokat az új médiumra is változatlanul lehet majd alkalmazni, és ez az elgondolás a szerzői és szomszédos jogok szűkén értelmezett körén belül igaznak is bizonyult. Az internet speciális alkalmazása - amelyben a később kifejtettek szerint összekapcsolódnak korábban önállónak látszó felhasználási módok - hiánytalanul leírható a korábban kialakított fogalmak segítségével, ha ezeket kissé átalakítjuk. Az internet kapcsán azonban egyre inkább merülnek fel olyan kérdések - elsősorban a szolgáltatók felelősségével kapcsolatban -, amelyek kezeléséhez legalább részben új jogi megoldások szükségesek. Az internet története több mint egy évtizedes, a kialakulását követő években azonban nem merült fel olyan probléma, amely összefüggésben lett volna a szerzői (és ezen belül az előadóművészi) jogokkal. Ennek oka, hogy a számítógépes hálózatot az első években szinte kizárólag egyetemi kutatók és tanárok használták, levelezés és fájltovábbítás céljára. A helyzeten az változtatott, hogy 1989-ben egy Tim Barners-Lee által vezetett programozó
