Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 1. szám - Technikatörténet. Gyönyörködtető és hasznosítható találmányok
40 Technikatörténet multiplicatorba, vagy a multiplicator az electromagnes körül forog, ha a villány folyam bele eresztetik, s mellyeket én a Győri Collegiale Muzeum számára öszve rakosgattam 6 esztendő előtt, most a Pogg 31 kötetjinek 2te Reihe 207 lapján mint nagyon interessans új találmányokat leírja egy Ritchie nevezetű angol. Én, mivel az electromagnetismus theoriájábul igen természetessen folynak, nem is mertem volna ezen mühszereimet új találmánynak keresztelni, s attul is tarték, ne talán már valahol ez illyes mühszerek le legyenek írva, ámbár én felölök valami emletést tenni sehol sem találtam.” Ha 1834-ből hat évet levonunk, 1828-hoz jutunk. A 86 évesen Hellernek írt levélben nem Poggendorff, hanem Dingier folyóiratára utal. Az egész témánál jól látjuk a tanárt: a jelenségnek az elméletből folyó teljes egészét be akarja mutatni. Tisztában volt az elmélettel, ezért is nem akarta publikálni, azt hitte, más is ilyen természetesnek tartja ezt. Jedlik maga is felismerte a villanymotor jelentőségét. 1841-ben hozzáfogott egy, mai szóval villamos targonca tervezéséhez. Csak 1854 júniusában készült el. A fizetett magas ár (1000 forint) azt sugallja, hogy ez szódagyára részére készülhetett. Sajnos, erről többet nem tudunk. De fennmaradt egy ma is működőképes villamos kocsi modellje, amely a kocsira tett akkumulátorokkal hajtatható, de sínen keresztül is táplálható. Jedlik-elemek, 1855 körül A XIX. század első felében áramforrásként egyedül csak elemeket használtak, ezért tökéletesítésük nagy fontossággal bírt. Jedlik is bekapcsolódott a munkába, sokévi próbálkozás, kísérletezés után sikerült is komoly előrehaladást elérnie főleg az elektromos jellemzők terén. A Bunsen-elemeknél használt, a két savat elválasztó kerámiahengert ún. villamos papírral helyettesítette, a szénelektródát platinadróttal tekercselte körül. Kísérleteibe tanítványai közül bevonta Hamar Leót, aki 1853-ban Bécsben tett ilyen tárgyú bejelentésére 1855-ben szabadalmat is kapott. A szabadalmi leírás ábraoldala Az elemek gyártására ők ketten, valamint egy jó üzleti érzékkel rendelkező lovaskapitány, Csapó Gusztáv megalakították a Pesti Társaságot „a villamossági és villamdelejes természettani eszközök javítása és haszonnali alkalmazása végett”. Leginkább Csapó animálta a társaságot, ő volt az, aki felhívta figyelmüket III. Napóleon 50 000 frankos Volta-díjára, melyet az elektromosság legjobb alkalmazásának jutalmazására létesített. Az 1855-ös párizsi mezőgazdasági és iparkiállításra is Csapó utazott ki a 30, illetve 100 cellából álló telep bemutatására. A szállítás során azonban az elemek annyira megsérültek, hogy a bíráló bizottság csak egyetlen telepet tudott működés közben megvizsgálni, még így is bronzérem kitüntetésre találták méltónak megalkotóját. Kruesz Krizosztom pannonhalmi főapát naplój ából tudjuk, hogy 1856. augusztus 10-én Jedlik a monostor udvarában egy 22 elemből álló telepet szerelt fel, mely mindenki csodálkozására olyan erős ívfényt szolgáltatott, hogy a „szentmártoniak már a hegy felé tartottak, hogy a tüzet eloltsák”. Áramváltós nélkül forogva keringő villamdelej, 1857 Jedlik vázlatai, 1856 Érdekes a motor sorsa Jedlik után. Sokan terveztek olyan eszközt, ami elektromos áram segítségével termel mechanikai munkát. Mai szemmel sok furcsa is akad köztük, például a gőzgépet utánzó himbás szerkezet. A legtöbbet a német származású orosz fizikus, B. Sz. Jakobit (1801-1874) emlegetik. Ő 1834-ben mutatta be motorját Párizsban, leírása 1835-ben jelent meg. Párizsban nem kellett a motorja, ekkor az orosz cárhoz fordult. Kísérleteire 60 000 frankot kapott. Valóban 1838-ban két ízben is csónakázott a Néván villanymotoros csónakkal. De az energiatermelésnek ezt a módját alkalmatlannak tartotta, a hajtóelemek olyan drágák voltak. 1837-ben a bécsi egyetem fizikatanára, Andreas Ettingshausen (1796-1878) egy prágai gyűlésen bemutatta elektromágneses gépét. Ez ugyan áramtermelő, de motorként is használható. Jedlik, aki Ettingshausennel jóban volt, bécsi útján látta az Eckling mechanikusnál az osztrák főiskolák
