Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)

1999 / 5. szám - Dr. Millisits Edre: A Bécsi Osztályozás, az ábrás védjegyek kutatásának segédeszköze

Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 104. évfolyam V. 1999. október DR. MILLISITS ENDRE A Bécsi Osztályozás, az ábrás védjegyek kutatásának segédeszköze A Bécsi Osztályozás rövid története A Párizsi Uniós Egyezmény megkötése után nem sokkal már megfogalmazódott az igény a védjegyek különböző szempontú osztályozására annak érdekében, hogy egy­részt megkönnyítsék a védjegyállomány áttekinthetősé­gét, kezelhetőségét, másrészt megkönnyítsék a védjegyel­járások során az egyes lajstromozásokra vonatkozó adatok megkeresését, kutatását. Az első ilyen nemzetközi osztályozást, az áruk és szol­gáltatások védjegylajstromozás céljából történő nemzet­közi osztályozására vonatkozó Nizzai Megállapodást az 1957. júniusi nizzai diplomáciai konferencián hozták lét­re. A Megállapodás 1961. április 8-án lépett hatályba. A védjegyekről való tájékozódás, a kutatás érdekében ebben az időben szokásos volt betűsoros kartotékrendsze­rek vezetése. Sok gondot okozott azoknak a védjegyeknek a nyilvántartása és kutatása, amelyek ábrás elemet (is) tar­talmaztak. Ha betű vagy szó is szerepelt az ábra mellett, a betűsorba besorolás nem okozott nehézséget (általában). Ha azonban betű egyáltalán nem szerepelt, ezeknek a véd­jegyeknek csupán a védjegyjogosult neve szerinti nyilván­tartása, illetve kutatása volt lehetséges. (Ha ajogosult neve változott, vagy a védjegyet másra ruházták át, a védjegy­karton helye is megváltozott.) Ilyen feltételek mellett szinte lehetetlen volt olyan ke­resőkérdések eredményes megválaszolása, amelyek kizá­rólag az ábrára vonatkoztak (pl. hány védjegy ábrázol ku­tyát és melyek ezek). A Párizsi Uniós Egyezmény több tagállama kérte az 1960-as évek folyamán a Szellemi Tulajdon Oltalmának Egyesült Nemzetközi Irodáját (BIRPI) - a a Szellemi Tu­lajdon Világszervezetének (WIPO) jogelődjét-, hogy jöj­jön létre a védjegyek (és védjegybejelentések) ábrás ele­meinek nemzetközi osztályozása is. Ennek nyomán a BIRPI Unióközi Koordinációs Bizott­sága keretében szakértői bizottság alakult, amely kidol­gozta az osztályozás tervezetét. Magát a Bécsi osztályozást a Bécsi Diplomáciai Konfe­rencián 1973. június 12-én aláirt megállapodás hozta létre. A Megállapodás 13. cikkének (1) bekezdése szerint az első öt ország vonatkozásában, amely megerősitési vagy csatlakozási okiratát letétbe helyezte, három hónappal azon időpont után lép hatályba a Megállapodás, amikor az ötödik ilyen okiratot letétbe helyezték. A Megállapodáshoz sokáig egyetlen ország sem csatla­kozott. Az egyezmény hatályba lépése 1985 októberében csak azután következett be, hogy a Bécsi Megállapodást 1985. október 1. napjával módosították. 1985. augusztus 9-én ugyanis Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Svédország és Tunézia helyezte letétbe a megfelelő okmá­nyokat. Valószínűleg a szakértői bizottság 1996. októberi ülé­sén elfogadott módosításoknak köszönhető a csatlakozá­sok újabb hulláma: Törökország (1996. január 1.), Trini­dad és Tobago (1996. március 20.), Guinea (1996. novem­ber 5.), Lengyelország (1997. március 4.), Kuba (1997. július 18.), Moldovai Köztársaság (1997. december 1.), Románia (1998. június 30.), Kirgizia (1998. december 10.) és végül a Megállapodás „névadó” állama, Ausztria (1999. október 27.). Jelenleg tehát a Bécsi Megállapodásnak 14 állam a ré­szese (1999. július 27-i állapot). A Bécsi Osztályozás felülvizsgálata A Bécsi Megállapodás gondoskodik egy szakértői bizott­ság felállításáról, amelyben a Külön Unió valamennyi or­szága képviselteti magát (5.cikk (1) bekezdés). A szakértői bizottság- elvégzi az ábrás elemek osztályozásának módosításait és kiegészítéseit;- ajánlásokat tesz a Külön Unió országainak abból a cél­ból, hogy számukra az ábrás elemek osztályozásának használatát megkönnyítse és egységes alkalmazását elősegítse;- bármely intézkedést megtesz, amelyek anélkül, hogy a Külön Unió vagy a Szervezet költségvetésére pénzügyi terhet rónának, hozzájárulnak ahhoz, hogy a fejlődő or­szágok számára az osztályozás alkalmazását meg­könnyítsék;- jogosult albizottságokat és munkacsoportokat létesíteni. A szakértői bizottság minden egyes tagállama 1-1 sza­vazattal rendelkezik. A szakértői bizottság határozatait általában egyszerű szótöbbséggel hozza.

Next

/
Thumbnails
Contents