Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 2. szám - Tanulmányok. Dr. Palágyi Tivadar: A szabadalmi ügyvivői hivatás története Magyarországon, II. rész
6 Dr. Palágyi Tivadar folytató öttagú bizottságnak egy szabadalmi bíró és egy szabadalmi ügyvivő tagja volt. Az OTH a 11950/1948. Korm. számú rendelet alapján 1949. január 1-jén alakult meg, és 1949. október végéig párhuzamosan működött a Szabadalmi Bírósággal. Utóbbinak a működését az 1949. évi 8. számú törvényerejű rendelet szüntette meg, amely bejelentési osztályának hatáskörét az OTH-ra, bírói osztályának hatáskörét pedig a Budapesti ítélőtáblára ruházta. A Kúria és az ítélőtábla hatáskörét megszüntetésük után a Legfelsőbb Bíróság, illetőleg a Budapesti Felsőbíróság, majd a Felsőbíróság megszüntetése után annak hatáskörét a Budapesti Fővárosi Bíróság vette át. A szabadalmi ügyvivők ma is ezekkel az iparjogvédelmi hatóságokkal állnak kapcsolatban, azzal az eltéréssel, hogy az 1995. évi XXXIII. törvény az Országos Találmányi Hivatal nevét Magyar Szabadalmi Hivatalra változtatta. Az OTH élén kezdetben főtitkár, majd elnök állt. Vékás írta 1975-ben!25), hogy az „Országos Találmányi Hivatal tevékenységének szakmai színvonala a kezdet éveiben jelentkezett káderproblémák és tárgyi nehézségek folyamatos megoldása, illetőleg leküzdése után ...jelentősen emelkedett. Az érdemi feladatokat ellátó ügyintézők döntő többsége egyetemi képzettséggel, iparjogvédelmi szakvizsgával és idegen nyelvismerettel rendelkezik. 1960-tól a Hivatal huszonhét műszaki előadója tette le a szabadalmi ügyvivői vizsgát. A jelenlegi hivatali állományban tizenhatan rendelkeznek szabadalmi ügyvivői képesítéssel.” Nem lenne helyes párhuzamot vonni a szabadalmi ügyvivői kar és a Hivatal ügyintézőinek az ötvenes években meglévő szakmai színvonala között, mert az ügyvivői munka színvonalának csökkenését a második világháború után nem az ügyvivők gyakorlatlansága, hanem létszámuk sajnálatos csökkenése okozta, a Hivatalban viszont nagyrészt kezdő káderek dolgoztak. 1958-tól kezdve azonban évről-évre nőtt az iparjogvédelmi hatóságoknál működő, illetőleg azok előtt képviseletet ellátó szabadalmi ügyvivők száma, ami egyúttal folyamatosan javította mind a hivatali munka, mind a képviseleti tevékenység színvonalát. Az OTH állományából szabadalmi ügyvivői jogosítvánnyal rendelkező több ügyintéző távozott és vállalt szabadalmi ügyvivői munkát, de a Hivatal is számos szabadalmi ügyvivőt vett fel állományába. Az MSZH jelenlegi elnöke, dr. Bendzsel Miklós is szabadalmi ügyvivői képesítéssel rendelkezik, hasonlóan az OTH korábbi elnökei közül Iványi Istvánhoz és Szarka Ernőhöz, és ilyen képesítése van Posteinemé Toldi Márta elnökhelyettesnek is. Emellett a szabadalmi elbírálókat foglalkoztató főosztályokon mind a főosztályvezetők, mind a főosztályvezető-helyettesek és osztályvezetők hasonló képesítésűek. Rajtuk kívül számos hivatali vezető és elbíráló szerzett szabadalmi ügyvivői képesítést. Ezek a tények jelentős mértékben hozzájárulnak a képviseletet ellátó szabadalmi ügyvivők és az MSZH közötti jó és eredményes munkakapcsolat kialakításához. Itt említem meg, hogy 1991 óta az OTH, illetve 1996 óta az MSZH a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő mellékleteként kéthavonként megjelenteti az Iparjogvédelmi Szemlét az iparjogvédelem teljes területét felölelő elméleti és gyakorlati szakmai és tájékoztató cikkekkel. Ez az iparjogvédelmi szakemberek, köztük a szabadalmi ügyvivők számára fontos kiadvány egyrészt publikációs lehetőséget biztosít, másrészt a szakterületünkön bekövetkező események és változások nyomon követését teszi lehetővé. A Budapesti Fővárosi Bíróság az 1949. évi 8. számú törvényerejű rendelet szerint az iparjogvédelmi ügyekben öttagú tanácsban járt el. A tanács elnöke és két tagja hivatásos bíró, másik két tagja pedig az OTH tanácstagjai közül behívott ülnök volt. A Kúria, majd jogutóda, a Legfelsőbb Bíróság három hivatásos bíróból és két egyetemi tanár ülnökből álló tanácsban járt el. Ezt a bírósági ügyrendet az 1954. évi 18. számú törvényerejű rendelet úgy változtatta meg, hogy az iparjogvédelmi ügyekben a Fővárosi Bíróság egy hivatásos bíróból és két népi ülnökből, a Legfelsőbb Bíróság pedig három hivatásos bíróból álló tanácsban járt el. Szakértőként a Fővárosi Bíróság az Országos Találmányi Hivatal egy tanácstagját, a Legfelsőbb Bíróság pedig egy egyetemi tanárt volt köteles szakértőként meghallgatni. A bíróságok összetételét négy év múlva ismét megváltoztatta az 1/1958. (11.16.) IM számú rendelet, amely szerint iparjogvédelmi perekben a Budapesti Fővárosi Bíróság egy hivatásos bíróból és az OTH iparjogvédelmi tanácsának tagjai közül behívott két szakülnökből, a Legfelsőbb Bíróság pedig két hivatásos bíróból és az iparjogvédelmi tanács egy tagjából álló háromtagú tanácsban járt el. Ez az iparjogvédelmi fórumrendszer egészen az 1969. évi II. törvény hatálybalépéséig érvényben volt. 1958-ig sem az OTH-tól szakülnökként behívott ügyintézők, sem a Fővárosi Bíróság bírái között nem volt szabadalmi ügyvivői képesítésű szakember. 1958 után azonban - miként erre fentebb már utaltam - a Hivatal állományába tartozó szabadalmi ügyintézők közül egyre többen tették le az ügyvivői vizsgát, és részben ennek is köszönhető, hogy a Budapesti Fővárosi Bíróság szabadalmi ügyekben hozott határozatainak szakszerűségét csak igen ritkán vonták kétségbe. 1971-ben a Fővárosi Bíróság iparjogvédelmi tanácsának élére dr. Túri Máriát nevezték ki, aki szabadalmi ügyvivői vizsgát is tett. Ebben a tanácsban bíróként dolgozott ajelenleg szabadalmi ügyvivőként tevékenykedő Kékes László, és 1996. június 1-je óta dr. Kalavszky Dezső is a tanács tagja, aki korábban az OTH szabadalmi elbírálójaként szerzett ügyvivői képesítést. A Fővárosi Bíróság előtt képviseletet ellátó ügyvivők munkáját megkönnyíti az a tény, hogy a tanácselnök és az egyik bíró szabadalmi ügyvivői képesítéssel is rendelkezik, és feltehetőleg az utóbbiak is könnyebben látják el munkájukat ilyen képesítés birtokában. Az 1995. évi XXXIII. törvény előkészítése során komoly formában vetődött fel az a javaslat, hogy a Legfelsőbb Bíróság iparjogvédelmi ügyekben eljáró tanácsába ki kellene nevezni felsőfokú műszaki képesítéssel rendelkező szakbírókat, célszerűen szabadalmi ügyvivőket/26) Sajnálatos, hogy ezt a javaslatot - tudomásom szerint elsősorban anyagi okok miatt - nem sikerült elfogadtatni, ami azonban remélhetőleg nem jelenti ennek a megalapozott és időszerű javaslatnak a végleges elejtését. 6. A szabadalmi ügyvivői hivatás jövője Magyarországon Fentebb már említettem, hogy 1999. január 1-jén a Szabadalmi Ügyvivői Kamarának 233 tagja volt, de az 1995
