Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 4. szám - Tanulmányok. Dr. Bendzsel Miklós: Az európai szabadalmi rendszer reformja – hazai tükörben
Az európai szabadalmi rendszer reformja - hazai tükörben 5 5. Az Európai Szabadalmi Egyezmény Felülvizsgálati Konferenciája A Kormányközi Konferencia tekintettel- a 3. pontban felsorolt célok számbavétele folytán szükségessé váló új egyezményszövegre,- a BEST-eljárás (a szabadalmi újdonságvizsgálat és elővizsgálat merev - földrajzilag is érvényesülő - szétválasztását módosító, a munkálatok integrált, egyazon szabadalmi elbíráló általi elvégzését bevezető program) hivatali hatékonyságot javító hatására, szilárd jogi megalapozásának szükségességére,- a számítógépi szoftvert érintő találmányok szabadalmazhatóságával kapcsolatos valamennyi bizonytalanság elhárításának kívánatosságára, az Európai Bizottság legrövidebb időn belül kiadandó hasonló tárgyú irányelvére,- a vonatkozó nemzetközi szerződések és közösségi dokumentumok adaptálásának sürgető voltára,- a közösségi szabadalom bevezetése kapcsán szükségessé váló szoros együttműködésre az Európai Közösség és a Szervezet között, felkéri a Szervezetet határidő megjelölése nélkül, az EPC 172. cikkelyének megfelelően egy Felülvizsgálati Konferencia összehívására a 2000. év folyamán, annak előirányzásával, hogy még 2001. január 1-je előtt elfogadásra kerüljön egy olyan felülvizsgált szöveg, amely új rendelkezéseket tartalmaz különösen a következő pontok vonatkozásában:- az EPC 35. cikkelye a döntéshozatalról,- az EPC 6., 16. és 17. cikkelye és a központosítási jegyzőkönyv I. fejezete a BEST-eljárás kiterjesztése érdekében,- az EPC 52. cikkelyének 2. paragrafusa: a számítógépes programok kizárásának feloldása a szabadalmazható találmányok listáján,- az EPC IX. része (különféle szerződések). A Kormányközi Konferencia kívánatosnak tartja, hogy a felülvizsgált szöveg 2002. július 1-je előtt lépjen hatályba. IV. A kibővített záróülés nyilatkozatai 1. A záróülés nem hozott érdemi párbeszédet a tagjelölt országok képviselői és a konferencia részesei között. AIII. fejezetben ismertetett munkadokumentum a második nap reggelén közzétett olyan szöveganyag volt, amely a zárt ülésű konferencia szövegezési és a munkacsoportokkal összefüggő irányítási-személyi kérdéseket illetően végzett érdemi munkát, javított (bővített) változat közreadása nélkül. A záróülés előtt az elnöklő házigazda Christian Pierret úr, a Ministére de I’Économie Finances et 1’Industrie miniszteri rangú ipari államtitkára fogadta a megjelent 9 meghívott ország képviselőjét; a személyes találkozón csakúgy, mint az ülés nyitóüdvözletében történelmi alkalomnak s a megalapozott európai szabadalmi csatlakozásunk folyamatában kiemelkedő, együttmunkálkodásunk kezdetét jelentő találkozásnak minősítette részvételünket a konferencián. Rövid személyes megbeszélésünk a magyar nyilatkozat méltatására, illetve a magyar gazdaság növekedési kilátásai iránt tudakozódó kérdésekre teijedt ki. - Pierret államtitkár úr elismeréssel fogadta a fékező jelenségek ellenére az Európai Unió növekedési ütemének kétszeresére valószínűsíthető gazdasági teljesítményünket. 2. Az elnöki megnyitó beszédet követően Ingo Kober úr, az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke foglalta össze a kétnapos konferencia eredményeit - a Hivatal szemszögéből. Legfontosabb megállapításai a következők. a) A közös európai szabadalmi rendszer megteremtésének 1947. évi francia eszméjétől indulva széleskörű, félévszázados szakmatörténeti tablóba helyezte az EPC/ EPO fejlődését s az új kihívásokat, a globális verseny, s a „nemsokára 19-ről kétségkívül 27-re, majd 30-ra gyarapodó” tagállami együttműködő kör hordozta új feladatokat. b) Nem minden globalizációs jelenség „jó”, a világ egyetlen szabadalmi rendszere sem szolgál más célokat, mint saját létrehozóiét, a nacionalizmus, protekcionizmus és a diszkrimináció mára meghaladott gazdasági magatartások. Az európai ipar jobb szolgálata az európai piac minden gazdasági szereplője számára egyenlő versenyfeltételeket biztosító hatékony védelmi rendszert jelent. c) Jóllehet az elmúlt két esztendőben 40%-kal csökkentek az európai szabadalmi lajstromozás eljárási díjai, egy átlagosan 8 európai államra kiterjedően lajstromozott szabadalom fordítási kötelezettségekhez kapcsolódó költségei ezek háromszorosát teszik ki. Ez a tény nem csupán a kis- és középvállalkozók szélesebb körű európai szabadalmaztató tevékenységének legnagyobb akadálya, hanem valamennyi vállalatra nézve földrajzi értelemben szűkítő, érdeklődésüket a legnagyobb 5-6 európai államra korlátozó hatással van, ami méltánytalanul marginalizálja a többi tagország gazdaságát. Mindezen közgazdasági tények ellenére az elmúlt évtizedben nem sikerült egyhangú támogatást kialakítani a fordítási költségek reformja terén, s ez egyebek mellett a Luxemburgi Megállapodás hatályosulásának is útját állta. A francia miniszterelnök szerint a bizonyos tagországi belső kényszerek elismerését is lehetővé tévő módon szorgalmazott francia javaslatcsomag új távlatokat nyithat rugalmasabb, több megoldást is megengedő reformjaival. d) A másik - ugyancsak a kis- és középvállalatok számára kiemelkedően jelentős - akciócsomag az áttekinthetőbb, egységesebb és gyorsabb vitarendezési, illetve európai szabadalmi jogorvoslati, fellebbviteli rendszer kialakítását célzó intézkedéssorozat. A Hivatal elnöke osztotta a francia politikusok azon véleményét, mely szerint olyan bírósági rendszert kell kifejleszteni, amely egyaránt támogatja az európai és a jövendő közösségi szabadalom jogintézményét. Az a tény, hogy a közösségi szabadalom a római szerződés 235. cikkelyén alapuló szabályozással és elfogadással fog bevezetődni (!), üdvözlendő, hiszen a közösségi jog alkalmazása a nemzeti bírósági hatóság felelőssége, annak fenntartásával, hogy el kell ismerniük az EK római szerződése 177. cikkelye alapján alapított „Cour de Justice”-ének a közösségi jogokat illető értelmezési kompetenciáját. e) A harmadik akcióirány az európai szabadalmi rendszer hatékonyságnövelő és új technológiákat alkalmazó eszközök segítségével való modernizálása; ez egy már si-
