Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 5. szám - Technikatörténet
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 104. évfolyam V. 1999. október TECHNIKATÖRTÉNET Csonka János (1852-1939) Az ezredforduló embere a sebesség bűvöletében él. Világszerte hatalmas összegeket emészt fel a vélt és valós sebességhatárok eléréséért, és leküzdéséért folytatott verseny, melynek egyre újabb eredményei megállíthatatlanul és alapvetően kihatnak életünkre. E verseny korai szakaszának egyik legnevesebb magyar részvevője Csonka János, aki a motorok és automobilok fejlesztése terén végzett munkájával kitörölhetetlenül beírta nevét a technika történetébe. Vajon hová nyúlnak vissza a szálak, melyek ehhez a kiváló teljesítményhez vezettek? Csonka János apja kovácsmester volt, aki a források szerint különleges hozzáértéssel űzte mesterségét a családi vállalkozásként működő szegedi műhelyében. Csonka a négy alsó gimnáziumi osztály elvégzését követően került a műhelybe, ahol az akkori Magyarországon szinte egyedülállóan finommechanikai eszközök, orvosi és fogorvosi műszerek is készültek. A célirányos tanulmányokat nem folytató, nagy gyakorlati érzékkel megáldott Csonka János alapvető műszaki ismeretei bizonyára ebből az időszakból származnak. Csonka figyelmét igen korán felkeltették a gőzhajtású gépek, szerkezetük tanulmányozására 1871- ben az Alföld—Fiumei vasúthoz, majd 1873-ban a MÁV budapesti futőházába szegődött el. Hamarosan látnia kellett, hogy a gőzgépekkel kapcsolatos ismereteit csak külföldön mélyítheti el, ezért 1874-ben a maga erejéből nekivágott a nagyvilágnak. Tanulmányútja során, Bécsben, Zürichben, Párizsban, Londonban megfordulva megismerte a kor műszaki vívmányait, módja nyílt Lenoimak (1822-1900) egy kisebb párizsi nyomdában felállított forradalmian új gázmotorját behatóan tanulmányozni. Mikor 1876-ban - éppen világlátottságának köszönhetően — elnyerte a budapesti kir. József Műegyetem tanműhelyének vezetői állását, hazatért. A tanműhelyben feladata a gépészmérnöki képzés gyakorlati részének a fejlesztése volt. E tevékenysége egyik első lépéseként szerződést kötött az egyetemmel, melynek értelmében saját költségén vállalta a tanműhely működtetéséhez szükséges szakembergárda alkalmazását annak fejében, hogy szabad idejében a műhely gépeit saját céljaira használhatta. A hallgatói képzést gépmodellek elkészítésével segítette és a gyakorlati oktatás színvonalát a hallgatóknak a műhelyben folyó érdemi munkába való bevonásával emelte. A Magyarországon alig ismert motorok építéséhez nem csak a tapasztalat, de a megfelelő szerszámok is hiányoztak, amikor nekilátott első motorja, egy gázmotor szerkesztésének, mely 1879-ben el is készült. A motor fekvő elrendezésű, kettős működésű (a dugattyú mindkét oldalán lezajlott a szívás stb. üteme), négyütemű, vízhűtéses motor volt, mely vezetékes világítógázzal működött. Ennél az első magyar szerkesztésű és gyártású gázmotornál a korabeli megoldásoktól eltérően nem csak a kipufogó-, hanem a szívónyílásokat is szelepek vezérelték. Ezzel a megoldással Csonka bekapcsolódott a gázgépek fejlesztésébe, és megtette az első lépést a hazai motorgyártás megteremtéséhez. Már korábban felmerült az igény egy folyékony üzemanyaggal működő motor megalkotására, ugyanis a világító gáz nem volt mindenütt hozzáférhető, és a tartályokban való szállítása is nehézségekbe ütközött. Ennek az igénynek a kielégítésére Csonka János olyan motort konstruált, amely két csap elfordításával tetszés szerint világítógázzal vagy petróleummal volt hajtható. Az újfajta 3 LE-s motor egy példánya 1883-tól 1888-ig a gépműhelyben kifogástalanul működött. A megoldást alkotója „gáz- és petróleummotor” címen 1884-ben szabadalmaztatta. A motorokkal kapcsolatos eredményeit látva Mechwart András, a Ganz-gyár vezérigazgatója felkérte,
