Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)

2000 / 1. szám - Technikatörténet. Gyönyörködtető és hasznosítható találmányok

42 Technikatörténet tankönyvében, a Súlyos testek természettanában le is írta az általa készített hullámgépet: higany felületre üt egy eső súlytól mozgatott recés hengertől rezgésbe hozott lemezen levő csáp. Ennek alakja (kis, kör alakú lemez, vízszintes pálca stb.) szerint a higany felszínén különböző hullámok gerjednek. A tál széléről, vagy beletett lemezekről a visszaverődő hullámokat, a beletett lemezek közti nyílá­sokon áthaladó hullámokkal az interferenciát lehet szem­léltetni. A soproni nagygyűlés előadásai csak 1863-ban jelentek meg nyomtatásban. Itt az 1850-ben megjelent tankönyvére hivatkozik, ahol a gép rajza megjelent. (Nyilatkozat a sop­roni vándorgyűlésen bemutatott hullámgép tárgyában, melynek leírása a Természettan elemei c. műben jelent meg, 1863, 156. o.) A XIII. egri nagygyűlésen (1868. au­gusztus 21-29.) már úgy mutatta be gépét, hogy nem me­chanikus súly, hanem elektromos szerkezet mozgatta a rezgő kart. Drótspirálison mutatja be a hullámok két fajtáját a villamdelejes hossz- (illetve kereszt-) rezgési készülék. A longitudinális hullámokat keltő gépet Egerben mutatta be, a másikat, a transzverzálisakat a következő, XIV. fiúméin (1869. szeptember 6-11.). Eddigi eszközei fizikailag valósították meg a mozgást. Szerette volna ezeket lerajzolva is látni. Erre is több eszközt készített. A Lissajous-féle görbék lerajzolásához felhasznál­ta, hogy a körmozgás vetülete rezgőmozgás. Két kerék moz­gása adta a két merőleges rezgést, vezette a rajzolót. A Herkulesfurdőn 1872. szeptember 16-21-én tartott nagygyűlésen mutatta be bonyolultabb rezgésképek felvé­telére alkalmas „vibrograph”-ját. Csöves villamfeszítő, 1873 A nagyfeszültség előállítására két lehetőség volt: a dörzs­­elektromos villamgépek kis áramerősséggel hosszabb szikrát, a feltöltött leydeni palackok (kondenzátorok) ki­sütésükkor pedig nagyobb áramot szolgáltatnak, de rövid szikrát adnak. Jedlik arra gondolt, hogy mint az elemek, a kondenzátorok is összekapcsolhatók. Ha párhuzamosan kapcsolva töltjük fel őket, akkor mindegyik a feltöltő esz­köz feszültségére töltődik; ha sorba kapcsolva sütjük ki őket, a feszültségek összeadódnak. Elkészítette az eszközt, és bemutatta a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1863. szeptember 19-26-i pesti nagygyűlésén. Jedlik ábrái, Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlése, Rimaszombat, 1868 Az eszköz leírását Poggendorff Annalenjében akarta megjelentetni. 1863. december végén elküldte kéziratát Berlinbe. Poggendorff elutasító válasza 1864. január 22- én kelt. Nem vette észre a kapcsolás újdonságát, talán, mint Jedlik gondolta, el sem olvasta a kéziratot. Jedlik tovább dolgozott elképzelése tökéletesítésén. Az aránylag kis kapacitású leydeni palackok nagy helyet fog­lalnak el, ezért szerkesztette meg „csöves villamszedőit”. Ezek is leydeni palackok, csak egyik végükön zárt üveg­csőből állanak. A belső fegyverzet vasreszelék, a külső a csőre ragasztott sztaniolfólia. Több ilyen csövet egy na­gyobb üvegcsőben összefogva, a külső fegyverzetek érint­keznek. A hozzávezetést egy rézgyűrű szolgáltatja. A csö­vekből kivezetett drótok egy réz félgömbbel érintkeznek, így a kis csövekből álló kondenzátorok egy párhuzamosan kapcsolt nagyobb csoporttá állnak össze. Ezek egy leydeni palackot helyettesítenek, ugyanakkora helyen, de jóval na­gyobb kapacitással. Több ilyen csoportból készítette el az új villamgépet. Kétfélét is. Az egyiknél a csövek vízszin­tesen álltak, a másiknál függőlegesen. Az 1873-as bécsi világkiállításra készített el egy négy­­sűrítős és egy nyolcsűrítős csöves villamfeszítőt. A kiállí­táson a nagy telepnek legalább 632 mm hosszú, és a csöves villamszedők nagy kapacitása miatt erős villámának mennydörgésszerű csattogására sokan felfigyeltek. Szer­kezetük és elvük a tudósok közül többnek is felkeltette az érdeklődését. W. Siemens javaslatára Jedlik „A haladás­ért” érmet kapta. Két rezgésszerű és egy haladó mozgás eredőjét lerajzoló gépezet, 1876 Jedlik az 1872-ben bemutatott vibrográfját továbbfej­lesztette: a két (merőleges vagy párhuzamos) rezgő mozgáshoz még hozzá akart egy haladó mozgást is ten­ni. Először két hangvilla állította elő a rezgő mozgáso­kat. Az egyik tartotta a kormozott üveget, a másikon volt a rajzoló tű. Ez egy szánon mozgott*, így kapta a haladó mozgást. A hangvillákat lehetett úgy is állítani, hogy egymásra merőlegesek, meg úgy is, hogy párhu­zamosak voltak. A Magyar Orvosok és Természetvizs­gálók győri, 1874. augusztus 24-29-i nagygyűlésen mu­tatta be legújabb készülékét. Lissaj ous-görbék

Next

/
Thumbnails
Contents