Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 5. szám - Könyvismertetés
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 104. évfolyam V. 1999. október KÖNYV- ÉS F OLY ÓIRATSZEMLE A magyar innovációs rendszer főbb összefüggései, Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, 1999. Szerzői kollektíva: Borsi Balázs, Ferencz Zoltán, Földi Tamás, Hajmásy Tibor, Némethné Pál Katalin, Nyusztayné Dévai Katalin, Papanek Gábor, Petz Raymund, Schmidt Andrea, Tamás Pál, Török Adám, Ványai Judit, Viszi Erzsébet A magyar innovációs rendszer — iparjogvédelmi nézetben Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság a közelmúltban különlegesen érdekes és a maga nemében több szempontból is egyedülálló kiadványt jelentetett meg a magyar innovációs rendszer főbb összefüggéseiről. A tanulmány egyedülálló, mert minden eddiginél alaposabb kutatásra épül és kellően átfogó képet ad nemzeti innovációs rendszerünkről. S egyedülálló azért is, mert az innovációval foglalkozó szakirodalom elidegenítő hatású zsargonjától szabadulva következtetéseit közérthető módon osztja meg az olvasókkal. A tanulmány a magyarországi innovációs rendszer főbb összefüggéseit feltáró kutatás eredményeiről számol be. A kutatás tárgya tehát az a hazai nemzeti innovációs rendszer volt, amelyet az OECD-ben a következőképpen határoznak meg: „a Nemzeti Innovációs Rendszer (National Innovation System) a gazdasági (termelő-elosztó-fogyasztó) folyamatok alrendszere, amely... a gazdasági folyamatokban a tudományos-műszaki haladást valósítja meg, s amely az innovációk létrejöttében és terjedésében közreműködő intézmények és kapcsolataik komplex hálózataként értelmezhető.” Anélkül, hogy előreszaladnánk, máris megjegyezhető: ha a nemzeti innovációs rendszer leginkább hálózatként írható le, Magyarországon a tanulmány szerint legfőképpen e rendszer hálózati kapcsolódásai hiányoznak vagy gyengék. Más szóval: ez a hálózat nélkülözi a hálót. A tanulmány a módszertani bevezetőt követően összefoglalja a magyar innovációs rendszer főbb jellemzőit. Ezután részletes megállapításokat tesz a hazai innovációs folyamatok négy fő jellemzőjéről: az innovatív magyar vállalatok köréről, a hazai „tudásáramlásról”, a vállalatok innovációs kapcsolatairól és a magyarországi innovációs „csomópontokról”. Végül javaslatot tesz az elemzésekből levonható gazdaságpolitikai következtetésekre. A tanulmány a szakirodalom és a statisztikai adatok feldolgozásán kívül reprezentatívnak tekinthető kérdőíves felmérésre, személyes interjúkra és mintegy harminc esettanulmányra épül. A következőkben - átfogó értékelés és elemzés helyett - az iparjogvédelmi szempontból is fontos tanulságokról lesz szó. Az OMFB-tanulmány több hazai előítéletet is megingat, a magyar innovációs szakirodalomban talán először foglalkozik súlyának megfelelően a szellemi tulajdon védelmével, viszont esetenként zavaróan pontatlan, illetve vitatható következtetéseket tartalmaz az iparjogvédelemmel kapcsolatban. Sápadó előítéletek Néhány kevéssé meglepő megállapításra a tájékozott olvasó csupán szomorúan bólint. Nem újdonság, hogy „a magyar cégek körében... (ma még) távolról sem általánosak az innovációs törekvések”, vagy hogy „az innovatív cégek... magyarországi arányai nemzetközi összehasonlításban szerényeknek tűnnek”. Hasonlóképpen nem látszik meghökkentőnek az az állítás sem, amely szerint „a magyar gazdaság versenyképességi gondjainak a közvetlen oka az innovációk lassú terjedése”. Ellenben talán nagyobb a rácsodálkozás arra a kutatási eredményre, amely szerint „a külföldi tulajdonú cégek jóval gyakrabban valósítanak meg innovációkat, mint a magyar tulajdonú s különösen az állami vállalatok. E tapasztalat egyértelműen cáfolja ugyanis azokat a magyar szakértők körében nem ritka panaszokat, hogy a külföldi cégek magyar leányvállalataiknál elhanyagolják az innovációt, csupán igénytelen rabszolgamunkákat végeztetnek.” E cáfolat egyértelműségét a tanulmány egyes megállapításai mindazonáltal gyengíteni látszanak. Miközben igaz lehet, hogy „a külföldi tulajdonosok a mai magyar gazdaságban többnyire innovációbarátok”, s hogy szinte kizárólag csak a külföldi vállalatok magyarországi érdekeltségeinél nem gátolja az innovációt a pénzszűke, a „forráshiány”, az is keserű tapasztalat, hogy „a jó forrásellátottság a megkér
