Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 5. szám - Rácz László, dr. Vida Sándor: A kutatási és fejlesztési megállapodások egyes csoportjainak mentesítése a versenykorlátozások tilalma alól
A kutatási és fejlesztési megállapodások egyes csoportjainak mentesítése a versenykorlátozások tilalma alól 17 helyez, mivel az a cél, hogy a megállapodásban szereplő versenykorlátozások mentesülése csak valós műszaki fejlesztési tartalmú kutatások esetén érvényesülhessen, s ne lehessen piacszerzési, hatalmi törekvések álcázására felhasználni a kutatás-fejlesztés mentesítéséről szóló rendeletet. Mivel azonban a Rendelet nem egyszerűen a közösen végzett kutatási és fejlesztési tevékenységre vonatkozik, hanem az eredmények közös hasznosítására is - s mivel az eredmények hasznosítása a kutatásnak és fejlesztésnek a fő célja - a Rendelet 1. § (5) bekezdése közös hasznosítás esetén a mentesülést az iparjogvédelmi (szabadalmi stb.) oltalom megszűnéséig biztosítja, annak hiányában pedig (pl. ha a megállapodás eredményeképpen know-how-t képező termék vagy eljárás keletkezett) a program időtartamán kívül a megállapodás tárgyát képező termék első forgalomba hozatalától számított öt évre. Ezzel a szabállyal a Rendelet egyszerűbb, könnyebben ellenőrizhető, a vállalkozások által könnyebben belátható időtartam-szabályozást választott annál, mint ami az EU- ban ma érvényes, mivel a piacrészesedéstől függetlenül érvényesek az időtartamkorlátok. így például, ha a felek a kutatási és fejlesztési megállapodásból származó — knowhow-val védett - termék hasznosítása tekintetében bármilyen jelentős piacrészesedést érnek el, az automatikus mentesség az első forgalomba hozataltól öt évig érvényben marad, annak leteltével viszont - bárha a feleknek viszonylag csekély a piaci részesedésük - a hasznosítás mentességének fenntartásához egyedi mentesítést kell kérniük. A ,, fekete klauzula " 6. A mentesülés nem áll fenn akkor, ha a Rendelet 2. §ában előírtakat a felek a megállapodásban nem tartják be. Ezek az előírások - mint már arról szó volt - a kutatást és a fejlesztést végző, abban megállapodó felek közötti egyenlőtlen jogi helyzet kialakulását kívánják megelőzni. A Rendelet 2. § a) pontja szerint olyan feltételeket kell biztosítani a megállapodás révén, hogy minden résztvevő azonosan hozzáféljen a közös kutatás és fejlesztés eredményéhez. A Rendelet nem határozza meg, hogy milyen eredményekhez való hozzáférést kell biztosítani. Az EK kialakult gyakorlata szerint csak a kutatási és fejlesztési tevékenységből származó ipari és szellemi tulajdonjogokra és a megállapodásból származó termék korszerűsítését, javítását lényeges mértékben elősegítő eredményekre áll fenn a hozzáférhetőségi követelmény. E tekintetben nálunk nyilván a jövőbeni joggyakorlatra kell hagyatkozni. A Rendelet 2. § b) pontja szerint a megállapodásban nem lehet egyik fél számára sem megtiltani azt, hogy a közös kutatáshoz és fejlesztéshez felhasznált - már a megállapodást megelőzően is megvolt - műszaki ismereteit önállóan hasznosítsa. A Rendelet 2. § ca) pontja annak 3. § g) pontjával együtt a mentesülés kizárásának kockázataként írja elő, hogy a kutatási-fejlesztési programban a kutatás tárgyát, célkitűzéseit és területét egyértelműen meg kell határozni; vagyis, hogy milyen műszaki eljárások segítségével, milyen jellegű termék (szolgáltatás) előállítására irányul a tevékenység. Csak így lehet ugyanis tudni, hogy mi a valós tartalma a 2. § ca) pont alatti tilalomnak, tehát hogy milyen kutatás-fejlesztést végezhetnek saját elhatározásból a „közös”-ön kívül. Az, hogy földrajzilag hol végzik a kutatásokat, kísérleteket, a mentesülés szempontjából közömbös. A felek tehát a 2. § ca) pont alapján nem lehetnek korlátozva abban, hogy önállóan vagy harmadik személyekkel együttműködve a programon kívül más műszaki területeken- vagy a program befejezése után bármely területen kutató-fejlesztő tevékenységet végezzenek. Nem lehet a feleket abban korlátozni, hogy a létrehozott gyártási kapacitáson milyen mennyiséget akarnak előállítani, vagy abból milyen mennyiséget akarnak forgalomba hozni. A piaci oldal (piacszervezés, értékesítési feltételek, vevők) e Rendelet alapján nem egyeztethető. Ugyanennek az elvnek megfelelően a megállapodás nem korlátozhatja a feleket üzleti partnereik megválasztásában, a feleknek saját partnereikkel történő együttműködésében, a megállapodásból származó termékek árának meghatározásában vagy forgalmazásának üzleti feltételei előírásában (2. § d) pont). A Rendelet 1. § (2) bek. b) és c) pontjában megengedett korlátozástól eltekintve a megállapodás a feleket nem korlátozhatja a közös kutatás és fejlesztés eredményének hasznosításában. Nem vehetők fel a megállapodásba olyan kötelezettségvállalások, melyek révén a felek megnehezítik, hogy a kutatás-fejlesztési megállapodásból származó terméket a vevők mástól szerezzék be (Rendelet 2. § e) pont.). Ilyen helyzetet előidézni még ipari tulajdonjogok vagy más jogok gyakorlásával se lehet. Utószó 7. A Rendelet megalkotásával a kormányzat jelentős lépést tett a versenyszabályoknak a gazdaságpolitikai célkitűzésekkel való összehangolása, a versenyjog átláthatóbbá tétele, a jogbiztonság erősítése érdekében. A közösségi versenyjog fejlődési irányát vizsgálva is pozitív lépésként kezelhetjük a jelen szabályozás megoldásait, olyanoknak, melyeket mindenképpen meg kellett lépni, s melyekhez viszonyítva a jövőben inkább a műszaki fejlődést tovább ösztönző előrelépés, mint bármilyen visszalépés várható. Az EK tagsági viszonyra való felkészülés menetében reményeink szerint e Rendelet is ösztönözhet a magyar gazdaságban meglevő kutatási kapacitások jobb kihasználására, a fejlesztési befektetések javítására.
