Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 6. szám - Dr. Petzné dr. Stifter Mária: Észrevételek a Közösségi Biotechnológiai Irányelvvel kapcsolatosan
18 Dr. Petzné dr. Stifter Mária következő, 5. cikk 3. bekezdésével, amely az ipari alkalmazhatóság feltárását szabadalmazhatósági feltételként szabja meg (ezt az álláspontot képviseli az EPO is, lásd például h)). Az Irányelv a közrend és közerkölcs fogalmait nem határozza meg, de az Irányelvnek az Európai Parlament 1995. évi, az etikai kérdésekben való állásfoglalás hiányára való hivatkozás alapján történt elutasítását követően a közrendbe és a közerkölcsbe való ütközés alapján történő kizárások, a következőképpen, megfogalmazásra kerültek:- azok a találmányok, amelyeknek kereskedelmi hasznosítása közrendbe vagy közerkölcsbe ütközne, nem szabadalmazhatóak; a hasznosítás azonban nem tekinthető közrendbe vagy közerkölcsbe ütközőnek pusztán azért, mert azt jogszabály tiltja [6. cikk (1) bekezdés]. Az előző bekezdés alapján nem tekinthetők szabadalmazhatónak különösen:- az emberi lények klónozására vonatkozó eljárások [6. cikk (2) bekezdés a) pont];- az emberi lények csíravonalai genetikai azonosságának módosítására szolgáló eljárások [6. cikk (2) bekezdés b) pont];- az emberi embriók alkalmazása ipari vagy kereskedelmi célokra [6. cikk (2) bekezdés c) pont];- az állatok genetikai azonosságának módosítására szolgáló eljárások, amelyek az állatoknak nyilvánvaló szenvedést okoznak anélkül, hogy bármilyen jelentős gyógyászati előnyt nyújtanának az emberek vagy az állatok számára, valamint az ilyen eljárásokkal előállított állatok [6. cikk (2) bekezdés d) pont]. A 6. cikk 2. bekezdésében felsorolt kizárások megfogalmazását D. Vandergheynst, a DGXV. Európai Bizottságának a tagja, a jogalkotásban bekövetkezett forradalmi jelentőségű eseményként értékelte.(4) A felsorolás nem teljes körű, de a hosszú viták eredményeképpen született, egyértelművé vált kizárásokat pontosan meghatározza. Az emberek genetikai identitásának a megváltoztatását szolgáló eljárásokra vonatkozó kizárás vitája során világossá vált, hogy éles határvonalat kell húzni a „klasszikus” sebészeti, terápiás és diagnosztikai eljárások, valamint az egyes „modem”, génterápia céljából alkalmazott biotechnológiai eljárások között. Az előzőek az ipari alkalmazhatóság, az utóbbiak pedig etikai okokból kizártak a szabadalmazható találmányok köréből. Az állatok genetikai identitását módosító eljárásokkal kapcsolatosan a transzgenikus állatok előállítása laboratóriumi körülmények között (lásd Harvard „onco-mouse” esetét) jól ismert, és jól ismert tény ezen állatok hasznossága is a humán gyógyászat vonatkozásában. Ezért nem lehetett cél ezek teljes kizárása a szabadalmi oltalomból, sőt ezen kutatások anyagi ráfordításainak megtérülését kívánták megfelelő oltalommal jogilag biztosítottá tenni. A transzgenikus állatok szabadalmazhatóságának vizsgálatánál tehát az állatok szenvedésének a még elfogadható és már nem elfogadható mértékét kell pontosan meghatározni. Ez az elv az Európai Szabadalmi Hivatal egyik fellebbviteli döntésén alapul (T 19/90, OJ EPO 1990,476), amely szerint a génmanipulált állatok szabadalmazhatóságának közerkölcsbe és közrendbe való ütközésénél az állatoknak okozott szenvedést és a lehetséges környezeti károkat kell a találmány emberiségnek hozott hasznával megfontoltan összevetve mérlegelni. Talán nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy az Irányelvbe a T 19/90 döntésből csak a mérlegelő szemléletmód került át, a környezeti károkra történő utalás a (36.) preambulumban található meg, amely a TRIPS-egyezményre hivatkozva azt mondja ki, hogy a WTO tagállamok a szabadalmi oltalomból kizárhatják azokat a találmányokat, amelyeknek kereskedelmi hasznosítása közrendbe vagy közerkölcsbe ütközne. Ezekbe beleértendő az emberi, állati vagy növényi élet vagy egészség megóvása vagy a környezet komoly károsodásának az elkerülése is. Ezzel kapcsolatosan megjegyezhetjük, hogy a kísérleti és egyéb tudományos célból felhasznált gerinces állatok védelmére vonatkozó európai egyezmény (Strausbourg, 1986) preambulumában foglaltak szerint az embernek morális kötelessége az állatok tiszteletben tartása, valamint az állatok szenvedőképességének és emlékezőképességének a figyelembe vétele. Az Egyezményhez kapcsolódó 1986-ban elfogadott 86/609/EEC Irányelvvel összhangban született Magyarországon az 1998. évi XXVIII. törvény és a 243/1998. (XII. 31.) Kormányrendelet az állatkísérletek végzéséről, amelynek értelmében az állatok kísérleti célra történő alkalmazása engedélyhez kötött, és csak „az ember, a gerinctelen és gerinces állatok vagy növények betegségének, kóros egészségi állapotának, rendellenességének megelőzése, felismerése és gyógyítása céljából alkalmazhatók”, így kozmetikumok tesztelésére például nem. Az Irányelv 6. cikk (1) bekezdésének d) pontjából is az olvasható ki, hogy a súlyos humán betegségek gyógyítását szolgáló transzgenikus állatok előállítását igénylő eljárások esetén lehetséges a találmányt nem közrendbe vagy közerkölcsbe ütközőnek minősíteni. Az Európai Szabadalmi Hivatal Fellebbviteli Tanácsa a közrend és közerkölcs kérdését (is) érintő T 356/93 sz. döntésében kimondta, hogy a közrend fogalma a közbiztonságot, valamint a társadalom részét jelentő egyén fizikai védelmét jelenti. Az utóbbiba értendő bele a természeti környezet védelme is, ezért a környezetre káros találmányok (mint az egyén biztonságát veszélyeztető találmányok) a közrendbe való ütközés alapján a szabadalmazható találmányok köréből ki vannak zárva. A közerkölcs fogalmát ugyanebben a döntésben úgy határozták meg, hogy az egy adott kultúrán alapuló, ahhoz kapcsolódó társadalom és civilizáció által elfogadott helyes és helytelen viselkedési normák összességét jelenti. A Tanács úgy vélte, hogy azok a találmányok, amelyek nincsenek összhangban az európai társadalmaknak a magatartással kapcsolatban hagyományosan elfogadott normáival, mint közerkölcsbe ütközők kizárandók a szabadalmazható találmányok köréből. A T 356/93 sz. döntés alapján, még akkor is, ha az igényelt találmány közrendbe és közerkölcsbe való ütközésének a vizsgálata nehézségekkel jár, ennek vizsgálata a szabadalmazási eljárás során nem hagyható figyelmen kívül. A vizsgálatnak természetesen feltétele az, hogy a szabadalmazási eljárás és az ebben hozott érdemi határozat időpontjában a környezet veszélyeztetettsége kellőképpen alátámasztott legyen. A szabadalmi elbírálóknak az elbírálás fázisában a közrend és közerkölcs kérdésében mindaddig elég nehéz, és
