Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 1. szám - Technikatörténet. Gyönyörködtető és hasznosítható találmányok
Technikatörténet 41 számára készülő gépeket. A Helytartó Tanácstól engedélyt kért, hogy a négy magyar akadémia (a pozsonyi, győri, kassai és nagyváradi) és a pesti egyetem számára ilyen gépeket vásárolhasson. Az engedélyt megkapva a gépeket áttervezte: a tekercseket közös vasmagra helyezte el, csökkentette a tekercspárok számát. Később az egyetemre került példányt maga is használta osztógépe meghajtására. Jedlik a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Pesten tartott második nagygyűlésén, 1841. szeptember 6-án tartott bemutatásai közt szerepeltette elektromágneses forgásokat bemutató eszközeit is. 1856 szeptemberében a német természetvizsgálók és orvosok bécsi nagygyűlésén előadást tartott az elektromágneses forgásokról. Erre az előadásra több új eszközt készíttetett. Olyan eszközt is, amivel valamennyi mozgást be lehet mutatni. Az előadás szövege 1858-ban jelent meg (Amtlicher Bericht über die 32. Versammlung Deutscher Naturforscher und Aerzte zu Wien im Sept. 1856, 1858, 170-175. o.). Rácsosztó gép, 1860 így ír egy 1838. augusztus 3-án kelt levelében: „Különös érdeket gerjesztenek minden beavatott előtt az Inflexionis lucis phaenomena [a fényelhajlás jelenségei], mellyeket már most is meglehetössen ponyvára vetteték [vászonra kivetítettem], ha pedig erőmet meg nem haliadná azon készületek megszerzése, mellyeknek minő leendőségét sok fáradozásaim után vigtére kipuhatoltam, akkor... ezen tüneményeket oly fénnyel, pompával, s majestással [fenséggel] tudnám a ponyvára vettettni, hogy az ember mellettük magát elragadtatva érezhetné. Ezen találmányomnak annál is inkább örvendek, mivel az előtt véltem, hogy ezen tünemények finomsága a táblára való vettetést meg nem engedi, s igy sokaságnak meg nem mutathatik.” Hogy a tudós tanár bemutathassa a fényelhajlás és interferencia tüneményeit, jó optikai rácsra volt szüksége, ezért elkészítette „vonalzógépét”: kikísérletezte az üveglap legalkalmasabb bevonatát, megoldotta az üveg kémiai maratását stb. A rendkívül finom mechanikai szerkezet az üveglemezt mozgatta a gyémántcsúcs alatt. A kivitelezést a pesti Nuss cég végezte, a kész szerkezetet aztán Jedlik maga szabályozta be. 1843-ban kezdte meg a csináltatását, 1845 előtt lett kész. Első rácsait a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók VI. pécsi vándorgyűlésén, 1845. augusztus 12-én mutatta be. A gépen még ezután is sokat módosított. Többféle rendszert kipróbált. Gépét alkalmassá tette spirális és kör alakú vonal húzására is. Átalakította önműködővé, a vonalazást automatizálta, a gépet villanymotorral hajtotta meg, először a galvánelemekről működtetett Eckling-féle áramfejlesztőt használta motoros meghajtóként. 1854. május 26- án feljegyezte: „sikerült a körök vonalazását villamdelejes géppel hajtatni”. Később, „dinamójának” elkészülte után azt használta meghajtónak. Egysarki villamindító, a Jedlik-dinamó, 1861 Jedlik kéziratait nézegetve úgy tűnik, hogy a „forgonyok” állandóan érdeklődése középpontjában voltak. Másik érdekesség, hogy ahol lehetett, állandó mágnes helyett mindenhol elektromágnest alkalmazott. Talán ez segítette az öngerjesztés elvének felfedezésében is. Egyik, sajnos datálatlan feljegyzésében így ír: „Mi történnék, ha a netalán jelentékeny villanyfolyam mi előtt más czélra használtatnék, a delejek körül helyzett tekercseken végig vezettetnék? Ha ez a delejek erejét öregbítené, akkor a villanyfolyam is erősíttetnék, mi által a delejek ismét erősebbekké tétetnének, ezek pedig ismét erősebb villanyfolyamot adandnának, és így tovább bizonyos határig!” Ez már egyértelműen az öngerjesztés elvének megfogalmazása. De ezzel nem elégedett meg. Megtervezett és Nuss pesti mechanikussal el is készíttetett egy unipoláris induktort. Ez ugyan nem a mai értelemben vett „dinamó”, hanem a Faraday-kerék továbbfejlesztéséből keletkezett „egysarki villamindító” (generátor). A Faraday-kerék állandó mágnes sarkai között forgatott tömör rézkorong. A korongban levő elektronok részt vesznek annak forgásában, a mágneses tér eltéríti őket, így a korong széle és közepe közt feszültség keletkezik. Ha a korong szélére és a tengelyére egy-egy csúszó érintkezőt alkalmazunk, a feszültség keltette áram az ide kapcsolt galvanométerrel kimutatható. Jedlik állandó mágnes helyett elektromágnest használt, a tömör rézkorong helyett meg vasmagos tekercseket. A gép az 1861/62-es tanév beszerzéseit tartalmazó „Pótleltár”ban szerepel, így akkor már készen volt. Az elvet azonban már előbb, kb. 1858-ban kimondta, de a feljegyzése nem datált. Sajnos, az eszközt sem ismertette. Úgy tűnik, talán tovább akarta fejleszteni, nem volt a kapott áram erősségével megelégedve. Az elv kimondása és megvalósítása terén azonban Siemenst (1816-1892) biztosan megelőzte, aki 1867-ben ismertette ezt a berlini akadémián. Lissajous-görbét rajzoló gép, a vibrográf, 1872 A rezgések, hullámok tana a XIX. század óta a fizika egyik központi kérdése. Jedlik is foglalkozott velük, elsősorban a jelenség bemutatása érdekelte. Először a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók VIII. soproni nagygyűlésén (1847. augusztus 11—17.) tartott értekezést a hullámgépekről. A gép ebben az évben el is készült. Majd az 1850-ben saját költségén megjelentetett A dinamó a Pótleltár fogalmazványában, 1861
