Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 5. szám - Dr. Szarka Ernő: Mezőgazdasági biotechnológia a XXI. században
Mezőgazdasági biotechnológia a XXI. században 15 Mi lehet a válasz erre a tendenciára, sarkosabban fogalmazva elveszettnek tűnő csatára? A válasz csak a GM növények és GM élelmiszerek kockázatainak tudományos felmérése lehet, és a tudományos standardok ismertetése. A Nature Biotechnology 1999. évi egyik szerkesztőségi közleménye (amely az alábbi sokat mondó címet viseli: „Genetikailag módosított felfordulás”) megkísérli összefoglalni a jelenlegi helyzetet. „Milyen bizonyítékok elégíthetnék ki a szkeptikusokat, milyen határozott bizonyítékok szükségesek a GM biztonságára a toxicitás, allergenicitás, antibiotikumrezisztencia, élővilág, biológiai sokféleség szempontjából? Akkor, amikor a kormányok és vállalatok e kérdésben több bizalmatlanságot, mint bizalmat mutatnak ebben a közjót és a köz élelmiszer-ellátását érintő kérdésben, az európai moratórium elkerülhetetlen lehet. A kérdésben azonban gyorsan megoldást kell találni; nincs ok arra, hogy sokáig húzzuk-halasszuk a kiterjedt kutatási program elvégzését, amely talán nem is több annál, mint az eddig rendelkezésre álló adatok összegyűjtése és értékelése; ennek a programnak a végrehajtására elegendők hónapok is, és nem szükségesek évek.” A mezőgazdasági biotechnológiai iparnak rendelkezésre áll az a lehetőség, hogy elvégezze az adatok összegyűjtését és értékelését. így hozzájuthat a jelenlegi kockázatoknak egy olyan alapszintjéhez, amelyre figyelmeztetheti a vásárlókat. Csak az őszinte feltárás lehet az egyetlen járható út a vásárlók visszaszerzésében, és a transzgenikus termények marketingjében szerepelnie kell minden lehetséges egészségügyi hatás leírásának és nyomon követésének. 3. KONSZENZUSOS KOCKÁZATKEZELÉSI STANDARDOK A MEZŐGAZDASÁGBAN A GM termékeket tartalmazó áruk kereskedelmének szabályozására önkéntes ipari standardok szükségesek. Mivel jelenleg a piac sok fogyasztó számára nem GM termékeket igényel, ehhez ki kell dolgozni az azonosság megőrzésének („IP”) megfelelő standardjait, hogy a nemzetközi kereskedelemben azonosítani és bizonylatolni lehessen a GM és nem GM termékeket. 3.1. Önkéntes konszenzus standardok Az Amerikai Egyesült Államok kormánya általában erősen támogatja az önkéntes konszenzusos standardok kifejlesztését, igénybe véve minden olyan hiteles személy megalapozott munkáját, akitől remélhető, hogy érdekelt a tárgyban, köztük a beruházók és végfelhasználók képviselőit is. Miközben komoly és sikeres erőfeszítések történtek az építőipari konszenzusok kérdésében, vagy hogy közelebb álló témát említsek, a Bacillus thüringiensis-rezisztencia kérdésében, nincs még úton egy szélesen megalapozott önkéntes konszenzus standard, amely érvényesíthető lehetne a modem mezőgazdasági biotechnológiában. Az erre hivatott amerikai szervezet, az American Society of Testing Materials bizottságai nem érzik indíttatva magukat, hogy a mezőgazdasági biotechnológiai iparban standardokat dolgozzanak ki. Elsősorban az áruk szétválasztását igénylő európai piac nyomása következtében ezekre a konszenzusokra és az ezekhez tartozó vizsgálati módszerek kidolgozására viszont mihamarabb szükség van. A legsürgősebb az azonosság megőrzésének standardjait kidolgozni, hogy a nem GM termékeket igénylő fogyasztók biztosak legyenek választásukban; ez különösen egyes nemzeteknél (elsősorban Nagy-Britanniánál) érvényes. Ha ez nem történik meg és az Amerikai Egyesült Államok szójaszállítmányait e miatt visszautasítják, ez az EK-val történő kereskedelemben hihetetlen károkat okozhat. A közvélemény elutasító magatartása miatt egyes európai ámházláncok már büszkélkednek azzal, hogy náluk GM termék nem fordulhat meg. A Mark és Spencer áruházlánc már jelezte, hogy polcain a továbbiakban nem lesz GM élelmiszer, és ezt a tendenciát más áruházak is kezdik követni. A Sainsbury Supermarkets, az Egyesült Királyság második legnagyobb áruházlánca garantálja fogyasztóinak, hogy minden Sainsbury-termék GM-mentes. Hasonló a helyzet a GM növényekkel is. Az AgrEvo Liberty Link Soybean fajtanevű GM szóját, amelynek termesztésére és forgalmazására az Európai Közösségben vonakodtak engedélyt adni, a cég nagy üzletének szánta az 1999. évre. Az eladás teljes elmaradása a cégnek igen jelentős anyagi kárt okozott. A termék jogilag nem adható el (a várakozással ellentétben még nem kapták meg a forgalmazási engedélyt), igény is kevés lenne rá, és mivel nincs megfelelő bizonylatolási rendszerük arra nézve, hogy a cég nem GM szójái biztosan nem GM szóják, ezek eladása sem megy igazán. Az egyedüli lehetőség raktározni addig, amíg az engedély meg nem születik (ha lesz rá igény egyáltalán) vagy elvesztegetni a terméket fizetni aligha tudó éhező országoknak. Hogy milyen piacról is van szó: az Amerikai Egyesült Államok szójatermésének 40%-a Európába megy, amelyet 9 milliárd dollár értékűnek becsülnek. A mezőgazdasági áruk sokféle problémát vetnek fel, amelyeket a standardkészítési folyamatban meg kell oldani. Hasonlóképpen konszenzusos megközelítést lehet alkalmazni az élelmiszerek tisztasági kockázatainak becslésére is. Ha a kereskedelmi hálózatok mint kulcspartnerek ragaszkodnak ahhoz, hogy részt vegyenek az ilyen szerződéses megállapodásokban, ez csak előnyt jelent, és több esélyt nyújt arra, hogy a GM növények és GM élelmiszerek piaca össze ne omoljon. Az első konszenzus standardot azért kell létrehozni, hogy elkerüljék az Egyesült Államok szójaexportjának teljes visszautasítását Európában. Az Amerikai Szója Társaság arra biztatta az USA nagykereskedő cégeit, hogy tartózkodjanak olyan szóják forgalmazásától, amelyek importja nem engedélyezett az Európai Közösségben. Egy szigorú standard alkalmazása megakadályozhatja, hogy el nem fogadott fajták keveredjenek az USA szójaexport tételeibe, amely valószínűleg minden amerikai szóját eladhatatlanná tenne Európában. Az el nem fogadott termékek forgalmazásának korlátozásán kívül az iparnak ki kell fejlesztenie standardokat a folyamatok menedzselésére és fajtavizsgálati eljárásokra, amelyek alapján bizonylatolni tudják az USA-ban nőtt terményeket az európai eladáshoz. Egy olyan bizonylat, amely szerint egy harmadik fél érvényesíti és igazolja az IP-eljárást, segít biztosítani az exporthoz szükséges tiszta állapotokat. Néhány nagy cég, mint a Pioneer Hi-Bred International és az AgrEvo Canada olyan eljárási stand
