Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)

2001 / 4. szám - Válogatás a szerzői jogi szakértő testület szakvéleményeiből

Válogatás a Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeiből

35

ható, ha a dekódolásról a két szervezet között megállapodás jön létre, nem azt a következtetést támasztja-e inkább alá, hogy egyetlen felhasználási folyamatról van szó, amely az eredeti rádió- vagy televízió-szervezet uralma alatt áll, és amelynek csak szükségszerű eszközcselekménye a kábeltelevízió részéről történő dekódolás?

2. Az egyetemleges felelősségnek csak az Szjt. alkalmazásában van jelentősége vagy az a Btk. 329/A §-án alapuló büntetőjogi felelősséget is megalapozza? Másként: az Szjt. 26. §-ának (3) bekezdésével megállapított egyetemleges felelősség hogyan viszonyul a Btk. 329/A §-ának alkalmazásához?

3. Helytálló-e az az érvelés (1. az ARTISJUS mellékelt levelét), hogy az Szjt. 26. §-ának (3) bekezdése alá tartozó „kódolt adásokat - amennyiben a közvetítés folyamatában nem történik megszakítás vagy az adás tartalmát érintő bármely változtatás, és így az egyidejűség és a változatlanság követelményei együttesen megvalósulnak - jogi analógia alapján egyidejű változatlan továbbközvetítésnek” tekinthetjük? Megfelel-e ez az analógia a 26. § (3) bekezdésében foglalt, az említett folyamatot egyértelműen sugárzásként minősítő rendelkezésnek? Nem vezethet-e ennek az analógiának az alkalmazása kettős díjfizetési kötelezettséghez?

4. Helyes-e az Szjt.-t kommentáló egyik műben (A szerzőijogi törvény magyarázata, KJK-KERSZÖV, Bp. 2000, szerk.: Gyertyánfy Péter, 149. oldal) foglalt állítás, amely szerint a 26. § (3) bekezdésében szabályozott esetkörben a felhasználás folyamatába belépő (általában: vezetékes hálózatot) üzemeltető szervezet úgy jár el, mint az adott földrajzi területen (Magyarországon) műveket a saját műsorban a közönséghez közvetítő szervezet [lásd 26. § (7) bek.]. Más szóval: összhangban áll-e az Szjt.-vel az az értelmezés, hogy a 26. § (3) bekezdése szerint eljáró kábeltelevíziós szervezet a 26. § (7) bekezdése alá eső „saját műsort” közvetít? Megfelel-e továbbá az Szjt.-nek az idézett kommentárban foglalt az az állítás, hogy az említett kábeltelevíziós szervezetnek avagy üzemeltetőnek Magyarországra vagylagosan - vajon kinek a választása szerint? - vagy az eredeti sugárzó szervezettől, vagy a szerzőktől vagy a közös jogkezelőtől meg kell szereznie „a műsorban szereplő művek felhasználási jogait”? E kérdéseken is túlmenően, miként értelmezhető az idézett kommentár 149. oldala második bekezdésének utolsó mondata?

5. Ha az előző pontban ismertetett analógia megállná is a helyét, tekinthető-e változatlan továbbközvetítésnek a kódolt adás dekódolt továbbítása, illetve beszélhetünk-e „sugárzott” vagy „közvetített” műről mindaddig, amíg nem dekódolják azt a kódoltan sugárzott műsort, amelyben a mű szerepel?

6. Ha külföldi elem szerepel az Szjt. 26. §-ának (3) bekezdésében szabályozott felhasználási jogviszonyban (pl. mert az eredeti televízió-szervezet külföldi), melyik állam jogát kell alkalmazni a felhasználásra? Ha az alkalmazandójog szerint nincs egyetemleges felelősség, a magyarországi közös jogkezelő szervezet felléphet-e a dekódolást Magyarországon végző kábeltelevíziós szervezettel szemben az Szjt. 26. §-ának (3) bekezdése szerinti egyetemleges felelősségre hivatkozva? Ha nem a magyar jog alkalmazandó az Szjt. 26. §-ának (3) bekezdésében leírt felhasználásra, felléphet-e egyáltalán magyarországi közös jogkezelő szervezet a jogosultak nevében?

7. Kizárható-e az Szjt. 27. §-ánaka26. § (2) bekezdésére történő alkalmazása arra az analógiára való hivatkozással, amelyet e megbízás 4. pontja ismertet?

8. Az Szjt. 102-105. §-ában szabályozott egyeztető testületi eljárásnak helye lehet-e annak tisztázása céljából, hogy a 26. § (3) bekezdésében szabályozott felhasználás - analógia útján - a 28. § (2) bekezdése szerinti egyidejű, változatlan továbbközvetítésnek minősíthető-e? Másként: e minősítési kérdés vitatása a 102. § alkalmazásában az egyidejű, változatlan továbbközvetítéssel kapcsolatos vitának tekinthető-e? S végül: ha a felhasználó az egyeztető testülethez fordul, lehet-e vele szemben a szerzői jog megsértésének a jogkövetkezményeit érvényesíteni, illetve az ennek érdekében indított eljárásokat lehet-e folytatni mindaddig, amíg az egyeztető testület eljárása be nem fejeződik?

A Testület eljáró tanácsának a véleménye

ad 1.: Az Szjt. 26. §-ának (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „Sugárzásnak minősül a kódolt sugárzás is, amely a nyilvánosság körében csak azt követően fogható közvetlenül, hogy a műsort hordozó jeleket - az eredeti rádió- vagy televízió-szervezettel kötött megállapodás alapján, a tőle vagy a hozzájárulásával mástól beszerzett eszközzel (kódoldóval) - a nyilvánossághoz közvetítő szervezet arra alkalmassá teszi. Az ilyen felhasználásért az eredeti rádió- vagy televízió-szervezet és a kódoldót alkalmazó, nyilvánossághoz közvetítő szervezet egyetemlegesen felel.”

E rendelkezés értelme a § első két bekezdésével összevetve válik teljessé, amelyek a következőket tartalmazzák: „(1) A szerző kizárólagos joga, hogy a művet sugárzással a nyilvánossághoz közvetítse, és hogy erre másnak engedélyt adjon. Sugárzás a mű érzékelhetővé tétele távollévők számára hangoknak, képeknek és hangoknak, vagy technikai megjelenítésüknek vezeték vagy más hasonló eszköz nélkül megvalósuló átvitelével. (2) A mű sugárzásának minősül a műhold útján történő sugárzás is, ha a sugárzott műsor a nyilvánosság körében közvetlenül fogható. A műhold útján sugárzott műsor a nyilvánosság körében közvetlenül foghatónak minősül, ha a rádió- vagy televíziószervezet felelősségével és ellenőrzése alatt műsort hordozó jeleket juttatnak el a műholdhoz, majd onnan a Földre megszakítatlan közvetítés útján azzal a céllal, hogy a jeleket a nyilvánosság vehesse.”

Az eljáró tanács úgy találta, hogy a megbízás 1. pontjában szereplő kérdések közül előbb az utolsó kettőt indokolt megválaszolni, miután az ezekre adott válaszból többé-kevésbé következik az első két kérdésre adott válasz is.

Az említett két utolsó kérdés a következő: ,,[A] nyilvánossághoz közvetítésnek a 26. § (3) bekezdésében szabályozott folyamatában a sugárzáson kívül megvalósul-e valamely más önálló felhasználási cselekmény is? Az a körülmény, hogy a 26. § (3) bekezdése csak akkor alkalmazható, ha a dekódolásról a két szervezet között megállapodás jön létre, nem azt a következtetést támasztja-e inkább alá, hogy egyetlen felhasználási folyamatról van szó, amely az eredeti rádió- vagy televízió-szervezet uralma alatt áll, és amelynek csak szükségszerű eszközcselekménye a kábeltelevízió részéről történő dekódolás?”