Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 6. szám - Dr. Petzné dr. Stifter Mária: Észrevételek a Közösségi Biotechnológiai Irányelvvel kapcsolatosan
20 Dr. Petzné dr. Stifter Mária sára. Természetesen ezen kérdések majd további bírósági döntések során tisztulnak le. Más közösségi tagországok, például Nagy-Britannia, a javaslat közvitája után, az Irányelvet beépítette nemzeti szabályozásába. Ez jelentős változásokat nem eredményezett és a korábbi gyakorlatot erősítette meg, azonban a beépítés ellenére is maradtak bizonytalanságok (gén-, illetve EST-szekvenciák szabadalmazhatósága, morális kérdések). A brit szakemberek álláspontja szerint a homológián alapuló szekvenciákra vonatkozó szabadalmak esetén a feltalálói tevékenység és az ipari alkalmazhatóság kérdéses. Az egyetemi és kórházi kutatócsoportok a génszekvenciákat nem végterméknek, hanem kutatási eszköznek tekintik, ezért ezek szabadalmazhatóságát is megkérdőjelezik/6* Dániában 2000. május végén, mintegy 70 műszaki és politikai kérdés megvitatását követően, a szó szerinti bevitel módját választva, építtették be a dán jogszabályokba az Irányelv szerinti előírásokat. Ezúton kívánták elejét venni a fennálló vitás kérdések további növekedésének. Ezzel a lépéssel megszűnt a szabadalmi törvényben az állatokra és állatfajtákra, valamint a természetes formájukban lévő és természetes funkciójuk szerint működő állati génekre vontkozó találmányok diclaimer formájában megjelenő kizárása.(7> Norvégia mint az Európai Gazdasági Közösség tagországa köteles az Irányelvben foglaltaknak eleget tenni, és várhatóan ennek eleget is tesz. Norvégia azonban még nem csatlakozott az Európai Szabadalmi Egyezményhez, és ennek egyik oka éppen a biotechnológia találmányokra vonatkozó sajátságos joggyakorlata. A norvég értelmezés szerint a szabadalmi oltalomból kizárt növény- és állatfajta fogalmába tartoznak általában a növények és az állatok, a differenciálódott sejtek, az egysejtű növények és állatok, és a növények, valamint az állatok előállítására szolgáló eljárások is. Az Irányelvvel történő harmonizáció Norvégiában akár az EPO-hoz történő csatlakozást is eredményezheti. A norvég kormány az Irányelv nemzeti jogszabályba történő beépítésének a kérdését a holland kormány által benyújtott felszólalás ügyében hozott döntéstől tette függővé/8* Az Irányelv a TRIPS-egyezmény 27. cikk (3) bekezdésének b) pontjával összhangban került megfogalmazásra, mely szerint: a Tagok kizárhatják a szabadalmi oltalomból „azokat a növényeket és állatokat, amelyek nem mikroorganizmusok, és a növények vagy állatok előállítására szolgáló, lényegében biológiai eljárásokat, melyek eltérnek a nem-biológiai és mikrobiológiai eljárásoktól. A Tagok biztosítják azonban a növényfajták oltalmát szabadalommal, vagy hatékony sui generis rendszerrel vagy ezek bármely kombinációjával”. A fejlődő országok 1999-ben az ENSZ-hez benyújtott állásfoglalása szerint a TRIPS-egyezmény mesterségesen különbözteti meg a növényektől, az állatoktól és a mikroorganizmusoktól a növények és állatok előállítására szolgáló, lényegében biológiai és mikrobiológiai eljárásokat. Javaslatuk szerint a TRIPS-egyezmény 27. cikk (3) bekezdésének b) pontját úgy kell módosítani, hogy az egyértelműen tiltsa az élő szervezeteknek, a növényeknek és állatoknak, azok részeinek, beleértve a géneket és génszekvenciákat is, a sejteknek, a fehérjéknek, a magvaknak stb. a szabadalmazhatóságát. Tiltani kell a természetes folyamatoknak, beleértve a növényeknek, az állatoknak és más élő szervezeteknek és részeinek és alkalmazásuknak, valamint a növények, állatok és mikroorganizmusok variánsai előállítására szolgáló eljárásoknak a szabadalmazását is. A 27. cikk módosítását úgy javasolják, hogy az a fejlődő országokbeli emberek („indigenous people”) tudását, innovációját és természeti környezetét védje, összhangban a Biológiai Sokféleség Egyezménnyel/9* Az Irányelv hatása az Európai Szabadalmi Egyezményre Az Irányelv záró rendelkezései szerinti harmonizációs kötelezettség az Európai Szabadalmi Egyezményre természetesen nem vonatkozik. Az Irányelv azonban a Tagországoknak az Irányelvhez harmonizált jogszabályai alapján az Európai Szabadalmi Egyezményre visszahat. Ezen ellentmondás feloldására volt szükség az Európai Szabadalmi Egyezményben, illetve annak Végrehajtási Szabályzatában az illeszkedéshez szükséges példaértékű lépések megtételére, márcsak azért is, mert az Irányelv alapvetően az EPO Fellebbviteli Fórumain (Fellebbviteli Tanács, Kibővített Fellebbviteli Tanács) hozott döntéseken alapulva, illetve azokat messzemenően megfontolva és figyelembe véve került megfogalmazásra. Tehát az EPO hatott az Irányelvre, most pedig az Irányelv alapján módosul(t) az ESzE Végrehajtási Szabályzata, ami egyszerűbb és lényegesen gyorsabb eljárás az ESzE módosításánál. Az Irányelv hatása az Európai Szabadalmi Egyezményre már az Irányelv hatálybalépése előtt világosan érzékelhető volt. Ennek egyik jele az Irányelvtervezettel összhangban 1996. október 1-jén az Európai Szabadalmi Egyezmény Végrehajtási Szabályzata 28. és 28. (a) szabályainak a módosítása (OJ EPO, 10/1996. p. 596-600.), amely szerint: 1. Az Irányelvnek megfelelően a mikroorganizmus fogalma helyett bevezették a biológiai anyag fogalmát, amely bármely olyan anyagot jelent, amely genetikai információt tartalmaz és amely önmaga szaporodásra képes vagy biológiai rendszerben szaporítható (28. szabály (6) bekezdés a) pont). A mikroorganizmus fogalma sem az 1975-ben hatályba lépett Európai Szabadalmi Egyezményben, sem pedig az 1977-ben aláírt és 1980-ban hatályba lépett, a mikroorganizmus törzseknek a szabadalmi eljárás céljából történő letétbe helyezésének nemzetközi elismerését szolgáló Budapesti Szerződésben nem került definiálásra. A mikroorganizmus fogalmának az értelmezése akkoriban alapvetően az iparban alkalmazott baktériumokat és élesztőket jelentő technika állásának felelt meg. A technika állásának fejlődésével a kielégítő mértékű feltárással kapcsolatos törvényi előírásoknak megfelelő bejelentések szabadalmazásának elősegítése céljából a fogalmat tágabban kellett értelmezni, és így a mikroorganizmus fogalmába később kezdték beleérteni például a vírusokat, plazmidokat és általában minden olyan egysejtű szervezetet (gombák, algák, protozoák, valamint humán, állati és növényi sejtek) is, amely laboratóriumban szaporítható vagy manipulálható (lásd EPO T 356/93 sz. döntést). Az ESzE Végrehajtási Szabályzatának 1996. évi módosítása a makroszkopikus és többsejtes anyagok kérdésének a kezelését a
