Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 4. szám - Bretz Lászó: Túl a félmilliomodik nemzetközi bejelentésen – A PCT aktuális kérdései
Túl a félmilliomodik nemzetközi bejelentésen - A PCT aktuális kérdései 21 Az új szabályozás pontosabban fogja meghatározni, hogy a bejelentés alakjára és tartalmára vonatkozóan a megjelölt országok milyen követelményeket támaszthatnak nemzeti joguk alapján. Például a hiteles fordítás benyújtására való felhívás lehetőségét csak arra az esetre korlátozza, amikor a megjelölt hivatalnak megalapozott kételye támad a fordítás pontosságával kapcsolatban. Az elsőbbségi irat fordítása pedig csak abban az esetben lesz megkövetelhető, ha az elsőbbségi igény érvényességének egyértelműen a találmány szabadalmazhatóságára vonatkozó kihatása van. A nemzetközi bejelentésben a megjelölt országokat - a PLT-vel összhangban - korlátozni fogja ez a szabályozás, mégpedig a nemzeti jog alapján előírt okiratok és bizonyítékok megkövetelését illetően. Ha ugyanis a nemzetközi bejelentési kérelem tartalmazza a korábban említett nyilatkozatok bármelyikét (vagy ilyen nyilatkozatot a megjelölt hivatalhoz már közvetlenül benyújtottak), azok tartalmával kapcsolatban további okiratok vagy bizonyítékok csak akkor lesznek megkövetelhetők, ha a nyilatkozatban foglaltak valóságát illetően alapos kétely merül fel. A további módosítások, illetve az új szabályok az említett nyilatkozatok esetleges kijavítására, azoknak a megjelölt hivatalokkal való közlésére, a közzétételére, a nemzeti szakaszban történő hiánypótlás rendjére, továbbá a nemzetközi elővizsgálat szabályainak értelemszerű változásaira fognak kiterjedni. A PCT jövője? A XX. század utolsó évtizedeit alapvetően a gazdaság növekvő globalizációja jellemezte, és példaként talán a legjobban az Internetnek a kereskedelmet forradalmasító elterjedésével igazolható. Másrészről a szellemi tulajdonnal foglalkozó rendszerek, köztük a szabadalmi rendszer továbbra is alapvetően territoriális jellegű maradt. Bizonyos területeken sikerült az egyes nemzeti határokon túl emelkedni, azonban ezeknek a külön-külön létrejött rendszereknek az egyesítése, harmonizációja még nem történt meg. Ilyen törekvésekkel találkozhattunk Nyugat-Európában, Afrikában két helyen, francia, illetve angol nyelvterületen és bizonyos részén Kelet-Európának és Közép-Azsiának. Ezeknek az úgynevezett regionális szabadalmi rendszereknek nem a territorialitás elvének a felszámolása az alapvető célja, hanem egyszerűen védekezés az adott régió jellemzőitől eltérő más hatások elterjedése, illetve térhódítása ellen. Az 1970-es években a PCT bevezetése igen fontos lépés volt, amelynek köztudottan az alapvető célja a műszaki, szellemi termékek közül a szabadalmi (használati mintaoltalmi) oltalmi formákba tartozó bejelentések egyszerre több országba való egyszerű benyújtása volt. A PCT egyre növekvő sikere, az egyre nagyobb ütemű nemzetközi bejelentési szám azt mutatja, hogy a szerződés valós igényeket elégít ki. Az idő és - ahogy arra a bevezetőben utaltam - annak tartalma is változó. Ami az 1970-es években még csak az elképzelések szintjén létezett, az napjainkban már szinte természetesnek tűnik. Például a II. Szakasz igénybevétele a PCT korai szakaszában szinte minimális volt, azóta viszont a szerződő államok mindegyike csatlakozott a II. Szakaszhoz és a nemzetközi bejelentések megközelítőleg 80%-ában a bejelentők annak ellenére kérik nemzetközi elővizsgálat elvégzését, hogy ez számukra nem kötelező. Egyre több szakember veti fel annak lehetőségét, hogy az eddig csak az újságírói szakzsargonban elszólásnak minősített „világszabadalom” intézményére napjaink globalizálódó világában előbb vagy utóbb szükség lesz. A szakemberek jelentős része pedig úgy látja, hogy a jelenleg hatékonyan működő és dinamikusan fejlődő PCT-rendszer alkalmas keretet biztosíthat egy ilyen törekvés kifejlesztésére. Természetesen ez még nem napjaink problémája, jelenleg ez a felvetés még utópisztikus.
