Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 1. szám - Tanulmányok. Dr. Palágyi Tivadar: A szabadalmi ügyvivői hivatás története Magyarországon, I. rész
A szabadalmi ügyvivői hivatás története Magyarországon -1. 5 A szabadalmi ügyvivői munkaközösség legalább négy és legfeljebb húsz szabadalmi ügyvivőként működő tagból állhat. A munkaközösség élén a gyűlés által három évi időtartamra megválasztott vezető áll. Az ügyvédi munkaközösséggel munkaviszonyban álló szabadalmi ügyvivő működésének részletes szabályait az ügyvédi munkaközösségek ügyrendje állapítja meg. Végül a rendelet megállapítja, hogy 1976. június 30. után — a rendelet által meghatározott szervezeti keretek között is-csak az folytathat szabadalmi ügyvivői képviseleti tevékenységet, aki a szabadalmi ügyvivők névjegyzékébe való bejegyzését kérte. Aki a rendelet hatálybalépésekor már ügyvivői jogosítvánnyal rendelkezett, annak az ügyvivői névjegyzékbe való bejegyzés iránti kérelmében csak erre a tényre kell hivatkoznia. Ez az igazságügy-miniszteri rendelet 1976. április 15- én lépett hatályba, és 1977. december 31-ig tette lehetővé, hogy a szabadalmi ügyvivők a magántevékenység körében vállalt megbízás alapján a hatóság, illetve a bíróság előtt függő ügyben még eljárhassanak. Az iparjogvédelmi szakképzésről kiadott, 28/1980. (VII. 23.) MT számú rendelet szerint iparjogvédelmi szakképesítés alapfokú újítási, illetve közép- vagy felsőfokú iparjogvédelmi tanfolyam elvégzésével és sikeres vizsga letételével szerezhető. Az iparjogvédelmi szakképzés rendjét és feltételeit az igazságügy-miniszter és a művelődési és közoktatási miniszter az OTH elnökével, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökével és az érdekelt miniszterekkel egyetértésben szabályozza. Eza rendelet egyúttal módosítja az 5/1976. (III. 30.)MT számú rendeletnek azt a szakaszát, amely a szabadalmi ügyvivők névjegyzékébe való bejegyzés feltételeit szabja meg, és a szabadalmi ügyvivői vizsga letétele helyett felsőfokú iparjogvédelmi szakképesítés megszerzését írja elő. Ennek következtében e rendelet hatálybalépésétől, vagyis 1980. június 23-tól kezdve megszűnt az ügyvivői vizsga, és a szabadalmi ügyvivői jogosítvány elnyeréséhez csupán felsőfokú iparjogvédelmi szakképesítésre volt szükség a mérnöki vagy azzal egyenértékű természettudományi szakos egyetemi oklevél mellett. A 4/1981. (XII. 23.) IM-MM számú együttes rendelet szerint a felsőfokú iparjogvédelmi tanfolyamokat az OTH az érdekelt minisztériumokkal, országos hatáskörű szervekkel és a szövetkezetek országos érdekképviseleti szerveivel együttműködve, főként továbbképző intézetek útján szervezi. Felsőfokú iparjogvédelmi tanfolyamraaz vehető fel, aki egyetemi, egyetemi jellegű főiskolai vagy főiskolai oklevéllel rendelkezik. Felsőfokú iparjogvédelmi szakképesítést az szerezhet, aki felsőfokú iparjogvédelmi tanfolyamon vett részt, az előírt vizsgakötelezettségének eleget tett, és szakdolgozatát vizsgabizottság előtt megvédte. A vizsgabizottságot az OTH elnöke által kinevezett iparjogvédelmi vizsgabizottsági tagokból kell megalakítani. A vizsgabizottság elnökből és két tagból áll. A felsőfokú iparjogvédelmi szakképesítésről az OTH bizonyítványt ad és a bizonyítványokról nyilvántartást vezet. A bizonyítvány iskolai végzettséget nem tanúsít. A tanfolyamok és vizsgák részletes szabályait az OTH elnöke határozza meg. Ez a rendelet egyúttal hatályon kívül helyezi a 6/1976. (III. 30.) IM számú rendeletet a szabadalmi ügyvivői vizsgáról. A 3/1986. (II. 13.) MT sz. rendelet módosítja az 5/1976. (III. 30.) MT sz. rendeletet. A módosítás lényege, hogy az „állami vagy szövetkezeti szerv” helyett „állami költségvetési szerv vagy gazdálkodó szervezet” kifejezés használatát írja elő, és az ügyvédi munkaközösségek mellett a jogtanácsosi munkaközösségeket is felruházza szabadalmi ügyvivői tevékenység végzésére való jogosultsággal. A 80-as évek végén bekövetkezett társadalmi átalakulások időszerűvé tették a szabadalmi ügyvivőkre vonatkozó jogszabályok felülvizsgálatát is. Ennek eredményeként született meg 1995-ben az új törvény a szabadalmi ügyvivőkről.!15) a törvényjavaslat számos okot sorol fel a szabadalmi ügyvivői hivatás szabályainak teljes körű és törvényi szintű újjáalkotásával kapcsolatban. Az egyik ilyen ok, hogy a technika felgyorsult fejlődésével párhuzamosan meghatározó jelentőségűvé váltak az ipari tulajdonjogokkal védett szellemi alkotások, műszaki eredmények és piaci megjelölések, ami együtt jár a szabadalmi ügyvivői munka iránti szakmai, etikai követelmények és felelősség, valamint az ügyvivői presztízs növekedésével is. Emellett a magyar iparjogvédelem egészét fel kell készíteni a Müncheni Egyezményhez való csatlakozásra, valamint a hazai iparjogvédelmi szabályozás és az Európai Unió jogszabályai közötti összhang megteremtésére. Egyúttal el kell végezni azokat a jogi harmonizációs munkálatokat, amelyek a Szellemi Tulajdon Világszervezete keretében készülő szerződésekből, továbbá az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) keretében létrejött szellemi tulajdoni egyezmény szabályaiból (TRIPS) és kétoldalú kötelezettségvállalásainkból következnek. Mindezek nemcsak a jogi szabályozás és az állami-hatósági feladatok terén igényelnek korszakváltást, hanem a különleges műszaki és jogi szaktudást igénylő képviseleti tevékenység szabályozása és a szabadalmi ügyvivői munka színvonalának emelése terén is. Emellett a rendszerváltozás következtében túlhaladottá és immár tarthatatlanná vált az ügyvivőkre vonatkozó, 5/1976. (III. 30.) MT sz. rendelet szerinti szabályozás, különösen az ügyvivői működés szervezeti kereteinek behatárolása, az ügyvivői magántevékenység kirekesztése. A törvény megalkotása tehát időszerű volt annak érdekében, hogy a szabadalmi ügyvivők korszerű szervezeti keretek között egyéni ügyvivőkként is folytathassák tevékenységüket, és hogy köztestületként létrehozhassák szakmai hivatásrendi kamarájukat. A törvény a szabadalmi ügyvivő feladatának meghatározása során több tekintetben továbbfejleszti a korábbi szabályozást. Abból indul ki, hogy a szabadalmi ügyvivőnek ügyfelét iparjogvédelmi ügyekben hozzá kell segítenie jogai érvényesítéséhez és kötelezettségei teljesítéséhez. Ennek során képviseletet lát el az illetékes hatóságok és bíróságok előtt, beadványokat, szerződéseket és egyéb okiratokat szerkeszt, valamint iparjogvédelmi ügyekben kutatásokat végez, szakvéleményt, tanácsot és tájékoztatást ad. A törvény tételesen felsorolja azokat az iparjogvédelmi ügyeket, amelyekben a szabadalmi ügyvivő tevékenykedhet. Ennek során némileg bővíti a szabadalmi ügyvivők működési területét, ami részben az új iparjogvé
