Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)

2001 / 2. szám - Dr. Vida Sándor: A rosszhiszemű védjegybejelentés tilalma a német, francia és angol jogban

A rosszhiszemű védjegybejelentés tilalma a német, francia és angol jogban 23 Elegendő az is, ha a védjegyet abból a célból szerzik meg, hogy ezáltal mást akadályozzanak. Ezt példázza a Tensions jogeset. Az amerikai alperes egy ún. bázisprogramot dolgozott ki, amelynek segítségé­vel képernyőn lehet nyomtatványokat kitölteni, ezeket quarkXtrans megjelöléssel forgalmazza. Ezenfelül külön­féle igények kielégítésére XTensions programokat alakí­tott ki, és mintegy 100 különféle továbbfejlesztővel (developer) kötött licenciaszerződést. Ezekben a szerző­désekben kikötötte, hogy az engedélyes (az itt ismertetett per alperese is) előzetes írásbeli engedélye nélkül nem használhatja a XTensions védjegyet vagy egyéb, a licenciaadó (= alperes) tulajdonát képező védjegyet. A fel­peres is ilyen licenciaszerződést kötött az alperessel. Utóbb a peres felek között az üzleti kapcsolat megrom­lott, és a felperes az XTensions megjelölést Németország­ban sajátjaként jelentette be. Az alperes a bejelentés ellen felszólalást nyújtott be, amelynek elbírálása az itt ismer­tetett bírósági eljárás alatt még nem fejeződött be. A német felperes védjegybitorlás miatt indított pert az amerikai cég ellen és egyben ideiglenes intézkedés elren­delését is kérte. Mind az első fokú bíróság, mind a másod­fokon eljárt Hamburgi Felsőbíróság*24) megtagadta az ide­iglenes intézkedés elrendelését. A másodfokú ítélet indokolása szerint a felperes jól is­merte az alperes által létrehozott QuarkXPress szoftver­­rendszert, amelynek maga is felhasználója volt. Még ha a rendszergazda el is mulasztotta a XTension megjelölést Németországban kellő időben bejelenteni, ez korántsem jelenti, hogy annak oltalmában ne lett volna érdekelt. A Német Szabadalmi Hivatalhoz benyújtott felszólalás azt mutatja, hogy úgy érezte, hogy a QuarkXTensions véd­jegy alapján kellőképpen védve van az XTensions megje­lölés is. A felperes pedig ugyancsak azt tapasztalhatta, hogy az alperes kötelmi jogi szerződéssel biztosította szá­mítógépi rendszerét, hiszen ilyen szerződést maga is aláírt. Az sem állapítható meg, hogy a felperes az XTensions védjegyet azért jegyeztette volna be, hogy azzal saját ér­dekeit védje. Az adott helyzetben, amikor a piacon az XTensions védjegyet az érdekelt forgalmi körök mint a QuarkXPress bázisprogram kiegészítő programját értel­mezik, az XTensions erre nem is alkalmas. Mindezekből következik, hogy a felperes csupán arra törekedett, hogy az XTensions védjeggyel olyan fegyver­hez jusson, amellyel az alperes által kiépített rendszert za­varni tudja, vagy akár le is rombolja, s a kialakult üzleti versenyt akadályozza. Egyébként is a felperes meglepően kendőzetlen formában hozta az alperes tudomására tény­leges szándékát*25* és még csak kísérletet sem tett arra, hogy valószínűsítse: a védjegybejelentéshez neki magá­nak miféle érdeke fűződött. 2. Franciaország Másfél évszázaddal ezelőtt, 1857-ben, amikor Franciaor­szág mai fogalmainknak megfelelő első védjegytörvényét (amely az európai kontinensen is az első volt) megalkotta, a rosszhiszemű védjegybejelentés szankcionálásának problémája már foglalkoztatta a bíróságokat.(26) A tilalom tételes jogi felállítására azonban csak az EK Irányelve alapján, az 1992. évi Kódexben*27-1 került sor. Eszerint: „Ha a bejelentést csalárdul (fraude) harmadik személy jogainak sérelmére, vagy pedig törvényes, illetve szerződéses kötelezettség megsértésével nyújtották be, ak­kor az a személy, aki úgy véli, hogy a védjegyre vonatkozó jogai sérelmet szenvedtek, a védjegyjog átruházását (revendication) igényelheti.” Amint az az idézett rendelkezés második fordulatából látható, a francia jogszabályalkotó tovább ment, mint az EK Irányelv 3. cikk (2) bekezdésének d) pontjában meg­fogalmazott ajánlás, amely csak a védjegy érvényteleníté­sének lehetőségét írja elő. A kilátásba helyezett reparativ szankció a francia védjegyjog egyik markáns újítása.*28) [Ugyanakkor ez a szankció implicite magában foglalja a védjegy megsemmisítésének (nullité) lehetőségét is, a jo­gaiban sértett fél tehát ezt is igényelheti.] 2.1. Rosszhiszemű védjegybejelentés Több francia szerző a csalárd védjegybejelentésről szóló fejtegetéseit a római jognak a ,/raus omnia corrumpit" (a csalás mindent érvénytelenít) szabályával kezdi. Ez utóbbi persze általános érvényű, a védjegyjog csak egy kicsiny szektora e szabály érvényesülési területének. A francia jog a csalárd védjegybejelentés szankcionálá­sának két formáját ismeri:- a Szellemi Tulajdon Kódexe által felállított nevesített védjegyjogi tilalmat, valamint- a polgári jog általános elvei (fraus omnia corrumpit) által érvényesülő szabályt, amely a csalárd magatartást tiltja. A rosszhiszeműen bejelentett védjegy törlésének van helye, amint azt a Legfelsőbb Bíróság már korábban is többször megállapította.*29^ A francia irodalom a korábbi törvények hatálya alatt hozott számos ilyen tárgyú ítéletről emlékezik meg, szem­léltetésül csak néhány újabb határozatot említek. a) Párizsban sem ritka, hogy a turisták által leginkább lá­togatott helyeken ruhaipari cikkeket (póló, pulóver, sapka) olyan feliratokkal árusítanak, amelyek a vevőt utóbb is emlékeztetik majd Párizsra. Fiatalok körében népszerű a Párizsi Egyetem (Université de Paris) megjelölés, ami „vi­szi” az árut. Az egyik gyártó ezt a megjelölést védjegyként bejelentette, majd annak bejegyzését követően a többi gyártót, aki ezzel a megjelöléssel hozta forgalomba termé­két, védjegybitorlás, illetve tisztességtelen verseny miatti perrel fenyegette, arra az esetre, ha nem kötnek vele licenciaszerződést. A Versailles-i Felsőbíróság, majd másodfokon a Leg­felsőbb Bíróság*30) törölte a szóban forgó védjegyet. Utób­bi azzal indokolta ítéletét, ha megengednék, hogy egy vi­rágzó piacot megzavarjanak, ez az jelentené, hogy a bíró­ság segédkezet nyújt a védjegyjoggal való visszaéléshez. Az adott tényállás mellett ugyanis a Hobbins úr által benyúj­tott védjegybejelentések csalárdak (frauduleux) voltak. Ez az ítélet jó példája a joggal való visszaélés - mond­hatni közérdekű - megakadályozásának és szankcionálá­sának. Hiszen nehezen képzelhető el, hogy az Université de Paris megjelölést használó, perindítással megfenyege­tett versenytársak javára korábbi szerzett jogok megálla­píthatók lettek volna: az ítéletekből az következik, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents