Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 5. szám - Nemzetközi kitekintő. Dr. Palágyi Tivadar: Hírek a külföldi szabadalmi, használati minta, ipari minta és védjegyjog területéről
38 Dr. Palágyi Tivadar B) A Kanadai Szövetségi Bíróság 2000. március 29-én ítéletet hozott egy olyan fellebbezés ügyében, amelyben azt kellett eldönteni, hogy a PAXIL és az IXEL védjegyek összetéveszthetők-e. A Pierre Fabre Médicament (PFM) cég depresszióellenes tablettákra kérte az IXEL védjegy lajstromozását. A Smithkline Beecham Corporation (SBC) cég felszólalt a saját, szintén antidepresszáns gyógyszerekkel kapcsolatban lajstromozott PAXIL védjegyével fennálló hasonlóságra hivatkozva. A Szabadalmi Hivatal úgy találta, hogy valóban fennáll az összetéveszthetőség veszélye a két védjegy között, és ezért az IXEL védjegy lajstromozási kérelmét elutasította. PFM fellebbezést nyújtott be a Szövetségi Bíróságnál. Utóbbinak az ítélete szerint a felperes által benyújtott bizonyítékok azt támasztották alá, hogy a két védjegy között nem áll fenn az összetéveszthetőség veszélye. Ilyen szempontból ugyanis fonetikai és vizuális tényezőket kell meghatározónak tekinteni. A Bíróság azt is figyelembe vette, hogy a kérdést egy átlagos kétnyelvű (frankofon vagy anglofon) fogyasztó szemszögéből kell vizsgálni, tekintettel Kanada hivatalos kétnyelvűségére. A szakvélemény hangsúlyozta, hogy az összetéveszthetőség szempontjából a védjegy első szótagja bír döntő fontossággal, és a bíróság elismerte, hogy a joggyakorlatban is alapelv, hogy a védjegy első szótagja kelt döntő benyomást a vásárlóközönségben. A szakvélemény alapján a bíróság megállapította, hogy a PAXIL szó első része alapvetően különbözik az IXEL szó első szótagjától. Emellett a „P” betű egyike az abc legerősebb és legdisztinktívebb mássalhangzóinak. Ezért a PAXIL első szótagja nem okozhat összetéveszthetőséget az IXEL szóval sem fonetikusan, sem vizuálisan, és ez a megállapítás mind az angol, mind a francia nyelvű fogyasztókra érvényes. A fenti indokok alapján a bíróság a felszólalást elutasította, és utasította a Hivatalt az IXEL védjegy lajstromozására. 15. Kína A) Kína 2000. április 23-án vált az új növényfajták oltalmára vonatkozó Nemzetközi Unió (UPOV) tagjává. Az új növényfajták oltalmára vonatkozó rendelet egy évvel korábban lépett hatályba, és ettől az időponttól kezdve be lehetett nyújtani új növényfajtákra vonatkozó bejelentéseket, de az ilyen bejelentésekkel kapcsolatos felelősséget megosztották a Mezőgazdasági Minisztérium és az Erdőügyi Minisztérium között úgy, hogy az új fafajtákra, bambuszra, fás dísznövényekre és gyümölcsfákra vonatkozó bejelentéseket az utóbbi minisztériumnál kell benyújtani. 1999. december 31 -ig a Földművelődésügyi Minisztériumnál 115 bejelentést nyújtottak be, amelyek közül 15 vonatkozott rizsre, 95 kukoricára, 4 kínai káposztára és egy burgonyára. 67 vizsgált bejelentés közül 66 elégítette ki a törvényes oltalmi feltételeket. 1999. december 31-ig az Erdőügyi Minisztériumnál 109 bejelentést nyújtottak be, amelyek közül 6 új fafajtára és 103 fás dísznövényre vonatkozott. B) Az utóbbi hónapokban jelentősen megnőtt Kínában a védjegybitorlások száma, ami hátrányosan befolyásolja a külföldiek beruházási kedvét. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium f. év augusztusi jelentése szerint az év első felében a helyi hivatalok 665 védjegybitorlási ügyet kezeltek, ami éves szinten 16,3%-os növekedésnek melel meg. A Minisztérium szóvivője kijelentette, hogy Kína további erőfeszítéseket fog tenni a védjegybitorlások elleni küzdelemben. 16. Közösségi szabadalom Mint ismeretes, az Európai Közösség 1975-ben létrehozta a Közösségi Szabadalmi Egyezményt (Community Patent Convention, CPC), más néven Luxemburgi Egyezményt és ennek révén a közösségi szabadalmat, de az soha nem lépett hatályba. A ratifikálás elmaradásának egyik fő oka az volt, hogy nem biztosított megfelelő fórumrendszert. A közösségi szabadalomról 1985-ben újrakezdték a tárgyalásokat, és 1989-ben létrehozták a Közösségi Szabadalmi Megállapodást (Agreement on the Community Patent, ACP), amely a CPC felülvizsgált változata volt, és egy jegyzőkönyvet tartalmazott a fórumrendszerről (Protocol on Litigation). Az utóbbi a közösségi szabadalmakkal kapcsolatos peres ügyek intézésére meglehetősen bonyolult rendszert állapított meg. Az ACP-t sem ratifikálta annyi állam, amennyi elegendő lett volna a megállapodás hatálybalépéséhez. Ilyen okok miatt az Európa Bizottság a tagállamoknak azt javasolja, hogy ejtsék el a Közösségi Szabadalmi Megállapodást, és egy európatanácsi rendelettel (EC Counsel Regulation) vezessék be a közösségi szabadalmat, hasonlóan a közösségi védjegyhez. Ez a rendelet a bitorlási és a megsemmisítési ügyeket is szabályozná. A rendelet tervezete szerint a közösségi szabadalmi rendszer egyidejűleg létezne a nemzeti és az európai szabadalmi rendszerrel, és így a feltalálók szabadon választhatnák meg a szükségleteiknek legjobban megfelelő szabadalmi oltalmi típust. A tervezet szerint az Európai Közösség csatlakozna a Müncheni Egyezményhez, ami lehetővé tenné az Európai Közösségnek olyan területként való megjelölését, amelyre a közösségi szabadalmat meg lehet adni, vagyis ezáltal az Európai Szabadalmi Egyezmény előírásai alkalmazhatók lennének a közösségi szabadalmi bejelentések esetén is. Ha az Európai Szabadalmi Hivatal megadta a szabadalmat, az a rendelet értelmében közösségi szabadalommá válna. A Müncheni Egyezmény nem teszi lehetővé, hogy az Európai Szabadalmi Hivatal elvégezze ezeket a feladatokat; ehhez módosítani kell. Ez valószínűleg rövidesen meg fog történni, mert a Müncheni Egyezmény éppen felülvizsgálat előtt áll. Az Egyezmény tagállamai 1999 júniusában Párizsban kormányközi konferenciát tartottak. Ezen két munkabizottságot állítottak fel, amelyeknek az a feladata, hogy javaslatot dolgozzanak ki egyrészt a költségcsökkentésre és a szabadalmazási idő csökkentésére, másrészt a közösségi szabadalommal kapcsolatos peres ügyek harmonizálására. A Müncheni Egyezmény tervezett felülvizsgálata során a szerződő államoknak hozzá kellene járulniuk az egyezmény olyan módosításához, hogy az lehetővé tegye az Európai Szabadalmi Hivatal számára ezeknek az új feladatoknak a teljesítését, valamint az Európai Közösség csatlakozását.
