Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 5. szám - Tanulmányok. Dr. Hajdú Tamásné: A „korábbi nyilvános gyakorlatbavétel” újdonságrontó hatása
6 Dr. Hajdú Tamásné tudásanyag alapján szakember számára nem volt felismerhető, különösképpen abban az esetben, amikor az összetevő az anyagban szokatlanul kis mennyiségben van jelen. A fellebbezés benyújtója arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szakember az elsőbbség napján rendelkezésére álló tudásanyag alapján nem volt tudatában annak a ténynek, hogy valamely összetevő egyáltalán jelen lehet az összetevők között, esetleg „szokatlanul csekély” mennyiségben lehet jelen, nem végezné el az analízist ezen összetevőre vonatkozóan, és így a piacra került termék kémiai összetétele nem válna a köz számára hozzáférhetővé. A Tanács úgy döntött, hogy nem indítványozza a kérdésnek a Kibővített Fellebbviteli Tanács felé való továbbítását a következők miatt. Ha a kereskedelemben hozzáférhető termék az elsőbbség napján ismert analitikai módszerekkel analizálható, akkor közömbös, hogy egy szakember analizálná-e a terméket vagy annak egy összetevőjét, vagy hogy van-e ok arra, hogy egy szakember eltekintsen az adott összetevő analizálásától. A Tanács által a kérdésre adott válasz tisztán következett a korábbi esetjogból (T 952/92, T 406/86, T 390/88) és teljes összhangban volt a G 1/92 vélemény lényegével, amely felülbírálta a T 93/89 számú fellebbviteli ügyben hozott döntést. T 472/92 Az európai szabadalmat 1982. januári elsőbbségi nappal 1987. májusában engedélyezték. A találmány tárgya olyan mandzsetta volt, amely két fóliarétegből álló laminált pályát tartalmazott, amely laminált pálya különböző irányokban eltérő zsugorodási fokkal rendelkezett. A fóliák polisztirolt tartalmaztak, az egyik fólia jobban zsugorodó, habosított, a másik kevésbé zsugorodó, nemhabosított fólia volt. A habosított fólia olyan felületi réteggel lett kialakítva, amely vastagabb volt azon az oldalon, amelyik szemben volt a nem habosított fóliával laminált oldallal. A laminált pálya folyásirányú végei úgy voltak összeragasztva, hogy a habosított fólia vastagabb felületi rétege nézett a mandzsetta belseje felé. A laminált pálya folyásirányú zsugorodási aránya 60%-nál kisebb volt, keresztirányú zsugorodási aránya pedig kisebb volt, mint 10%. A zsugorodási arányokat úgy biztosították, hogy tizenkét másodpercen át egy kemencében 130 °C-os hőkezelést alkalmaztak. A fellebbezést a jelen ügyben a felszólalási eljárásban vesztes felszólaló nyújtotta be, kérve a szabadalom visszavonását korábbi nyilvános gyakorlatbevételre hivatkozva. A Tanács határozatában először egy elvi kérdést tisztázott a nyilvános gyakorlatbavétel bizonyításával kapcsolatban. Bár az EPC 100. cikkelyében felsorolt felszólalási okok mindegyikénél ugyanaz a bizonyítási mérték érvényes, a valószínűség mérlegelése (lásd T 270/90); azokban a korábbi nyilvános használattal kapcsolatos ügyekben, ahol gyakorlatilag egy feltételezett korábbi nyilvános használatot alátámasztó valamennyi bizonyíték a felszólaló birtokában és tudomásában van, a felszólalónak kell az esetet hiányosságok nélkül bizonyítania. A T 270/90 ügyben eljáró Tanács kifejezetten elutasította azt az indítványt, miszerint a sokkal szigorúbb „minden kétséget kizáróan” kritériumot kellene alkalmazni, holott abban a tárgyalt esetben mindkét érintett fél abban a helyzetben volt, hogy bizonyítékokkal szolgáljon a feltételezett korábbi nyilvános gyakorlatbavételt eredményező tranzakciók bizalmasságának döntő jelentőségű kérdésében. A jelen ügyben eljáró Tanács egyetértett ezzel a megközelítéssel a következő korlátozással. Bármely tényállás esetén a fenti kritériumok szem előtt tartásával úgy kell meghozni a döntést, hogy tisztázni kell, az érintettek által képviselt, egymásnak ellentmondó érvek közül melyik az, amelyik nagyobb valószínűséggel helyes, mivel két, egymással ellentétes felvetés logikailag és így jogilag nem lehet egyszerre helyes vagy helytelen. Amikor az érvek helyességének vagy helytelenségének az eldöntésére kerül sor, figyelembe kell venni azoknak a bizonyítékoknak a természetét, tartalmát és lehetséges forrását, amelyeket az érintett felek előterjeszthetnek. Az ezen ügyben eljáró Tanács hivatkozott a G 1/92 számú véleményben foglaltakra, idézve a következőket: „Bármely műszaki kitanítás lényeges célja, hogy a szakembert képessé tegye egy adott termék előállítására vagy hasznosításra az adott kitanítás alkalmazása révén. Ha egy ilyen kitanítás egy piacra került termékből fakad, a szakembernek a maga általános műszaki ismeretanyagára kell hagyatkoznia az adott termék előállításához szükséges információ beszerzéséhez. Ha a szakember túlságosan nagy erőfeszítés nélkül képes a termék összetételének vagy belső szerkezetének a felderítésére és a termék reprodukálására, akkor mind a termék, mind pedig annak összetétele vagy belső felépítése a technika állása részének tekintendő. Figyelembe kell azonban venni, hogy a kereskedelemben rendelkezésre álló termékek mint olyanok, semmit sem tárnak fel önmagukban összetételükön és belső felépítésükön kívül. Azok a tulajdonságok, amelyek csak akkor mutatkoznak meg, ha a terméket specifikusan megválasztott külső feltételekkel, pl. reagensekkel vagy hasonlókkal hozunk kölcsönhatásba egy bizonyos hatás vagy eredmény létrehozása vagy lehetséges eredmények vagy képességek felderítése érdekében, túlmutatnak magán a terméken, mint olyanon, mivel ezek szándékos választásoktól függenek. Jellemző példa erre egy ismert anyag vagy anyagkeverék gyógyszerként való alkalmazása és egy ismert anyag új műszaki hatáson alapuló, adott célra való alkalmazása (lásd G 2/88). Az ilyen jellemzőket nem lehet úgy tekinteni, mint amelyek a köz számára hozzáférhetővé lettek téve.” A fenti véleménnyel összhangban a jelen ügyben eljáró Tanács azt állapította meg, hogy a benyújtott szállítási dokumentumokban szereplő anyag nyomtathatósági tulajdonsága nem olyan jellegű tulajdonság, ami pusztán a megrendelőhöz való kiszállítás révén a köz számára hozzáférhető vált, mivel ez egyértelműen olyan „nem inherens” tulajdonság, ami specifikusan megválasztott külső feltételekkel való kölcsönhatást igényel. A Tanács a jelen üggyel kapcsolatban utalt még egy korábbi T 267/92 számú döntésre is. Ebben a döntésben megállapítást nyert, hogy egy szálerősített kötőanyag rövid szakaszos szálszilárdsága, valamint az adott összetétel mátrixanyagának húzószilárdsága „nem inherens” tulajdonságok, mivel ezek a külső környezettel való kölcsönhatástól függenek. Következésképpen az ezen tulajdonságok értékeinek az arányát tartalmazó paraméter nem tekinthető feltártnak egy olyan „prior art” dokumentumban
