Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 2. szám - Tanulmányok. Dr. Palágyi Tivadar: A szabadalmi ügyvivői hivatás története Magyarországon, II. rész
A szabadalmi ügyvivői hivatás története Magyarországon, II. rész 7 végéig vezetett szabadalmi ügyvivői lajstromba bejegyzett ügyvivők száma meghaladta az ötszáz főt. Nyilvánvaló, hogy ennyi szabadalmi ügyvivő számára Magyarország nem tud ügyvivői munkát és megélhetést biztosítani. Azt is tudjuk azonban, hogy ennek az ügyvivői létszámnak csupán töredéke dolgozik szabadalmi ügyvivőként. Most arra a kérdésre próbálok választ adni, hogy a magyar szabadalmi ügyvivőknek milyen kilátásai vannak hivatásuk jövőbeni gyakorlására. Ilyen szempontból a helyzetet alapvetően az Európai Szabadalmi Egyezményhez (EPC) való csatlakozásunk fogja befolyásolni, amit az 1991 -ben az Európai Gazdasági Közösséggel kötött társulási szerződésünk, illetve az utóbbit jogi keretekbe illesztő 1994. évi I. törvény alapján 1996 vége előtt kértünk. Kérelmünk elbírálása és a csatlakozás adminisztratív lebonyolítása nyilvánvalóan hoszszabb időt vesz igénybe. Ennek tulajdonítható, hogy az Európai Szabadalmi Hivatal Igazgató Tanácsa 1999. január 19-én úgy döntött, hogy a nyolc, csatlakozásra váró ország, így Magyarország számára is a csatlakozási lehetőséget 2002. július 1-jétől nyitja meg. Az EPC 133. és 134. szakasza szabályozza az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) előtti képviseletet. A 134. szakasz szerint természetes vagy jogi személyek képviseletét az EPO előtt csak az EPO-nál vezetett lajstromba bejegyzett képviselők láthatják el. Ebbe a lajstromba való bejegyzés feltételei az Egyezmény 234. szakaszának (2) bekezdése szerint a következők: a) állampolgárság valamelyik szerződő államban, b) székhely vagy munkahely egy szerződő állam felségterületén, c) európai szabadalmi ügyvivői vizsga. Az EPO elnöke különleges esetekben felmentést adhat a fentebbi a) követelmény teljesítése alól. Az EPC 163. szakaszának (6) bekezdése rendelkezik olyan államok polgárainak képviseleti jogosultságáról, amely államok az 1981. október 7-én lejárt átmeneti időszak után csatlakoznak az Európai Szabadalmi Egyezményhez. E bekezdés szerint a csatlakozás hatálybalépésének időpontjától számított egy éven belül bevezethető a jóváhagyott képviselők lajstromába az ilyen államok olyan polgára, aki kielégíti az (1) bekezdésben foglalt alábbi feltételeket: a) egy szerződő állam állampolgára, b) egy szerződő állam felségterületén van székhelye vagy munkahelye, c) a szabadalmi jog területén jogosult természetes vagy jogi személyek képviseletére azon szerződő állam központi iparjogvédelmi hatósága előtt, amelyben székhelye vagy munkahelye van. A lajstromba való bejegyzést az EPO-nál kell kérni, és csatolni kell hozzá a központi iparjogvédelmi hatóság olyan igazolását, amelyből kitűnik a fentebbi három követelmény teljesítése. A 163. szakasz (3) bekezdése szerint amennyiben egy szerződő államban az (1) bekezdés c) pontja szerinti jogosultság nincs különleges hivatásszerű képesítéshez kötve, úgy a lajstromba való bejegyzés csak akkor lehetséges, ha a kérelmező legalább öt éven keresztül rendszeresen folytatott az illető állam központi iparjogvédelmi hatósága előtt szabadalmi képviseleti tevékenységet. Az utóbbi feltételt azonban nem kell teljesítenie az olyan személyeknek, akiknek szabadalmi ügyekben való hivatásszerű képviseleti jogosultságát ennek az államnak az előírásai szerint hivatalosan megállapították. A központi iparjogvédelmi hatóság igazolásából ki kell tűnnie, hogy a kérelmező megfelel az ebben a bekezdésben említett feltételeknek. A 163. szakasz (4) bekezdése szerint az EPO elnöke felmentést adhat a (3) bekezdésben említett ötéves szabadalmi képviseleti tevékenység igazolása alól, ha a kérelmező bizonyítja, hogy a szükséges képesítést más módon szerezte meg. Magyarországnak az EPC-hez való csatlakozása után tehát azoknak a szabadalmi ügyvivőknek, akik európai szabadalmi ügyvivői jogosultságot is akarnak szerezni, a csatlakozás hatálybalépésétől számított egy éven belül kell majd kérelmezniük az EPO lajstromába való bejegyzést a fentebb ismertetett feltételek teljesítése mellett. Ennek előfeltétele a tagság az ügyvivői törvény 28. szakaszának megfelelő köztestületi Szabadalmi Ügyvivői Kamarában. Minthogy akamarai lajstromba bejegyzett ügyvivőkjogosultak szabadalmi ügyekben az MSZH előtti képviseletre, nyilvánvalónak tűnik, hogy a magyar szabadalmi ügyvivőkre nem vonatkozik a 163. szakasz (3) bekezdése szerinti követelmény. Ennek megfelelően az várható, hogy az EPC-hez való csatlakozásunk után azok a magyar szabadalmi ügyvivők fogják kérni az EPO-nál vezetett lajstromba való bejegyzésüket, akik ügyvivői gyakorlatot folytatnak vagy ezt szándékoznak tenni. Itt említem meg, hogy az EPC-hez való csatlakozásunk kapcsán az elmúlt években időnként fölerősödve hallatszottak olyan szirénhangok, amelyek rövid távú előnyök hangoztatásával szerették volna abba az irányba befolyásolni a magyar álláspontot, hogy legalább átmenetileg a „szlovén típusú” társulást válasszuk. Azt az érvet, hogy hazánknak százéves szabadalmi múltja van olyan Szabadalmi Hivatallal, amelynek színvonala a falai között tevékenykedő szakemberek - nem utolsó sorban a szabadalmi elbírálók - tudását is figyelembe véve méltán vetekszik számos nyugat-európai szabadalmi hivataléval, általában elfogadták még a velünk szemben hátrányosan elfogult ilyen lobbizók is. Arra a kérdésre sem tudtak megfelelő választ adni, hogy mi kárpótolná a hivatali elbírálókat, illetve a szabadalmi ügyvivőket az őket ért hátrányért, ha csatlakozás helyett társulás esetén elvesztenék a lehetőséget az EPO-ban elővizsgálóként való alkalmazáshoz, illetve a jogot az EPO-nál vezetett lajstromba való bejegyzéshez. Mára ezek a hangok elhalkultak. Ezzel a rövid kitérővel nem az ördögöt kívántam a falra festeni, csupán arra kívántam felhívni a figyelmet, hogy az EPC-hez való csatlakozásunk egyáltalán nem befejezett tény, és ilyen vonatkozásban mind szakmai, mind politikai síkon sok még a tennivalónk. Itt térek ki arra a kérdésre is, hogy milyenek lesznek a lehetőségek a jövőben a szabadalmi ügyvivői jogosítvány elnyerésére és így az ügyvivői utánpótlás biztosítására. Ezt a kérdést a szabadalmi ügyvivői törvény 25. szakaszának és a szabadalmi ügyvivői vizsgára vonatkozó, 76/1995. (XII. 29.) IKM számú rendeletnek a függvényében célszerű vizsgálni. Az utóbbi szerint az ügyvivői vizsgára bocsátás feltétele a magyar állampolgárság és a magyarországi lakóhely mellett a hatósági erkölcsi bizonyítvány, a mér
