Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)

1999 / 2. szám - Dr. Millisits Endre: A Nizzai Osztályozás elve és gyakorlata

Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 104. évfolyam II. 1999. április DR. MILLISITS ENDRE A Nizzai Osztályozás elve és gyakorlata A Nizzai Osztályozás rövid története Már a múlt század második felében több nemzeti védjegy ha­tóság felismerte annak szükségességét, hogy osztályozni kel­lene a bejelentett védjegyeket aszerint, hogy milyen árukra vonatkoznak, annak érdekében, hogy egyrészt megkönnyít­sék a védjegyállomány áttekinthetőségét, másrészről csök­kentsék a védjegylajstromok túlzsúfoltságát. Az így kialakított nemzeti szintű áruosztályozások ter­mészetszerűleg igen különbözőek voltak. Nem csupán az osztályozás szempontjai voltak eltérők, de az osztályok száma is különbözött. (Például Spanyolország 100 osz­tályt alkalmazott 10 csoportra bontva, míg Németország 41 osztályt, az Egyesült Királyság 54 osztályt stb.) A Párizsi Uniós Egyezmény megkötése után nem sok­kal már megfogalmazódott az igény a harmonizációra, az egységesítésre, ez a munka azonban még évtizedeket vett igénybe. Az első, kifejezetten a témának szentelt nemzetközi ta­nácskozást 1904-ben tartották. Az első diplomáciai szintű konferenciára csak 1929-ben került sor Bemben. Ekkor 34 áruosztályt javasoltak, mintegy 20 ezer konkrét árumeg­nevezéssel. Az első, valóban nemzetközi szintű osztályozást a Szel­lemi Tulajdon Oltalmának Egyesült Nemzetközi Irodája (BIRPI) - a W1PO jogelődje - tette közzé 1935-ben. Ez a publikáció is 34 áruosztályt tartalmazott. Az ismert történelmi körülmények is bizonyára közre­játszottak abban, hogy a nemzetközi egyezmény megkö­tésére 1957-ben került sor. Az áruk és szolgáltatások véd­jegylajstromozás céljából történő nemzetközi osztályozá­sára vonatkozó Nizzai Megállapodást az 1957. júniusi niz­zai diplomáciai konferencián hozták létre. A Nizzai Megállapodás 34 áruosztályt tartalmazott, és 1961. április 8-án lépett hatályba. A szolgáltatási védjegyek később alakultak ki, mint az áru-, illetve kereskedelmi védjegyek. Az egyes államok fokozatosan ismerték el a szolgáltatási védjegyek lajstro­­mozhatóságát. A fontosabb államok közül azNSZK 1979- ben, Anglia 1984-ben, Svájc csak 1992-ben szabályozta a szolgáltatási védjegyek oltalmát. Az USA 1949-ben ve­zette be szolgáltatási osztályozását. Ekkor az 52 áruosz­tályhoz csatolták a 100-107. osztályokat: 100. osztály: Vegyes 101. osztály: Reklámozás és ügyletek 102. osztály: Biztosítás, pénzügyek 103. osztály: Építés és javítás 104. osztály: Távközlés 105. osztály: Szállítás és raktározás 106. osztály: Anyagmegmunkálás 107. osztály: Nevelés és szórakoztatás A Nizzai Osztályozás gyakorlatilag az USA-beli osztá­lyozást vette át, még sorrendiségében is, kivéve, hogy az egyéb szolgáltatásokat 42. osztályként a sor végén szere­pelteti. A szakértői bizottság a további nyolc szolgáltatási osztályt 1962-ben fogadta el. A Nizzai Megállapodást 1967-ben Stockholmban és 1977-ben Genfben felülvizsgálták. A Megállapodás lényege az, hogy tagországai az ipari tu­lajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény keretén belül külön uniót hoztak létre az ún. Nizzai Osztályozásnak védjegyek lajstromozásához való alkalmazásáról. A Nizzai Megállapodás valamennyi tagországa védje­gyek lajstromozásánál aNizzai Osztályozást köteles alkal­mazni, vagy alapvető osztályozási rendszerként vagy ki­egészítő osztályozásként. Köteles továbbá azon áru-, illet­ve szolgáltatási osztályok sorszámát védjegylajstromozásra vonatkozó hivatalos dokumentumaiban és közleményeiben feltüntetni, amelyek az adott védjegyre vonatkoznak. ANizzai Megállapodás tagországainak védjegylajstroma­in kívül a Nizzai Osztályozást kötelezően alkalmazzák a WIPO Nemzetközi Irodájában, a védjegyek nemzetközi lajstromozására kötött Madridi Megállapodás, valamint a védjegyek nemzetközi lajstromozására kötött Madridi Meg­állapodáshoz kapcsolódó Jegyzőkönyv alapján, továbbá a Szellemi Tulajdon Oltalmának Afrikai Szervezete (OAPI) és a Benelux Védjegyhivatal, végül az OHIM által végzett lajstromozásnál. (Jelenleg 52 állam, illetve szervezet.) A Nizzai Osztályozást további 87, a Madridi Megálla­podáshoz nem csatlakozott országban, illetve szervezetnél is alkalmazzák. Magyarországon 1970-ben hirdették ki aNizzai Meg­állapodást, amelynek hazánk a genfi szöveg alapján része­se. Az Országos Találmányi Hivatal 1991-ben adta ki a Nizzai Megállapodás szerinti osztályozás betűrendes jegyzékének magyar nyelvű fordítását.

Next

/
Thumbnails
Contents