Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 5. szám - Tanulmányok. Dr. Hajdú Tamásné: A „korábbi nyilvános gyakorlatbavétel” újdonságrontó hatása
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 104. évfolyam V. 1999. október TANULMÁNYOK DR. HAJDÚ TAMÁSNÉ A „korábbi nyilvános gyakorlatbavétel” újdonságrontó hatása Szabadalmi törvényünk az Európai Szabadalmi Egyezménnyel összhangban előírja, hogy olyan találmányokra lehet szabadalmi oltalmat engedélyezni, amelyek egyéb kritériumok mellett megfelelnek az újdonság követelményének, újnak pedig azok a találmányok tekinthetők, amelyek nem tartoznak a technika állásához. A törvény megfogalmazása szerint a technika állása mindent magába foglal, ami a bejelentés elsőbbségi időpontját megelőzően a köz számára szóban vagy írásban, használat révén vagy bármely más módon hozzáférhetővé vált. Mind az engedélyezési eljárás során, mind pedig az ún. kontradiktórius ügyekben leggyakrabban írásos formájú újdonságrontó anyagokkal találkozunk, nagyon ritka viszont hazai gyakorlatunkban a „korábbi nyilvános gyakorlatbavétel” mint újdonságrontó körülmény. Bizonyítása, megítélése ügyről ügyre fejtörést okozhat szabadalmi elbírálónak, megsemmisítést kérő félnek, szabadalmasnak, bírónak egyaránt. Igen ritka jelenségről lévén szó, nem alakulhattak ki bizonyos rutinok, visszahivatkozási lehetőségek. Az Európai Szabadalmi Hivatal gyakorlatában mind a felszólalási, mind pedig a fellebbezési szakaszban - az összes ügyek nagy számával egyenes arányban — elég gyakran előfordul a „korábbi nyilvános gyarkorlatbavétel” megítélésének a feladata. A másodfokon intézett ilyen jellegű ügyek viszonylag magas száma azt tükrözi, hogy e kérdés kezelése az Európai Szabadalmi Hivatal gyakorlatában sem tartozik a könnyebbek közé. Az Európai Szabadalmi Egyezmény (EPC 106. cikkely) kimondja, hogy mind a vizsgálati osztály, mind pedig a felszólalási osztály határozatai fellebbezéssel megtámadhatók. Ha a fellebbezés megfelel bizonyos jogi, alaki feltételeknek, a Fellebbezési Tanácsok megvizsgálják annak megalapozottságát. Ezen Tanácsok (Boards of Appeal) határozatai remekül felhasználhatóak az „utókor” számára a hasonló jogesetekben való döntéseknél. Ha egy adott ügyben jogi elvi kérdés merül fel, az eljáró Fellebbezési Tanács saját kezdeményezésére vagy a fellebbezést benyújtó fél kérésére, egy-egy kérdést felterjeszthet a Kibővített Fellebbezési Tanácshoz. Az egységes jogalkalmazás érdekében az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke akkor utalhat jogi elvi kérdést a Kibővített Fellebbezési Tanács elé, ha két Fellebbezési Tanács az adott kérdésben ellentétes határozatot hozott. A Kibővített Fellebbezési Tanács (Enlarged Board of Appeal) határozata a megfellebbezett kérdés tekintetében kötelező a Fellebbezési Tanácsra nézve (EPC 112. cikkely). A Fellebbezési Tanácsok és a Kibővített Fellebbezési Tanács nagyszámú határozata már eddig is igen tanulságos olvasmány volt, bár az Official Joumal-okban nem voltak az egyes vizsgált jogalapok igazán könnyen feltérképezhetek. Ma már - legalábbis a viszonylag friss jogesetek tekintetében-jobb helyzetben vagyunk, mivel az Európai Szabadalmi Hivatal Internet-honlapján megtalálhatóak az utolsó három év döntései, több mint 2000 határozat. Kulcsszavas kereséssel könnyen rátalálhatunk köztük arra a 19 ügyre (pl. T 848/94, T 472/92, T 43/93, T 1007/95, T 48/96, T 438/95, T 377/95, T 3/95, T 882/94, T 591/94, T 97/94, T 85/94), amelyben előfordul a „prior public use” fogalma. Ezen ügyeket átnézve (a határozatok teljes szövege olvasható) kiderül, hogy a határozatok korábbi döntésekre, elvi állásfoglalásokra utalnak, féltő gonddal őrködve a jogalkalmazás egysége felett. Ha megnézzük ezeket a korábbi, idézett döntéseket egységes kép tárul elénk az Európai Szabadalmi Hivatal „korábbi nyilvános gyakorlatbavétel”-lel kapcsolatos joggyakorlatáról. Érdemes elidőzni ezeknél a „régi” döntéseknél, megfigyelni az egyes ügyekben eljáró Tanácsok gondolatmenetét, logikai fejtegetéseit. Néhány határozat részletes boncolgatása felfedhet számunkra olyan rutinokat, amelyek megkönnyíthetik a kérdés hazai megítélést is. Vizsgáljunk meg tehát néhány érdekes döntést az EPO Fellebbviteli Tanácsának gyakorlatából. Ezek a döntések általában a felszólalási eljárásban hozott elsőfokú döntés fellebbezési szakaszában születtek, egyes esetekben a szabadalmas, más esetekben a felszólaló fordult a Fellebbezési Tanácshoz jogorvoslatért. Egyes döntések esetén csak a lényeget emelem ki, más döntéseknél az érvelés tanulságos volta miatt hosszabban idézek az ügyben hozott határozatból. T 482/89 Az európai bejelentésre 1987 januárjában 1983. júniusi elsőbbséggel szabadalmat adtak. 1987 októberében felszólalás érkezett a szabadalom ellen, amelyben a szabadalom teljes teljedelemben való visszavonását kérték, újdonság hiányára hivatkozva. Az újdonság hiányát a felszóla
