Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 6. szám - Huszár Enikő: A pót szabadalomtól a belső elsőbbségig
26 Huszár Enikő illetve felszólalás esetén a felszólalási eljárást követően a szabadalom a mellékletek további vizsgálata nélkül került megadásra. Az 1895. évi XXXVII. törvény alkotói nem tartották kérdésesnek, hogy helyesírási, stilisztikai, fordítási hibák javítását, műszakilag helytelen, határozatlan kifejezések tisztázását vagy az eredeti leírásban kellő módon alátámasztott új igénypontok megfogalmazását meg kell engedni az eljárás során, ugyanakkor nyitva hagyták a lehetőségét annak, hogy a megoldás lényegét érintő módosítás esetén a hatóság új elsőbbséget állapítson meg a bejelentésre/1’ Az 1895. évi XXXVII. törvény a bejelentéshez rendelt új elsőbbségen túl ismerte a pótszabadalom intézményét is (7. §), melynek értelmében „oly szabadalom, mely egy már szabadalmazott vagy szabadalmazás végett bejelentett találmány javítását vagy tökéletesítését célozza, az eredeti találmány bejelentésétől számítandó egy év alatt csak az eredeti bejelentőnek vagy jogutódjának adható meg. A szabadalmazott találmány javítását vagy tökéletesbítését tárgyazó szabadalom a törzsszabadalom tulajdonosának az ő kívánsága szerint vagy mint pótszabadalom, vagy mint önálló szabadalom engedélyeztetik”. Egy éven túl bárki kérhetett pótszabadalmat egy szabadalmazott vagy szabadalmazás végett bejelentett találmány tökéletesítésére, de a harmadik személynek adott pótszabadalom mindig függő szabadalom maradt, azaz ha akarta a törzsszabadalom tulajdonosa, megvette és értékesítette, ha nem, a pótszabadalom mit sem ért. Egy törzsszabadalomhoz akár több pótszabadalom is kapcsolódhatott, de bármikor is jelentették be oltalmazásra, a pótszabadalom a törzsszabadalommal egy időben járt le (17. §). A törzsszabadalom pótszabadalmakkal való fejlesztésének lehetősége a német szabadalmi törvényből került a hazai joggyakorlatba. Angliában, Eszak-Amerikában és több angol kolóniában más módon, ideiglenes védelemmel, az ún. disclaimer intézményével oldották meg a találmány védelmét a tökéletesítésének az időszakában. A 9-12 hónapig tartó ideiglenes védelem időszakában a szabadalom tulajdonosa leírását eredeti keretében mindaddig módosíthatta, amíg az a legtökéletesebb alakját nem öltötte. De már a korabeli szakértők is úgy ítélték, hogy a leírás és a rajzok folytonos változása rendkívül megnehezíti és költségessé teszi a szabadalmi eljárást. A századfordulón tehát a külföldi országok törvényei, csakúgy mint a hazánkban hatályos 1895. évi XXXVII. törvény, valóban messzemenően támogatták azt a Magyar Mérnök- és Építész Egylet által megfogalmazott korabeli álláspontot, hogy a legtöbb szabadalom a szabadalmazás idejében még tökéletlen, nyers termék, melyet a gyakorlat finomít és tökéletesít, ezért gondoskodni kell a félig kész szabadalmak védelméről is, hogy tulajdonosaik jogai csorbát ne szenvedjenek/2’ A törvény hatálybalépését követően a Szabadalmi Bíróság azt a gyakorlatot követte, hogy megengedte a bejelentés új anyaggal való bővítését, és az egész bejelentéshez a módosítási kérelem iktatási napját állapította meg elsőbbségi napként/3’ Ezért érthetően élénk vitát váltott ki szakmai körökben, amikor a Szabadalmi Bíróság egy konkrét esetben (3203/1932)(4) úgy döntött, hogy a leírás módosítása és az új elsőbbség megállapítása iránti kérelmet elutasítja. Döntését a Szabadalmi Bíróság egyfelől azzal indokolta, hogy a módosított leírásnak és rajznak olyan részei is voltak, melyeket a bejelentési nap elsőbbsége nem illetett meg, ezért az eredeti és a módosított leírás tárgya különböző, így egyikből a másikba olyan lényeges adatot, mint a szabadalmi védelem kezdőnapja, átvinni nem lehet. Másfelől álláspontja szerint a bejelentési napnál későbbi elsőbbség zavarokra adhatott okot, mert előfordulhatott, hogy a szabadalmat meg kellett semmisíteni a bejelentés napja és az annál későbbi elsőbbség napja között keletkezett nyomtatvány alapján. De a bejelentési napnál későbbi elsőbbségi nap már azért sem volt megállapítható a Szabadalmi Bíróság szerint, mert „formailag, de hatásában sem fér össze az elsőbbségnek azzal a fogalmával, amelyet az Uniós szerződés alkotott meg”, ami minden esetben egy, a bejelentés napját megelőző elsőbbségi napot feltételez, ami valamely bejelentésben foglalt ismeretanyagra alapítható. Az indokolás alapján a 32. § (4) bekezdése helyesen csak úgy értelmezhető, hogy a bejelentő a bejelentés közzétételéig pontosíthatja a leírásban foglaltakat, illetőleg annak keretein belül új igénypontot fogalmazhat meg. A Bíróság a módosítási kérelmet elutasító határozat végén felhívta a jogosult figyelmét arra, hogy az eredeti leírásában és rajzában nem ismertetett találmányait egy önálló vagy pótbejelentésben szabadalmaztathatja, és amennyiben a bejelentést az elutasító végzés kézhezvételétől számított 30 napon belül benyújtja, a módosítási kérelem benyújtásának napját mint elsőbbségi napot igényelheti. A mellékletek új tartalom bevitelével történő módosításának elutasítása tehát nem eredményezett semmilyen értelemben jogvesztést, mert a törvény módot adott az elsőbbség igénylésére, és a pótszabadalom révén a kapcsolódó további találmányok védelmére. Ennek a joggyakorlatnak a tükrében a leírás és rajzok módosításával kapcsolatos vita csupán elvi jelentőségűnek tűnik, mégis a vita résztvevői olyan alapvető kérdéseket feszegetnek, melyek egyetemesen érvényesek és irányadók a későbbi joggyakorlatra is, ezért érdeklődésre tarthatnak számot. A fenti döntést és annak várható hatásait a szakemberek eltérően értékelték. Schön Tibor szabadalmi ügyvivő írásában^’ üdvözölte a 32. § (4) bekezdésének a Szabadalmi Bíróság szerinti értelmezését, ugyanis véleménye szerint „súlyos visszaélések történhetnek oly módon, hogy valaki hónapokkal a bejelentés napja után leírását, igényeit és rajzát az eredeti tárgytól teljesen eltérő új részekkel egészíti ki”. Ugyanakkor aggályosnak, sőt a törvénynek ellentmondónak tartotta a megállapítást, hogy a bejelentési napnál későbbi elsőbbségi nap nem rendelhető a bejelentéshez. Úgy vélte, hogy az egyre erősödő nyomásnak engedve a törvényhozás lehetővé fogja tenni, hogy az új elsőbbség csak az újonnan bevitt részekre vonatkozzon, de amíg a törvény csak egyféle elsőbbséget ismer, a későbbi elsőbbséget a 32. § értelmében az egész bejelentésre meg kell állapítani. Homlokegyenest más álláspontra helyezkedett a vitában ifj. Ladoméri Szmertnik István dr./6’ aki arra a következtetésre jutott, hogy a szabadalmi törvény egyetlen paragrafusával sem ellentétes a módosítási részelsőbbségek engedélyezése, feltéve, hogy a bej elentő a különböző elsőbbségű megoldásokat ismertető leírásrészleteket, valamint az azokat védő igénypontokat a többitől világosan elhatárolja. Úgy vélte, az új elsőbbséget akkor is meg kell állapítani, ha a módosítás csak a leírást érinti,
