Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 1. szám - Évfordulónaptár
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 105. évfolyam 1. 2000. február EVFORDULONAPTAR 125 éve halt meg Luppis János (Fiume, 1813. 01. 27. - Torrigia, 1875. 01. 11.), fregattkapitány, a torpedó feltalálója. Apja tengerészkapitány volt, ő is fiatalon került az osztrák-magyar haditengerészethez. Kezdetleges torpedójának modelljét az 1860-as évek elején készítette: ez hajtóművel ellátott csónak volt, orrában gyújtókészülékkel és benne a robbanószerkezettel. A csónakot sűrített levegővel meghajtott hajócsavar mozgatta előre, két kormánylapáttal kormányozták a partról mozgatott zsinórok segítségével. Célba ütközéskor robbant. Találmányát bemutatta a hadügyminisztériumnak, de sem támogatást, sem elismerést nem kapott. Később kapcsolatba került R. Whitehead angol feltalálóval (aki a Népszigeti hajógyárat alapította), s közös munkájuk eredményeként a Fiumében 1866-ban elkészült torpedó már a maiakhoz hasonló fegyver volt. A hajtóerőt egy 25 atmoszféra nyomású légtartály szolgáltatta. A sűrített levegő előmelegítése a teljesítményt jelentősen fokozta. A két, ellentétesen forgó hajócsavar az oldalirányú kitérést volt hivatva kiküszöbölni. A torpedót alkalmassá tették felszíni, víz alatti, később pedig repülőről történő indításra is. Az új fegyverből Anglia, Franciaország, Németország, Olaszország, Japán és Oroszország vásárolt nagyobb mennyiséget. Első harcszerű bevetése 1877-ben, a perui polgárháborúban történt, tömegesen az orosz-japán háború tengeri ütközeteiben alkalmazták, 1904-ben. Luppis János találmányáért 1869- ben magyar nemességet kapott. 100 éve halt meg Zsolnay Vilmos (Pécs, 1828. 04. 09. - Pécs, 1900. 03. 23.), keramikusművész, nagyiparos. O találta fel a porcelánfajanszt és az épületdíszítésre alkalmazott pirogránitot, s nagy szerepe volt a gyár hírnevét megalapozó eozinmáz kidolgozásában és bevezetésében is. Apja kőedénygyárát 1863-ban vette át testvérével, rá egy évre már egyedül igazgatta az üzemet, amely vezetése alatt a modern kerámia európai hírű gyára lett. Olcsó nyersanyagforrások után kutatva felvásárolta a Pécs környéki agyaglelőhelyeket. Terrakottákat és egyszerű használati dísztárgyakat készítettek az üzemben, s megkezdték a díszedények gyártását is. Később minden idejét a kerámiagyártásra fordította, kémiai ismereteket szerzett, kísérletezett. Magyarországon először ő foglalkoztatott tervezőként neves képzőművészeket. 1873-ban a bécsi világkiállításon érte el első sikereit, akkor a király Ferenc Józsefrenddel tüntette ki. Az 1878. évi párizsi világkiállításon mutatta be találmányát, az elefántcsont színű fajanszot. Művei a legnagyobb elismerést, a Grand Prix-t nyerték el, őt pedig Becsületrenddel tüntette ki a francia kormány. 1884-ben kályhagyárat létesített, egyre nagyobb tömegben készítette az épületdíszítő kerámiákat, s megkezdte a fagyálló, különböző mázakkal színezett pirogránit készítését is. Miután Wartha Vince megfejtette a középkorban alkalmazott fémfényű mázak titkát, Zsolnay gyára elsőként kezdte alkalmazni az eozinnak elnevezett anyagot a díszedényeken. Az 1896-os milleniumi kiállításon a Zsolnaygyár már az eozin legszebb darabjaival szerepelt. 100 éve született Babits Viktor (Buda, 1900. 03. 14. - ?), gépészmérnök. A Budapesti Műegyetemen 1923-ban gépészmérnöki képesítést szerzett. Ugyenezen évben a technikai fizikai tanszéken tanársegéd. 1924-től 1938 októberéig ugyanott adjunktus. 1931-ben műszaki doktori vizsgát tett, majd 1938. július 22-én magántanárrá neveztékki. Ezt követően megvált az egyetemtől és meghívott előadóként tartott előadásokat. 1940-ben m. kir. szabadalmi bíró lett. Magántanári kinevezését a „Rádiótechnika különleges kérdései és berendezései” témakörben nyerte el. Több könyve és publikációja látott napvilágot: „A távolbalátás” (1930), „A távolbalátás fejlődésének újabb irányai” (1934), „A távolbalátás és az ultrarövidhullámok technikája” (Mérnöki Továbbképző Intézet, 1942). 1946-ban (?) külföldre távozott, előbb Angliába, majd Amerikába ment, ahol később a NASA szakértője lett. Már a kezdeti időszakban, még Budapesten élénk levelezést folytatott külföldi szakértőkkel és cégekkel, elsősorban televíziótechnikai témákban. Találmányai jelentős érdeklődést váltottak ki. A szintén ezen szakterületen dolgozó Tihanyi Kálmán fizikussal is több levelet váltott. 5 éve halt meg Wigner Jenő (Budapest, 1902. 11. 17. - Princeton, 1995. 01. 01.), Nobel-díjas, magyar származású amerikai fizikus. 1930-tól az Amerikai Egyesült Államokban élt. Kezdeti kutatásai az atomfizikához kapcsolódtak, majd természetes módon vezettek a kvantummechanikához. Főként a láncreakció és felhasználása, a kémiai reakciók sebességének elmélete, a fémek szerkezete, a magszerkezet, az invariancia és a szimmetria a kvantummechanikában foglalkoztatták. Számottevőek kutatásai az atomenergia és a magreakciók körében. Érdeme a csoportelméleti módszerek alkalmazása a magfizikában. Az 1942 végén létrehozott legelső atomreaktorban elméleti téren Wignernek, kísérleti téren pedig az olasz Enrico Ferimnek volt vezető szerepe. A fizikai Nobel-díjat 1963-ban kapta „az atommagok és az elemi részek elméletének fejlesztéséért, kivált az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért”. Forrás: Évfordulónaptár, 2000 (MTI Sajtóadatbank)
