Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 6. szám - Nemzetközi kitekintő. Dr. Palágyi Tivadar: Hírek a külföldi szabadalmi, használati minta, ipari minta és védjegyjog területéről
48 Dr. Palágyi Tivadar szer valamennyi használója számára meghallgatást tartott, majd 1998. január 26-án a tagállamok szakértői számára összejövetelt rendezett. E széles körű konzultációs eljárást követően a Bizottság 1999. február 5-én egy közleményt adott ki arról, hogy milyen lépéseket tervez vagy javasol annak érdekében, hogy a szabadalmi rendszer vonzó legyen és ezáltal előmozdítsa az innovációt Európában. Ebben a közleményben a bizottság nagy vonalakban vázolta a közösségi szabadalomra vonatkozó elképzeléseit. Az Európai Szabadalmi Egyezmény (EPC) tagállamai az 1999. június 24-től 25-ig Párizsban tartott kormányközi konferencián kijelöltek egy olyan munkabizottságot, amelynek feladata, hogy terveket dolgozzon ki az európai szabadalmak peres ügyeinek központi intézésére. A munkabizottság vezetésével Németországot, Luxemburgot és Svájcot bízták meg, és egyik feladataként azt adták meg, hogy vizsgálja meg, milyen feltételek mellett lehet a szerződő államokban a szabadalmak érvényességével vagy bitorlásával kapcsolatos vitákat döntőbírósági úton elintézni. A konferencián felkérték az Európai Szabadalmi Szervezetet, hogy az európai szabadalmazási eljárás időtartamát a színvonal megtartása mellett csökkentse 3 évre, és a közösségi szabadalom bevezetése érdekében készítsen elő egy felülvizsgálati konferenciát még 2000-ben, hogy 2001. január 1. előtt el lehessen fogadni az Európai Szabadalmi Egyezmény felülvizsgált szövegét, amely módosítaná az Egyezmény döntéshozatalra vonatkozó 35. szakaszát és az adatfeldolgozási programok szabadalmazását kizáró 52(2) szakaszát. A konferencia azt az óhaját fejezte ki, hogy az Európai Szabadalmi Egyezmény módosított szövege 2002. július 1-je előtt lépjen hatályba. A párizsi konferencián létrehozott, az európai szabadalmak peres ügyeinek intézésére terveket kidolgozó munkabizottságjavasolta, hogy szövegezzenek meg egy jegyzőkönyvet az európai szabadalmakkal kapcsolatos peres ügyek intézésére (Protocol on the Settlement on Litigation concerning European Patents, EPLP), amelyhez az európai szabadalmi egyezmény szerződő államai tetszésük szerint csatlakozhatnának. Az Európa Bizottság és az EPO javaslatai szerint négyféle peres rendszert lehetne bevezetni, amelyek között a fő különbséget a központosítás mértéke képezi, vagyis az, hogy egy központi bíróság legyen az elsőfokú joghatóság, vagy pedig az csak fellebbezési fórumként működjék. Mindegyik változatban közös az a kívánalom, hogy a Brüsszeli Konvenció szabályait a szabadalmi fórumrendszerhez kell igazítani. Azt is mindegyik változat elfogadja, hogy a közösségi szabadalmak engedélyezését az EPO feladatává tennék, jóllehet ez a hivatal nem közösségi intézmény. Az első változat olyan fórumrendszert állítana fel, amely hasonlít a Közösségi Védjegy Rendelet által létesítetthez. Közösségi Szabadalmi Bíróságokként működő nemzeti bíróságok hatáskörébe tartoznának a bitorlási és az érvénytelenítési ügyek. A bitorlási kereset ellenintézkedéseként benyújtott megsemmisítési kereset eredményessége esetén a bitorlási ügyet megszüntetnék. E bíróságok döntése azonban inter partes ügyekre korlátozódna, mert csak az EPO-nál felállítandó Megsemmisítési Osztály által hozott megsemmisítési határozat lenne kötelező harmadik felek számára. Miként a közösségi védjegyszabályzat esetében is, a nemzeti bíróságok jogosultak lennének kikérni az Európai Törvényszék végleges értelmezését közösségi szabadalmakkal kapcsolatos peres ügyekben. Az Európai Törvényszék lenne jogosult az EPO döntéseinek a felülvizsgálatára. Ez a rendszer egyszerű, és figyelembe veszi az ipar fő aggályát, nevezetesen azt, hogy gyakorlatlan nemzeti bíróságok döntésének a következtében egész Európában meg lehetne semmisíteni egy közösségi szabadalmat. A változat azonban nem nyújt lehetőséget vagy eszközt az igénypontok oltalmi körének egységes értelmezéséhez. A második változat a fórumrendszerre vonatkozó 1989- es jegyzőkönyv COPAC-modelljének alapvető szerkezetét fogadja el. Miként az első változat szerint is, korlátozott számú nemzeti bíróságot jelölnének ki elsőfokú Közösségi Szabadalmi Bírósággá, és ezeknek a hatásköre a bitorlási és az érvénytelenítési ügyekre korlátozódna (eltérően a COPAC-modelltől, amelyben ezeknek a bíróságoknak a hatásköre a szabadalmak megsemmisítésére is kiterjed). Az EPO Megsemmisítési Osztálya kizárólagos hatáskörrel rendelkezne a szabadalmak megsemmisítésére, és ez mindenkivel szemben hatályos lenne. A szabadalmakkal kapcsolatos fellebbezési ügyekben másodfokú hatóságként a Központi Európai Szabadalmi Bíróság (European Central Patent Court, ECPC) bírna hatáskörrel. Minden egyéb ügyet a másodfokú Közösségi Szabadalmi Bíróságként kijelölt nemzeti fellebbezési bíróságok intéznének. Az ECPC-től az Európai Törvényszékhez lehetne fellebbezni. Ennek a rendszernek az az előnye, hogy a szabadalmi igénypontok egységes értelmezését tenné lehetővé, és biztosítékot nyújtana arra, hogy helyi bíróságok nem vonhatják meg a közösségi szabadalmakat. A harmadik változat nagyobb mértékű központosítást jelent. Itt az elsőfokú bíróságok hatáskörébe tartoznának a bitorlási, az érvénytelenítési és a megsemmisítési ügyek. Csupán egyetlen másodfokú bíróság van, amelyet itt is ECPC-nek neveznek; ennek a hatáskörébe tartozna minden anyagi jogi és eljárásjogi kérdés (bár az elsőfokú Közösségi Szabadalmi Bíróságok munkáját a nemzeti törvény szabályozná). A rendszer lehetővé tenné, hogy a szabadalmak megsemmisítését és érvénytelenítését egyetlen eljárásban intézzék, ami költségmegtakarítást jelentene, és feleslegessé tenné az EPO-nál lefolytatandó megsemmisítési eljárást. Az ECPC-nek azonban 15 különböző eljárást kellene betartania. Ezért ez a rendszer még nagyobb mértékben központosított, mint a régi COPAC-modell, amely másodfokon kétfelé ágazik. A negyedik változat szerint az ECPC lenne az egyetlen központi bíróság, amelynek kizárólagos hatásköre lenne a bitorlási és megsemmisítési ügyekben mind első fokon, mind másodfokon. Nem veszi igénybe a nemzeti bíróságokat kijelölt Közösségi Szabadalmi Bíróságokként. Az ECPC saját központosított törvényét alkalmazná mind eljárásjogi, mind jogorvoslati kérdésekben. Ez a javaslat az ipar számos aggályát figyelembe veszi, de olyan kihívásokkal kellene szembenéznie, mint a munkanyelv, a székhely, a jogorvoslati módok, valamint a személyzeti kérdések (becslések szerint évenként mintegy 1000 ügyet kellene kezelnie, amihez jelentős számú bíróra
