Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 1. szám - Technikatörténet. Bay Zoltán
Bay Zoltán 43 Méltóságon Dr. Bay Zoltán műegyetemi ny.r.tanár urnák 0 i P * Alulírottak legmélyebb bálánknak adjuk kifejezését azért az önfeláldozó kiállásért.amelyet Professzor Ur magunk és hozzátartozóiak életének megmentése érdekében kifejtett. Tökéletes tudomásunk van arról,hogy Professzor Or hány esetben állásának és egész létének kockáratétele árán is a legenergikusabban síkra szállt mellettünk.. Vonatkozik ez Julius 3.-1 eseményekre ie.aaidón egyedül Professzor Ur leghatározottabb kiállásának lehet köszönni,hogy megmenekültünk a deportálástól. Mindezekért fogadja Professzor Or soha el nem múló hálánkat ée ragaszkodásunkat. A megmentettek köszönőlevele Bay Zoltánhoz 1955-ben igazolta, hogy a Compton-szórásnál (a röntgensugarak szóródása az atomok külső elektronjain) az energia és lendület megmaradása néhány százmilliárdnyi (!) pontossággal teljesül. Ugyanebben az évben kinevezték az USA Nemzetközi Szabványügyi Hivatalának osztályvezetőjévé. Bay Zoltán itt javasolja először, hogy a szekundum alapállandó mellé a méter definícióját a vákuumban mért fénysebesség adja meg. Ezzel kapcsolatban 1965-ben hivatalos jelentést terjesztett be. Ahhoz azonban, hogy ezt a szándékát sikerrel valósíthassa meg, szüksége volt a fénysebesség igen nagy pontosságú ismeretére is. Bay Zoltán és munkatársa, J. A. White további kísérleteket végeztek a fénysebesség frekvenciafüggésére. Igazolták, hogy a fénysebesség vákuumban 10 pontosságon belül független a frekvenciájától. Bay és White eredményét a philadelphiai Franklin Intézet 1980-ban - a mindössze harmadik alkalommal kiosztott - Boyden-díjjal jutalmazta. A Franklin Intézet által adományozott Boyden-díj oklevele Bay Zoltán 1972-ben nyugdíjba vonult a Nemzetközi Szabványügyi Hivatalból. Folytatta azonban kutatásait a fénysebesség mérésével és az egységesített idő-hosszúság mértékrendszerrel kapcsolatban. Tudományos előadásainak során tudósokkal vitatkozott, közleményeiben annak a szilárd meggyőződésének adott hangot, hogy a „fénysebesség adott értéke alapján egységesített idő-hosszúság mértékrendszer lesz a jövő rendszere”. Nyugdíjba vonulása után a washingtoni Amerikai Egyetem fizikai fakultásán John A. White-tal végzett kísérletei során bebizonyította, hogy a fény sebessége szinte független a fény színétől (frekvenciájától). A fénysebesség állandósága alapvető feltétele az új, egységes mértékrendszer bevezetésének is. A méter definíciója a történelem folyamán többször változott. 1790-ben a francia forradalom kormánya megbízta a Francia Tudományos Akadémiát, készítsen javaslatot az egyetlen és megváltozhatatlan mérték- és súlyrendszer bevezetésére. Az Akadémia alapelve akkor az volt, hogy az alapegységeket a természetből kell venni, a földkvadránsnak tízmilliomod része legyen az 1 méter alapegység. A földkvadráns hosszát 7 évi fáradságos munka után sikerült meghatároznia Mechain és Delambre tudósoknak. A Nemzetközi Súly- és Mértékügyi Bizottság el is készítette platinából az ősmétert, „minden időkre minden nemzetnek” 34 példányban. A 14. sorszámú etalont Magyarország kapta. (Az etalonok 1020 mm hosszú kivitelűek.) Ezt követően számtalan kísérlet történt a méter minél pontosabb meghatározására. A természettudományos gondolkodás és kutatás fejlődését bizonyítja, hogy a méter jelenleg használt definícióját a magyar Bay Zoltán professzor javaslatára vezették be, amely időmérésre vezeti vissza a hosszúság meghatározását. A „fényre szabott méter” mértékegységének a meghatározását a Nemzetközi Súly- és Mértékügyi Bizottság 1983-ban fogadta el, Bay Zoltán kutatásainak eredményeként. Eszerint a hosszúság egységes alapegység. Annak az útnak a hosszúsága, amit a fény vákuumban 1/299 792 458 másodperc idő alatt tesz meg. Bay Zoltán és Szent-Györgyi Albert 1973-ban
