Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 4. szám - Technikatörténet
Technikatörténet 39 S>lvók*»ai*k paüBCiktOItO *4p«kh«z. SINGER JAKABNÉ SÖR KERESKEDŐ NaOYBANYAN. l.á&r*. Voyta Ilonától származik az egyik „ős-mosógép” ötlete, melyre 1899-ben kapott szabadalmi oltalmat és amelynél „mosófáknak gépies alkalmazása van alapul véve” (7. ábra, lajstromszám: 17 513). VOYTA ILONA MAGANZÓnO BUOAPCSTtN. „Ezen mosógépem... víztartóból áll” - olvashatjuk a leírásban - „melynek két, rézsűt álló oldala bordákkal van ellátva. A h tengelyen függ az/kétkarú emeltyű, melynek alsó felén tetszés szerinti számú g mosófák vannak fölerősítve. A mosófák közt / nyílások hagyandók a víz szabad mozgása végett. ”A mosógép a következőképpen működik: „.. .a víztartóba mintegy kétharmad magasságig forró lúg töltendő, s az i födél lezárandó. Ezután az emeltyű a víztartóból kinyúló végénél fogva előre és hátra húzatik, mi által a mosófák a szennyes ruhát a bordázott oldalakhoz szorítják.” A mosógép nem csak kézi erővel működtethető: „Nagyobb mosógépeknél ajánlatos a mosófák emeltyűjének mozgatását valamely erőművi szerkezettel eszközölni, ebben az esetben azonban - mivel a mosófa emeltyűjének útja a hajtógép egyenletes járása miatt korlátozva van - szükséges, hogy a bordázott oldalak a víztartó falaitól valamely rozsdamentes anyagból készült rugókkal elválasztassanak a gép mozgásának kiegyenlítése végett”. Talán egy egészségtelen, rosszul szellőző, füstös konyhában folytatott háztartási munka vezette Dembitz Gyulánál arra az elhatározásra, hogy megpróbálja tökéletesíteni a kémény működését. 1900-ban született „Forgathatóan ágyazott toldat kémények, vagy egyéb füst- és légcsatornák számára” című szabadalma (8. ábra, lajstromszám: 19 976). i -hi... 11111,0 ■»SvUlral l«lrAafcM. Forralható»! Ágyazott toldat kéményak. vagy aey*b Kl»t- A* léecaatornAk DEMBITZ.CYULANÉ MAGÁNZÓ BUDAPESTEN. 8. ábra Maga a kéménytoldat, a sisak, amely a természetes széláramok olyan eltérítésére szolgál, mely a füstelvezetést elősegíti, a technika állásából ismert volt, forgatása egy „tű”-ben végződő tengely körül történt. A nagy súlyterhelés miatt a tű csúcsa hamar elkopott, az alkalmazott kenőanyag lefolyt, így a sisak nem állt és működött kellő stabilitással. „Mindezen hátrányok elkerülésére - írja a feltaláló - a sisak ágyazására golyós csapágyat, illetőleg csapágyakat, illetve golyókra vagy görgőkre támasztott görkoszorút alkalmazunk...A sisaknak föntebb leírt ágyazása folytán a berendezés érzékenyebb lesz és a szél irányának megfelelően pontosabban beáll.” További előnye a találmánynak, hogy a sisak alsó részén egy „térítő lemez” alkalmazása segítségével a berendezést pl. gyárkémények esetén egyes technológiai lépéseknél szükség esetén szívás helyett levegő behívásra is használhatják. Egyszerű, de szellemes ötleten alapul az „Eljárás és gép lenszáraknak a magtokoktól való megszabadítására”, Nöldner Gertrud 1904-es szabadalma. Addig erre a célra kétféle módszert alkalmaztak. A hagyományos cséplés - a lenszáraknak valamilyen alkalmas testtel való verdesése - eltávolította ugyan a magtokokat, viszont a lenszálakat összekuszálta, egy újabb művelettel kellett kifésülni, kisimítani őket a továbbfeldolgozás előtt. A forgó hengerek közötti átvezetés pedig a nyers magtokokat szétnyomta és nem távolította el tökéletesen a növényszárakról. A találmány szerint (9. ábra, lajstromszám: 32 900) a lent két olyan érdes felület közé helyezik, melyek egyenlő irányú előremozgás mellett ellentétes irányú súrlódó mozgást is végeznek. így a magtokokat nemcsak szétnyomják, hanem azok a súrlódás következtében a szárakról tökéletesen leszakadnak, emellett a lenszárak nem gubancolódnak
