Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 5. szám - Tanulmányok. Dr. Hajdú Tamásné: A „korábbi nyilvános gyakorlatbavétel” újdonságrontó hatása
4 Dr. Hajdú Tamásné közötti viszonylag rövid időszakra estek volna. Ezen az alapon hasonlóképpen nem feltételezhető automatikusan, hogy azok a körülmények, amelyek az érintett feleket arra késztették, hogy az aj ánlatot titkosan kezelj ék, megváltoztak volna a megtámadott szabadalom elsőbbségi időpontját megelőzően, vagy hogy a szerződés teljesítése folyamán azzal kellett volna számolni, hogy a megtámadott szabadalomban igényelt megoldás lényege harmadik személy tudomására jutott volna. A tanúvallomások alapján felmerült annak a szükségessége is, hogy a Tanács mérlegelje azt, hogy bizonyítást nyert-e a titoktartási kötelezettség megszegése. A hajógyár egyik alkalmazottja tanúvallomásában azt állította a kérdéses megoldás továbbadására vonatkozóan, hogy ő határozottan emlékszik, hogy harmadik féllel beszélt arról, név szerint megemlítve a szóban forgó hajó charter cégét. Azt is megemlítette, hogy a hajó tulajdonosát informálni kellett a kiadott megrendelésekről a rendelés feladásától számított mintegy egy héten belül. Ennek a tanúvallomásnak a szövegezését a Tanács túl bizonytalannak és hiányosnak ítélte ahhoz, hogy bizonyítottnak találja ennek alapján a kérdéses műszaki információnak a továbbadását. Az ügyben eljáró Tanács döntéséből a következő megállapítások tűnnek alapvetőknek. A köz számára való hozzáférhetőséget kizáró titoktartási megállapodásnak nem kell feltétlenül írásos szerződésnek lennie. Egy üzleti tárgyalás tartalma nem tekinthető a köz számára hozzáférhető információnak az EPC 54(2) cikkelye értelmében, ha az érintett felek egyetértettek abban, hogy a tárgyalt információt titokban tartják, és nincsen a titoktartás megszegésére utaló bizonyíték. Egy ilyen típusú egyeztetés jöhet létre egy közös műszaki fejlesztés keretében folytatott üzleti tárgyaláson, ha a felek érdekei feltételezhetően azonosak, és egy rajzon való felülbélyegzésen alapuló, szóban kinyilvánított titoktartási megállapodás jön létre. G 1/92 (Enlarged Board of Appeal elvi döntés) Érdemes megvizsgálni, hogy a nyilvános gyakorlatbavétel egy bizonyos aspektusának az értelmezése terén milyen elvi döntést hozott a Kibővített Fellebbviteli Tanács egy határozatával az újdonság megítélése kérdésében, egy vegyi termék összetételének nyilvános gyakorlatbavétele esetén. 1991 decemberében az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke, az EPC 112(l)(b) cikkelye által biztosított felhatalmazás alapján a következő jogi kérdéseket utalta a Kibővített Fellebbviteli Tanács hatáskörébe. 1. Egy termék kémiai összetétele a köz számára hozzáférhetővé vált-e már pusztán azáltal, hogy maga a termék a köz számára hozzáférhetővé vált, még pedig függetlenül attól, hogy fellelhető volt-e valamely olyan ok, ami a szakembert a termék analizálására késztette volna? 2. Ha a válasz az első kérdésre igenlő, ez az elv általánosítható-e úgy, hogy egy termékből levezethető minden információ, a köz számára már azáltal hozzáférhetővé van téve, hogy maga a termék hozzáférhetővé vált, mégpedig attól függetlenül, hogy a szakembernek volt-e oka az adott információ keresésére? Az elnök a jogi kérdés átutalása kapcsán a T 93/89 és a T 406/86 számú ügyekben hozott döntésekre hivatkozott. A T 93/89 számú ügyben eljáró Tanács figyelmen kívül hagyott egy nyilvános gyakorlatbavételre vonatkozó, késve benyújtott dokumentumot arra hivatkozva, hogy az nem volt releváns. Ezt a Tanács többek közt azzal indokolta, hogy a terméknek az összetétele nem vált hozzáférhetővé a köz számára pusztán azáltal, hogy maga a termék hozzáférhetővé vált. A Tanács úgy ítélte meg, hogy bizonyítani kellett volna az ügyben, hogy egy szakembernek különös oka volt a termék analizálására. Ezzel összefüggésben a Tanács megállapította, hogy egyszerűen az a tény, hogy egy új termék a piacra került, nem feltétlenül ok egy versenytárs számára a termék összetételének az analizálására. Ezzel ellentétben a T 406/86 számú ügyben eljáró Tanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy ha egy termék a köz számára hozzáférhetővé vált, azt úgy kell tekinteni, hogy annak összetétele is hozzáférhető vált, amennyiben az kémiai analízis útján minden további nélkül meghatározható. A hivatal elnöke úgy ítélte meg, hogy bár az eltérő döntések vegyi termékek összetételére vonatkozóan születtek, az alapkérdés bármely műszaki területen felmerülhet, ahol bizonyos jellemzők korábbi használat révén való feltárásáról van szó, olyan jellemzőkről, amelyek nem ismerhetők fel közvetlen szemrevételezéssel, hanem például csak a termék szétszedése, megrongálása révén. Az ügyben az „elvi döntést” a kibővített tanács a következő indokolással hozta meg. A jogi kérdés, amelyet az EPO elnöke a Kibővített Fellebbviteli Tanács elé utalt az EPC 54(2) cikkelyének az alkalmazására vonatkozik, amely a technika állásának a fogalmát a következőképpen definiálja: „A technika állása mindent magába foglal, ami az európai szabadalmi bejelentés napja előtt a köz számára szóban vagy írásban, használat révén vagy bármely más módon hozzáférhetővé vált.” E jogi kérdés vizsgálatánál tisztázni kell a „köz számára való hozzáférhetőség” követelményének az értelmezését egy termék korábbi használatával összefüggésben. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az EPC nem tesz különbséget a vegyi termékek és más, például mechanikus vagy elektromos termékek között. Az EPC 54(2) cikkelye nem tesz különbséget azon eszközök között sem, amelyek révén valamely információ a köz számára hozzáférhetővé válik. így a használat révén nyerhető információ ugyanúgy kezelendő, mint a szóbeli vagy az írásos feltárás révén nyert információ. A Tanács úgy vélte, hogy célszerű először néhány általános megjegyzést tenni arra az információfajtára vonatkozóan, amely a termékek nyilvános gyakorlatbavétele révén nyerhető, az EPC 54(2) cikkelyében megfogalmazott „a köz számára való hozzáférhetővé tétel” követelményének az alkalmazása céljából. Bármely műszaki kitanítás tulajdonképpeni célja, hogy a szakterületen jártas személy (szakember) számára lehetővé tegye az adott termék előállítását vagy használatát az adott kitanítás alapján. Amikor az ilyen kitanítás egy, a piacra vitt termékből fakad, a szakembernek a maga általános műszaki ismereteire kell hagyatkoznia annak érdekében, hogy minden olyan információt összegyűjtsön, ami abba a helyzetbe hozza őt, hogy
