Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 2. szám - Dr. Vida Sándor: A rosszhiszemű védjegybejelentés tilalma a német, francia és angol jogban
24 Dr. Vida Sándor erre a megjelölésre senki sem kaphat kizárólagos jogot (indisponibilité). b) Az egyik francia vállalat reklámkampányban harangozta be, hogy rövidesen bevezeti a FRUITANCE kozmetikumot. A termék nemsokára meg is jelent a piacon anélkül azonban, hogy a gyártó a megjelölést védjegyként bejelentette volna. Néhány hónappal később egy másik vállalat sajátjaként jelentette be a FRUITANCE megjelölést. Az ezt követően megindított bírósági eljárás eredményeképpen a Párizsi Felsőbíróságétörölte a védjegyet, megállapítva, hogy nagyszámú, megfelelő súlyú, meggyőző és egybevágó körülményből (amelyeket felsorol) a bejelentő csalárd eljárására (manoeuvrefrauduleux) lehet következtetni, amely utóbbinak célja az volt, hogy a már használt megjelölés piaci hasznosításának ártson (miire). c) A védjegyjogosult 1983-ban kozmetikumokra jelentette be a PLAZY védjegyet. Jean-Michel Plazy, aki addig a védjegyjogosult egyik kereskedelmi vezetőjeként tevékenykedett, s 1992-ben a cégtől megvált, saját nevét: a Jean-Michel Plazy-t védjegyként jelentette be. A PLAZY védjegyjogosultja által ellene indított törlési perben azzal védekezett, hogy keresztneveinek egyidejű használatával kizárta az összetéveszthetőséget. A Colmari Felsőbíróságl32) azonban nem adott helyt ennek a védekezésnek és a bejelentést csalárdnak minősítette, megállapítva, hogy- Jean-Michel Plazy ugyanazokra a termékekre jelentette be a nevével azonos védjegyet, mint amelyekre a PLAZY védjegy oltalom alatt állott;- az átlagos fogyasztó, aki ismeri a PLAZY védjeggyel ellátott termékeket, amelyeket jelentős mennyiségben forgalmaznak, azt gondolhatja, hogy a két hasonló védjeggyel ellátott termék előállítója ugyanaz;- Jean-Michel Plazy úr, aki saját nevét kereskedelmileg mindeddig nem hasznosította, kézenfekvőén összetévesztést idéz elő a fogyasztóknál, figyelemmel az áruk azonosságára és azok azonos forgalmazási helyére;- az utánzott elem, vagyis a PLAZY név markáns megkülönböztető képességgel rendelkezik, s a keresztnevek ehhez való hozzátoldása ezt a megkülönböztető képességet semmivel sem csökkenti;- amikor saját védjegyét bejelentette, amely összetéveszthető annak a védjegyjogosultnak védjegyével, amelynek kereskedelmi tevékenységét korábban vezette, tudomással bírt róla, hogy ezt a védjegyet ő nem szerezheti meg, miért is csalárdul járt el. d) Egy másik per alapját két elszászi bortermelő, két unokatestvér, Paul és André Scherer közötti jogvita képezte. Közülük André Scherer a SCHERER családnevet saját védjegyeként jelentette be. A Colmari Felsőbíróság^33-* a bejelentést ugyancsak csalárdnak minősítette. Az ítélet indokolásában kitért arra, hogy a védjegy bejelentésével André Scherer azt célozta, hogy- eltiltsa Paul Scherert, illetve annak vevőjét, hogy az utóbbi által forgalmazott bort „Paul” előtét nélkül, csak SCHERER megjelöléssel forgalmazhassa;- ezzel a két borgazdaság közötti egyensúlyt megbontsa, mert kézenfekvő, hogy a borcímkéken toldat nélkül használt SCHERER név a Paul Schererhez hű vevőket megtévesztette volna. Ezt a rossz szándékot alátámasztja az is, hogy André Scherer levélpapírján, valamint üzleti nyomtatványain „1750 óta működő cég” feliratot használt, azt sugallva ezzel a vevőknek, hogy az André Scherer cég a jelentősebb és a régebbi;- minthogy a peres felek egyrészt rokonok, másrészt ugyanabban a községben, sőt ugyanabban az épületben tevékenykednek, André Scheremek tudomással kellett bírnia Paul Scherernek a családnévhez fűződő jogáról. Véleményem szerint a védjegytörvénynek a kereskedelmi név védelméről szóló rendelkezése (L 711 -4 b pont), valamint a személynév védelméről szóló rendelkezése (L 711-4 g pont) alapján is törölhető lett volna, a bíróság azonban nem elégedett meg ezekkel a lehetőségekkel, hanem a francia joggyakorlat tradícióira építve a bejelentő csalárd eljárását is megállapította. (Az ítélet indokolását a francia irodalomban sem tartják tökéletesnek, rendelkező részének helyességét persze senki sem vitatja.) 2.2. Csalárd védjegybejelentés Amint már jeleztem, a csalárd védjegybejelentés szankcionálásának hagyományai vannak a francia bírói gyakorlatban, amelyeket a római jogból recipiált Ja fraude corrompe tont” (a csalás mindent érvénytelenít) axióma is kifejez, s minden jel arra mutat, hogy az erre a deliktuális szabályra alapított joggyakorlat az EU-jogegységesítést követően is tovább él. Az ilyen tárgyú francia bírói gyakorlatban a csalárd magatartás két tényállási eleme bír különös jelentőséggel:- a korábbi jogok ismerete, valamint- a fondorlatosság. 2.2.1. A korábbi jogok ismerete A csalárd magatartás tényállásának döntő eleme, hogy e magatartás alanya tudomással bírjon azokról a korábbi jogokról, amelyek oltalmát vele szemben igénylik. (Saját jogi terminológiánk alapján azt mondhatnánk, hogy „szándékosságának kell fennforognia, ezt a fogalmat azonban a francia jog ebben a vonatkozásban nem használja.) A korábbi jogok ismeretét vélelmezi a bíróság, ha az elorozni tervezett megjelölés széles körben ismert, amit az irodalom objektív ismertség szóval jelöl. így határozott a Párizsi Törvényszék(34) a CAMPUS (folyóirat) védjegy tervezett elorzása miatt indított ügyben, valamint a LIDO<35) védjegy oltalma tárgyában hozott ítéleteiben. Egy újabb ügyben a Párizsi Felsőbíróság^36* azért semmisítette meg a védjegyet, mert megállapította, hogy a bejelentéssel az alperesnek az volt a célja, hogy- hátrányt okozzon az eredeti, de még be nem jelentett megjelölés jogosultjának;- miután az amerikai védjegytulajdonossal franchise szerződés megkötéséről tárgyalt, s a szerződéskötési tárgyalások megszakadását követően nyújtotta be bejelentését, tudomása volt tehát arról, hogy a védjegyjogosult üzleti tevékenységét Franciaországra is kiterjeszteni tervezi;- a védjegybejelentést azzal a nyilvánvalóan csalárd céllal nyújtotta be, hogy megelőzze a külföldi védjegytulajdonos által benyújtandó védjegybejelentést, valamint
