Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 6. szám - Huszár Enikő: A pót szabadalomtól a belső elsőbbségig
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 105. évfolyam VI. 2000. december HUSZÁR ENIKŐ A pótszabadalomtól a belső elsőbbségig Szabadalmi jogunk fejlődése a módosítás megítélésében a kezdetektől napjainkig A legritkább esetben fordul elő, hogy a Magyar Szabadalmi Hivatal az elismert bejelentési napon benyújtott leírás és igénypontok alapján engedélyez egy szabadalmat. Ennek magyarázata, hogy a bejelentő az eljárás során saját kezdeményezésre vagy hivatali határozatban foglalt kifogások kiküszöbölésére a bejelentést átdolgozhatja. A jelenleg hatályos törvény, a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (Szt.) 72. § (2) bekezdése értelmében a bejelentő a megadó határozat jogerőre emelkedéséig módosíthatja a szabadalmi leírást, az igénypontsorozatot és a rajzot. A mellékletek átszövegezése során azonban szem előtt kell tartani, hogy az Szt. 72. § (1) bekezdése értelmében a szabadalmi bejelentés az átdolgozás során új tartalom bevitelével nem változtatható meg úgy, hogy tárgya bővebb legyen annál, amit az elismert bejelentési napon benyújtott bejelentésben feltártak. A szabadalmi bejelentés közzétételére a legkorábbi elsőbbség napjától számított tizennyolc hónap elteltével kerül sor [Szt. 70. § (1) bekezdés]. A közzététellel a bejelentésben foglalt minden információ bárki számára hozzáférhetővé válik. A bejelentő a leírást, az igénypontokat és a rajzot a szabadalom megadása kérdésében hozott határozat jogerőre emelkedéséig, tehát gyakorlatilag az eljárás során bármikor módosíthatja. Ha a közzététel előtt nyújt be átdolgozott mellékleteket, a Magyar Szabadalmi Hivatal ezeket az átdolgozott mellékleteket hozza nyilvánosságra a közzétételkor, ha utána, a mellékletek - mint a bejelentés részei - automatikusan nyilvánosságra jutottnak számítanak. Az érdemi vizsgálat feladata többek között annak eldöntése, hogy a módosítások az említett törvényi keretek között mozognak, vagy azokon túlmutatnak. Mivel az érdemi vizsgálatra kizárólag a közzétételt követően kerülhet sor [Szt. 74. § (1), (2) bekezdés], az elbíráló ilyen esetekben már nyilvánosságra jutott mellékletekkel kapcsolatban kell, hogy állást foglaljon. Ha úgy ítéli, hogy a módosítás bővítő értelmű, azaz az átdolgozott mellékletek tárgya bővebb az elismert bejelentési napon benyújtott mellékletekben feltártnál, felhívja a bejelentőt az új anyag bejelentésből való törlésére. Ilyen esetben a bejelentő a bevitt új anyag lefedte oltalmi igényét nem érvényesítheti az eredeti bejelentésben, de a részletek nyilvánosságra jutása miatt nincs módja arra sem, hogy egy új bejelentés keretein belül szerezzen érvényt oltalmi igényének. Ez jelentős változás a korábban hatályos 1969. évi II. törvényen alapuló eljárási rendhez képest, amelynek értelmében a leírás, az igénypontok és a rajz új tartalommal való bővítésére az engedélyezési eljárás során bármikor lehetőség nyílt az újonnan bevitt anyaghoz rendelt módosítási elsőbbséggel. A jelenlegi joggyakorlat tehát jóval szigorúbb a találmány tárgyának az eljárás során történő megváltoztatása kérdésében. Ezt a szigorúságot oldja bizonyos határok között a belső elsőbbség intézménye [Szt. 61. § (1) bekezdés c)]. Belső elsőbbség igénylése mellett a bejelentő által benyújtott, új tartalommal bővített szabadalmi bejelentés elsőbbségi napként megtartja a korábbi szabadalmi bejelentés (alapbejelentés) bejelentési napját. Belső elsőbbség azonban legfeljebb egyszer, és csak a korábbi szabadalmi bejelentés bejelentési napjától számított egy éven belül igényelhető az alapbejelentés egyidejű visszavontnak tekintése mellett [Szt. 61. § (3) bekezdés]. Amennyiben tehát a bejelentési napot követően új tények merülnek fel a találmánnyal kapcsolatban, semmiképpen nem tanácsos ezeknek a korábbi bejelentésbe való bevitele. Egy éven belül belső elsőbbség igénylése, azon túl, de még az alapbejelentés közzététele előtt az alapbejelentés visszavonása mellett új bejelentés benyújtása lehet a megoldás. Az alapbejelentés közzétételét követően akkor van mód az újonnan felmerült megoldás(ok) védelmére, ha azok külön találmányként megállják a helyüket a korábbi szabadalmi bejelentés mellett, azaz az alapbejelentésben foglaltakhoz képest új és feltalálói tevékenységen alapuló megoldást takarnak. Ez a törvény a találmány tárgyának az eljárás során való módosítását tehát kizárja. Vajon mi tette szükségessé ezt a szigorítást? Nézzük meg, hogyan kezelte a mellékletek eljárás során történő megváltoztatását a korábbi hazai joggyakorlat, hátha választ kapunk a kérdésre. Abban, hogy az eljárás során a mellékletek bizonyos módosításait meg kell engedni, a találmányi szabadalmakról szóló 1895. évi XXXVII. törvény alkotói is egyetértettek. A törvény 32. § (4) bekezdése értelmében ugyanis a bejelentés közzétételéig a bejelentő a leírást és az abban foglalt igénypontokat megváltoztathatta és pótolhatta. A közzétételt követő módosítás tilalmát a felszólalási rendszer indokolta, amelynek értelmében a közzétételt követő két hónapon belül, ha nem szólaltak fel a szabadalom ellen,
