Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 6. szám - Nemzetközi kitekintő. Dr. Palágyi Tivadar: Hírek a külföldi szabadalmi, használati minta, ipari minta és védjegyjog területéről
50 Dr. Palágyi Tivadar A szabadalom oltalmi idejét a bejelentés napjától számított 15 évről 20 évre változtatták. A korábbi törvény alapján engedélyezett, 15 év oltalmi idejű szabadalmak esetén lehetőség van arra, hogy a 15. év lejártakor befizessék a 16. évi illetéket. 23. Nagy-Britannia A) Az angol kormány 2000. július 26-án „Tudomány és innováció” címmel fehér könyvet adott ki, amelyben az egyetemeket és a kutatószervezeteket arra biztatja, hogy a gazdaság fejlesztése érdekében ismerkedjenek meg az iparjogvédelem szabályaival és eszközeivel. A fehér könyv szerint a tudományon alapuló gazdaság számára fokozott jelentőséggel bír a szellemi tulajdon, amit a kutatók nem hagyhatnak figyelmen kívül. A fehér könyvvel együtt a kormány új irányelveket is publikált a kutatással összefüggő szellemi tulajdonjogok tulajdonlásáról, hasznosításáról és kereskedelméről. A Szabadalmi Hivatal érdekelt felekkel 2000. október 27-ig folytatott a kérdésről megbeszéléseket. A szellemi tulajdon hasznosításának elősegítése érdekében 2000 novemberében „szellemi tulajdon portál” (Intellectual Property Portai) elnevezésű weboldalt nyitottak, amely tájékoztatást ad a szellemi tulajdonjogok oltalmáról és a licenciaszerződésekről. B) 2000 februárjában az angol Szabadalmi Bíróság (Patents Court) a Monsanto v. Merck bitorlási perben megállapította, hogy egy szabadalom igénypontja nem kielégítő kinyilvánítás miatt érvénytelen lehet, ha a leírásban foglalt kitanítás nem kellő mértékben támasztja alá az igénypontokban igényelt nagyszámú vegyidet tulajdonságait. Monsanto pert indított a 697 157 számú európai szabadalma alapján engedélyezett nagy-britanniai szabadalmának bitorlása miatt Merck ellen, mert az utóbbi cég VIOXX védjeggyel forgalomba hozta MK-966 elnevezésű gyógyszerét. Monsanto „Gyulladásgátló hatású új 3,4-diaril-tiofének és azok analógjai” című szabadalma a nem-szteroid gyulladásgátló gyógyszerek (non-steroidal anti-inflammatory drugs, NSAID-ok) egy feltételezett új osztályára vonatkozik. Merck tagadta a bitorlást, és újdonságrontás, kézenfekvőség, nem kielégítő kinyilvánítás és új anyag utólagos beiktatása miatt kétségbe vonta a szabadalom érvényességét. Monsanto kérte a szabadalom oltalmi körének korlátozását az igényelt vegyületek számának csökkentése útján, de ezt a módosítást Merck megtámadta. Az NSAID-ok fontos fájdalomcsillapító gyógyszerek, és krónikus betegségekben, így ízületi gyulladás esetén gyulladásgátlóként is használatosak. Az aszpirin, a paracetamol és az ibuprofén is ebbe a gyógyszercsoportba tartozik. E vegyületek hátránya azonban, hogy izgató hatást fejtenek ki a bél-gyomor rendszerre, ami gyomorfekélyhez és gyomorvérzéshez vezethet. Ezért kívánatos volt gyomorkímélő új vegyületek kidolgozása. Az NSAID-ok azáltal hatnak, hogy gátolják a gyulladásban szerepet játszó prosztaglandinok szintézisét. A prosztaglandinokat a szervezet arachidonsavból és egyéb zsírsavakból szintetizálja bizonyos enzimek segítségével, amelyek közül az egyiket COX néven ismerjük. Az NSAID-ok közvetlenül gátolják a COX-ot. Gyomorfalat izgató hatásuk annak tulajdonítható, hogy a prosztaglandinok is fontos szerepet játszanak a gyomorsavképződés szabályozásában. Az 1980-as években számos gyógyszergyár próbált kifejleszteni új NSAID-okat. A 90-es évek elején kiderült, hogy valójában két COX-enzim létezik; ezeket az izoenzimeket COX I és COX II elnevezéssel illették. Azt gondolták, hogy közülük az egyiknek a szelektív gátlása fájdalomcsillapító és gyulladásgátló hatást válthat ki csökkentett gyomorizgató hatás mellett. Általában elfogadták, hogy az NSAID-ok hatásmechanizmusa felderítettnek volt tekinthető, de nem volt teljesen tisztázott, hogy az említett két izoenzimnek milyen hatásai vannak. A bíróság azon a véleményen volt, hogy a szabadalom elsőbbségi napján a két izoenzim viszonya, valamint a COX II az NSAID-kutatás tárgyát képezte. Monsanto szabadalmának 1. igénypontja többmillió vegyületet ölelt fel. A felek között hosszas vita folyt arról, hogy az igényelt vegyületosztály tulajdonságait a leírás milyen mértékben ismertette. Monsanto azzal érvelt, hogy a leírás csupán azt állította, hogy az igényelt vegyületektől COX-inhibitorok lévén ésszerűen elvárható a gyulladásgátló tulajdonság, de nem állították, hogy az igényelt vegyületosztály gyomorsavcsökkentő tulajdonságú, sem azt, hogy COX II-szelektív. Monsanto szerint a leírás csupán azt állította, hogy az igényelt osztályon belül vannak olyan vegyületek, amelyek COX I/COX II-szelektívek, bár ez egy szakember számára lehetővé tette, hogy a tág osztályon belül azonosítsa a kívánatos vegyületeket. Másrészről Merck kétségbe vonta, hogy az igényelt osztály valamennyi vegyülete COX II-szelektivitással és csökkentett mellékhatásokkal rendelkezik, továbbá azt állította, hogy valójában az 1. igénypont oltalmi körébe tartozó számos vegyület nem COX II-szelektív, és valószínűsíthető, hogy a vegyületek többsége nem mutat ilyen szelektivitást. A bíróság elfogadta Merck érvelését, és arra a következtetésre jutott, hogy a leírás a COX II-szelektivitás irányába mutat. „Ha egy igénypont olyan vegyületekre vonatkozik, amelyek nem elégítik ki a leírásban velük kapcsolatban tett kinyilvánítást, valószínű, hogy ez az igénypont érvénytelen, mert az igénypont oltalmi körébe olyan vegyületek is tartoznak, amelyek nem rendelkeznek a leírásban foglalt kitanítás szerinti tulajdonságokkal.” Bár a bíróság rokonszenvez egy bejelentőnek azzal a törekvésével, hogy egy vegyészeti találmányra minél szélesebb körű oltalmat kívánjon szerezni olyan időbeli korlátozás mellett, amelyen belül a szabadalmi bejelentést be kell nyújtania, a bíróság nem fogadhatja el ezeket a körülményeket olyan igénypontok igazolásaként, „amelyek spekulatívak vagy pontosabban olyan vegyületekre vonatkoznak, amelyeknek a tulajdonságaira nézve nem lehet jól megalapozott jóslást tenni”. így az alperesnek olyan helyzetben kell lennie, hogy bizonyítani tudja, hogy a kérdéses osztályba tartozó nagyszámú vegyület nem rendelkezik a leírásban megadott tulajdonságokkal. A bíróság azt is megállapította, hogy amikor a kérdéses vegyületosztály sok vegyületet ölel fel, az alperes nem vizsgálhatja meg az oltalmi körbe eső összes vegyületet. Ezért azt kell bizonyítania, hogy egyes vegyületek nem
