Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 3. szám - Nemzetközi kitekintő. Dr. Palágyi Tivadar: Hírek a külföldi szabadalmi, használati minta-, ipari minta- és védjegyjog területéről
50 Dr. Palágyi Tivadar A felülvizsgált irányelvek szerint az olyan számítógépprogramot, amely egy számítógép által végzett többszörös műveletsort határoz meg, „terméktalálmány”-ként lehet meghatározni. Amikor hardver segítségével konkrétan megvalósítanak szoftverrel végzett információfeldolgozást, az említett szoftver a szabadalmi törvény szerint szabadalmazható találmánynak minősül. Az irányelvekben számos példát közölnek az üzleti módszerre vonatkozó találmányok találmányi szintjének a meghatározására, és kinyilvánítják, hogy egy találmány nem alapszik feltalálói tevékenységen akkor, ha egy olyan szakember szokásos kreatív tevékenységének a gyakorlását jelenti, aki mind a szóban forgó üzlet, mind a számítógéptechnológia területén ismeretekkel rendelkezik. B) A Japán Legfelsőbb Bíróság egy 2000. április 11 -én hozott ítélete jelentősen befolyásolni fogja a japán szabadalmi perek lefolyását. A felperes Texas Instruments Inc. (TI) 1959. február 6-án egy integrált áramkörök előállítására vonatkozó szabadalmi bejelentést nyújtott be, amelynek Jack Kilby volt a feltalálója. A bejelentés alapján benyújtott megosztott bejelentésre 1989-ben engedélyeztek szabadalmat, amely egyrészt lehetővé teszi áramkörök összekötését anélkül, hogy az áramkör vezetékeit szigetelt tárgyhoz rögzítenék, másrészt szigetelést biztosít tranzisztorok és kondenzátorok áramkörei számára. A Fujitsu Ltd. cég 1991-ben pert indított a TI ellen, azt állítva, hogy a TI-nek nem volt joga a Kilby-szabadalom állítólagos bitorlása miatt kártérítést követelni. Az első szóbeli tárgyaláson egy tokiói kerületi bíróság úgy ítélkezett, hogy a Fujitsu termékei nem bitorolják a Kilby-szabadalmat. A TI fellebbezése alapján 1997-ben a Tokiói Felsőbíróság is a Fujitsu javára döntött. Ezt követően a TI a Legfelsőbb Bírósághoz nyújtott be fellebbezést. Ez a bíróság is elutasította a TI fellebbezését, és ítéletét az alábbiakkal indokolta: „... A jelen szabadalom esetében nyilvánvalónak tűnik, hogy a szabadalom megsemmisíthető, és biztosra vehető, hogy egy megsemmisítési kereset benyújtása után a szabadalmat meg fogják semmisíteni, az alábbi okok miatt ésszerűtlen lenne ideiglenes intézkedési vagy kártérítési igényre vonatkozó keresetnek helyt adni. (1) Ha egy ilyen szabadalmi jog alapján a találmány gyakorlatba vételét megtiltanák és helyt adnának az okozott kár megtérítésére irányuló keresetnek, a szabadalmas jogtalan haszonhoz jutna, és akik a találmányt gyakorlatba vették, jogtalan hátrányt szenvednének, ami nem lenne méltányos. (2) Kívánatos a vitákat egyetlen eljárásban és a lehető legrövidebb idő alatt megoldani. Ha arra lenne szükség, hogy először a Japán Szabadalmi Hivatalnál megsemmisítési eljárást kezdjenek, és addig kellene várni, amíg a megsemmisítés ügyében jogerős határozat nem születik, nem lehetne a szabadalmi jog gyakorlatba vétele elleni védekezés egyik eszközeként kihasználni azt a tényt, hogy a szabadalom nyilvánvalóan megsemmisíthető, és akkor az érintett felek, akik esetleg nem szándékoznak erga omnes a szabadalom megsemmisítését kérni, kénytelenek lennének nem kívánt módon elindítani a megsemmisítési eljárást. Ez a pereskedés gazdaságossága ellen hatna. Ennek megfelelően még mielőtt egy szabadalom megsemmisítése ügyében a határozat jogerőssé válna, a szabadalmijog bitorlását vizsgáló bíróságnak el kell tudnia dönteni, hogy a szabadalom nyilvánvalóan okot ad-e a megsemmisítésre. Ha a bíróság megfontolásainak eredményeként úgy látja, hogy a szabadalom nyilvánvalóan megsemmisíthető, akkor a szabadalmi jogra alapozott ideiglenes intézkedésre vagy kártalanításra vonatkozó igényt a szabadalmi joggal való visszaélésnek kell tekinteni és nem kell megengedni, különleges körülmények fennforgásának esetét kivéve.” Ez a legfelsőbb bírósági ítélet a potenciális alperesek számára nagy jelentőségű. Ha Japán alsó fokú bíróságai követik a fenti ítéletet és szabadalombitorlási perekben megsemmisítési kérelmeket bírálnak el, az ítélet alkalmazása nem eredményez megkülönböztetést ártatlan és valódi bitorló alperesek között. A japán bírói gyakorlat szerint bármilyen perben mindegyik fél a saját költségeit viseli, és ez hátrányosan érinti az ártatlan alpereseket, akik kénytelenek vállalni bitorlási perben az alperes félként való pereskedés költségeit, még ha megfelelő alap nélkül perelték is be őket. Tanulságként az vonható le, hogy a bitorlóként perbe vonható feleknek figyelniük kell a saját működési területükön engedélyezett japán szabadalmakat - ami lehetséges, mert a japán szabadalmi bejelentések a közrebocsátással nyilvánosságra jutnak-, és megfelelő jogalap esetén célszerű megsemmisítési eljárást kezdeményezniük, hogy elkerüljék a költségesebb bitorlási pert. 12. Kanada A) Előző tájékoztatónkban már hírt adtunk arról, hogy a kormány a szabadalmi törvény módosítását terjesztette a Szenátus elé. Most a törvénymódosítás pontos szövegét is kézhez kaptuk, amely szerint a 45. szakasz új szövege a következő: „45(1) A 46. szakasz függvényében, ha egy szabadalmi bejelentést 1989. október 1-je előtt nyújtottak be, a szabadalom oltalmi ideje az engedélyezés napjától számított tizenhét év. (2) Ha a szabadalomnak az (1) bekezdésben említett oltalmi ideje még nem járt le ennek a szakasznak a hatálybalépése előtt, az oltalmi idő a szabadalom megadásától számított tizenhét év vagy a bejelentés napjától számított húsz év, ha az utóbbi időtartam hosszabb." A 45(1) bekezdésben említett 46. szakasz előírja, hogy a szabadalmak érvényben tartásához évi illetéket kell fizetni. Az oltalmi idővel kapcsolatban az új 45. szakaszban előírt változtatás főleg a gyógyszer tárgyú szabadalmakat érinti. Az Industry Canada szerint a régi szabadalmi törvénnyel védett mintegy 30 kereskedelmileg fontos gyógyszer oltalmi ideje meghosszabbodik átlagban legfeljebb hat hónappal. Ez azt jelenti, hogy a megfelelő generikus termékeket ugyanennyi idővel később lehet majd forgalomba hozni. B) A Whirpool Corp. v. Camco Inc. ügyben a Legfelsőbb Bíróság a kettős szabadalmazás kérdésében hozott ítéletet.
