Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 2. szám - Dr. Vida Sándor: A rosszhiszemű védjegybejelentés tilalma a német, francia és angol jogban
Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 106. évfolyam II. 2001. április DR. VIDA SÁNDOR A rosszhiszemű védjegybejelentés tilalma a német, francia és angol jogban A rosszhiszemű védjegybejelentés törvényi tilalmát az 1962. évi Benelux védjegytörvény vezette be/1) elvont törvényi tényállások, valamint azok alóli kivételek meghatározásával. Ez tiszteletreméltó jogalkotói teljesítmény volt, de mint látni fogjuk, ilyen mélységben nem került követésre. Minthogy az EK jogharmonizációs Irányelv^ számos előírásának alapjául a Benelux védjegytörvény szolgált/3) kézenfekvő a feltevés, hogy e szabály vonatkozásában is ez történt. Az EK Irányelv azonban fakultatív szabályként, a Benelux törvény részletes szabályainak adaptálása nélkül vezette be a rosszhiszemű védjegybejelentés tilalmát. Az EK Irányelvnek e fakultatív, nem részletező szabálya alapján, ismereteim szerint az EK valamennyi tagországa bevezette a rosszhiszemű védjegybejelentés nevesített tilalmát. A jogharmonizáció keretében átvette azt a magyar jogszabályalkotó is/4) s a hazai joggyakorlat is kibontakozóban van/5) Éppen ez az utóbbi körülmény indított arra, hogy megvizsgáljam, hogy az EK három jelentős országában, ezt a tiltó rendelkezést miként alkalmazzák a gyakorlatban. A téma tárgyalásánál az anyagi védjegyjogot tartottam szem előtt és az eljárásjogi kérdéseket (fórum, bizonyítás, indirekt törlési határozat stb.) bővebb kifejtés nélkül és csak akkor említem, ha ezt elkerülhetetlennek érzem. 1. Németország Az 1994. évi német védjegytörvény a rosszhiszemű védjegybejelentést (akárcsak a magyar védjegytörvény) abszolút lajstromozást gátló okként kezeli, ezt az érvénytelenségi okot (Nichtigkeit) azonban csak a törlési okok felsorolásánál állítja fel (MarkenG, 50. § 1. bek. 4. pont). Ez a jogszabályalkotói megoldás feltehetően számol azzal a körülménnyel, hogy a német gyakorlatban a rosszhiszeműség megállapítására általában törlési eljárás keretében kerül sor. A német jog - az EU jogharmonizációt megelőzően - persze tiltotta már a rosszhiszemű védjegybejelentést, de azt nem védjegyjogi, hanem versenyjogi alapon szankcionálta/6) A rosszhiszemű védjegybejelentés tilalmának, az európai jogharmonizáció keretében a védjegyjogban történt bevezetését követően az irodaion/7) szerint e vonatkozásban nem a polgári jog által megkövetelt jóhiszeműség (BGB 932. §) ellentétpárját kell érteni/8) Ez utóbbi ugyanis csupán a tények ismeretét, vagy azok elvárható ismeretét (kennen müssen) követeli meg, ezzel szemben a védjegyjogba „átemelt” rosszhiszeműségi tilalom fennforgása megállapíthatóságához olyan körülmények megléte is szükséges, amelyek a bejelentést tisztességtelenné teszik. E rövid bevezető után térjünk át az újabb joggyakorlatra. 1.1. Tisztességtelen piaczavarás, akadályozás A német versenyjogban (amely a rosszhiszeműség kifejezést nem használja) a tisztességtelen védjegybejelentés tárgyalásánál a zárószabadalom analógiájára „záró védjegyről” (Sperrmarkefy> beszélnek. Az ilyen magatartással szemben azonban a megjelölés korábbi használója csak akkor léphet fel, ha arra már oltalomra érdemes korábbi jogokat (schutzwürdiger Besitzstand)^ szerzett, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a megjelölés a piacon már bizonyos ismertségre tett szert. a) A német újraegyesítés a mi privatizációnkhoz hasonlóan nagyszámú jogi problémát vetett fel. Ezek tükröződnek az ANALGIN-ügyben is. Az illetékes német külkereskedelmi vállalatnak magánvállalattá történt átalakulását követően, ez utóbbi - a felperes - az addig importált ANALGIN fájdalomcsillapító tablettákat Németországban állította elő. Az alperes cég, amely 1991-ben alakult, ezzel szemben tovább folytatta az ANALGIN tabletták bulgáriai importját, majd az ANALGIN megjelölést, amely addig nem állt oltalom alatt, védjegyként bejelentette. A korábbi importőrjogutódja által benyújtott törlési kérelmet a Német Szabadalmi Hivatal elutasította. Erre az versenyjogi keresetet nyújtott be, amelyet mind az első, mind a másodfokú bíróság elutasított. A Legfelsőbb Bíróság^1) azonban az elutasító ítéleteket hatályon kívül helyezte és új eljárást rendelt el. ítéletének indokolásában azt mondotta, hogy a felperes érvelése alaposnak látszik abban a tekintetben, hogy az alperes célja az volt, hogy védjegybejelentésével, illetve az annak útján meg
