Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 2. szám - Tanulmányok. Dr. Palágyi Tivadar: A szabadalmi ügyvivői hivatás története Magyarországon, II. rész
8 Dr. Palágyi Tivadar nöki vagy azzal egyenértékű természettudományi szakos egyetemi oklevél, a felsőfokú iparjogvédelmi szakképesítés és a Szabadalmi Ügyvivői Kamara igazolása a szabadalmi ügyvivőjelölti gyakorlatról. Az ügyvivői törvény 4. szakasza szerint a szabadalmi ügyvivőjelölti gyakorlatnak legalább háromévesnek kell lennie. A szabadalmi ügyvivőjelöltek kamarai névjegyzékébe való bejegyzéshez igazolni kell szabadalmi ügyvivőjelölti munkaviszony létesítését. Ahhoz tehát, hogy egy mérnöki vagy természettudományi szakos oklevéllel rendelkező szakember szabadalmi ügyvivői jogosítványt szerezzen, felsőfokú iparjogvédelmi szakképesítést kell szereznie, majd szabadalmi ügyvivőjelölti munkaviszonyt kell létesítenie és hároméves szabadalmi ügyvivőjelölti gyakorlatot kell folytatnia. Ezután jelentkezhet ügyvivői vizsgára. A vizsga sikeres letételének egyik feltétele legalább egy, a nemzetközi kapcsolatokban általánosan használt nyelv ismerete fordítási szinten. A jelölt sikeres vizsga után kérheti felvételét a Szabadalmi Ügyvivői Kamarába. Az előző bekezdésből kitűnik - és erre már korábban is kitértem hogy a szabadalmi ügyvivői törvény lényegesen megnehezítette az ügyvivői képesítés megszerzését, mert amellett, hogy a korábbi szabályozáshoz képest külön ügyvivői vizsgát tesz kötelezővé-amelynek keretében egy világnyelv ismeretét is bizonyítani kell -, további követelményként írja elő a hároméves ügyvivőjelölti gyakorlatot. E követelmények állításakor a jogalkotót nyilvánvalóan az a szándék vezette, hogy a szabadalmi ügyvivői képesítés megszerzését csupán olyan szakemberek számára tegye lehetővé, akik nem csak elméletileg képzettek, hanem az ügyvivői gyakorlatban és legalább egy világnyelvben is jártasak. Ezért arra számíthatunk, hogy a szabadalmi ügyvivői kar jövőbeni új tagjai olyan ügyvivők lesznek, akik a Szabadalmi Ügyvivői Kamarába való felvételüket azért kérik, mert a gyakorlatban is ügyvivőként kívánnak működni. így nem kell tartanunk attól, hogy az ügyvivői gyakorlatot folytató szabadalmi ügyvivői kar szakmai színvonala a jövőben csökkenni fog; ennek inkább az ellenkezője várható. A magyar szabadalmi ügyvivők hivatásának jövőbeli gyakorlásával kapcsolatban gyakran elhangzik olyan kérdés is, hogy milyen módon fog változni a szabadalmi ügyvivői képviseletet igénylő ügyek száma. Ezzel kapcsolatban természetesen lehetetlen ma egyértelmű választ adni, de az valószínűnek tűnik, hogy az EPC-hez való csatlakozást követően jelentős mértékben fog csökkenni a külföldiek által Magyarországon közvetlenül benyújtott szabadalmi bejelentések száma, viszont ugyanekkor nőni fog az olyan európai szabadalmi bejelentéseké, amelyekben majd Magyarországot is megjelölik. Azt követően, hogy az ilyen európai bejelentéseket az EPO engedélyezni fogja, várhatóan jelentős számú európai szabadalomnak fogják kérni a magyarországi megerősítését, és az ilyen kérelmek száma feltehetően jóval meg fogja haladni az EPC- hez való csatlakozásunk előtt Magyarországon külföldiek által benyújtott szabadalmi bejelentések számát. Ebből arra lehet következtetni, hogy a szabadalmi ügyvivői képviseleti munka szabadalmak vonatkozásában két-három éves átmeneti csökkenés után ismét növekedni és jellege is változni fog, mert a szabadalmi ügyvivőknek nem a Szabadalmi Hivatal által folytatott elővizsgálati eljárásban, hanem a megadott európai szabadalmak hazai megerősítési eljárásában lesz elsősorban szerepük. Azzal is számolhatunk azonban, hogy nőni fog a kontradiktórius ügyek és a szabadalmi perek száma. Ugyancsak növekedés várható az egyéb iparjogvédelmi ügyek, így a védjegybejelentések, használati mintaoltalmi és ipari mintabejelentések számában. Összegezve tehát megállapíthatjuk: az várható, hogy az EPC-hez való csatlakozás után a magyar szabadalmi ügyvivőknek csak egy töredéke fog folyamodni az európai képviseleti jogosultságért. Valószínű azonban, hogy az ilyen jogosultságot szerzett, korábban is a szakmában dolgozó ügyvivőknek lehetőségük lesz hivatásuk további gyakorlására. Irodalom ® JELENTÉS a m. kir. Szabadalmi Hivatal 10 évi működéséről (1896- 1906), Budapest, Pallas Részvénytársaság Nyomdája, 188. oldal (1907) Somorjay O.: „A magyar kir. szabadalmi bíróság”, kézirat (1996) <21^ A magyar hites szabadalmi ügyvivők testületé alapszabályai, Budapest, Révai és Salamon Könyvnyomdája, 59. oldal (1910) (22) Szabadalmi Közlöny, XXXII. évf., 22. szám, 381-83. oldal (1927) <2^ Horváth Gy.: Iparjogvédelem Magyarországon, Budapest, 34. oldal (1994) ^ Karlóezai J.: „A 75 éves A1PPI — az iparjogvédelem nemzetközi szervezete”, Újítók Lapja, XXV. évf., 5. szám, 9. oldal és 6. szám, 19. oldal (1973). Vékás G., „Az iparjogvédelem szakembereiről”. A magyar iparjogvédelem 75 éve, OTH, 75. oldal (1971) <26^ Palágyi T.: „Tanulmány a magyar szabadalmi fórumrendszer törvényi szabályozásához”, szakvélemény az Igazságügyi Minisztérium számára (1994)
