Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)

1999 / 4. szám - Szimon Tivadarné: A módosítások lehetősége és a feltárás értelmezése az Európai Szabadalmi Hivatal esetjoga alapján

A módosítások lehetősége és a feltárás értelmezése az Európai Szabadalmi Hivatal esetjoga alapján 27 donságrontó, korábbi elsőbbségű, de a bejelentés napján még közzé nem tett európai bejelentésben feltártaktól. Az­az, ami eredetileg szükséges jellemzőként volt feltüntetve, az igénypontból nem törölhető, de ami eredetileg csak elő­nyös jellemző volt, az adott esetben feltüntethető szüksé­ges jellemzőként. A T 526/92 döntés a 123. cikkely (2) bekezdésébe üt­köző módosítás miatt megsemmisített egy kenőanyag ké­szítményhez alkalmazható adalékkoncentrátumra vonat­kozó szabadalmat, amelynek igénypontjában szerepelt az „... amelynek összbázisszáma legalább 235” jellemző. Ez a jellemző a megadásra irányuló eljárás során került az igénypontba, annak alapján, hogy a példákban bemutatott készítményekben 235 volt az összbázisszám legalacso­nyabb értéke. A technika állásához tartozó releváns irat­ban olyan készítményeket írtak le, amelyeknek az összbázisszáma legfeljebb 100. A vizsgált bejelentésben az összbázisszám értékekre eredetileg semmilyen tarto­mány nem volt megadva, sőt a bejelentés nem tartalmazott arra vonatkozó utalást sem, hogy ez a jellemző szerepet játszott volna a kitűzött feladat megoldásában. Ennek alapján felülről nyitott tartomány kiválasztására irányuló módosítás nem engedélyezhető. Az új jellemző lényeges szerepet játszik abban, hogy az oltalmi körből kizárja az ismert készítményeket, mégsem tekinthető disclaimemek, mivel az ismert készítményekben az összbázisszám értéke legfeljebb 100. A „legalább 235” jellemző beiktatása tehát nemcsak az ismert megoldások kizárására szolgált, hanem a bejelentőt jogosulatlan előnyhöz juttatta a feltalálói te­vékenység szempontjából is. A T 597/92 (OJ 1996,135) döntés kimondja, hogy a disclaimer beiktatását meg kell különböztetni attól az eset­től, amikor a bejelentő az oltalmi kört az eredetileg feltárt tartalom törlésével korlátozza, azaz ezt az esetet más szem­pontok alapján kell elbírálni. Ezt az elvet követi a T 615/95 döntés is. A bejelentés akridíniumészterekre vonatkozott, az igényelt vegyületeket egy általános képlet jellemezte, amelyben 8 helyettesítő volt, mindegyik több jelentéssel rendelkezett. A bejelentő az igénypontot módosította, az egyik helyettesítő jelentéséből törölte a hidrogénatomot és beiktatta egy szubsztituenskombináció kizárását. A Vizs­gálati Osztály véleménye szerint a módosítás új feltárást jelentett, ezért abejelentést elutasította. A Tanács azonban a módosítást engedélyezhetőnek ítélte. A döntés indoklá­sában kifejtette, hogy az igénypont korlátozása sok eset­ben új feltárást jelent, azonban az adott esetben a korláto­zott oltalmi kör az eredetileg igényelt oltalmi körtől csak abban különbözött, hogy teijedelme kisebb volt (a beje­lentő törölte a nem feltalálói tevékenységen alapuló meg­oldásokat), ezért a korlátozás nem jelentett fel nem tárt jelentésre vagy jelentések speciális kombinációjára való korlátozást, más szóval új találmányra való korlátozást. A Tanács rámutatott arra is, hogy a korlátozott igénypontot alátámasztja a leírás, mivel valamennyi példa a korlátozott igénypont oltalmi körébe tartozó vegyületre vonatkozik. A fentieket összefoglalva megállapítható, hogy a mó­dosítások engedélyezhetőségének elbírálása és az újdon­ság értelmezése - azaz például a kiválasztási találmányok engedélyezhetősége - között igen szoros összefüggés van; a kiválasztási találmányok liberális engedélyezése maga után vonja a módosítások szigorú elbírálását. Az EPO eset­joga alapján képet alkothatunk arról is, hogy egy európai szabadalmi bejelentés mely hiányosságai orvosolhatók a bejelentés módosításával. Ha a találmány részben nem új, azaz ismert megoldásokra is kiterjed az oltalmi igény, ak­kor ez a hiány disclaimer beiktatásával orvosolható. Ha az igénypont nem egyértelmű vagy nem támasztja alá a leírás (84. cikkely), a szükséges módosítás engedélyezhetősége mindig az adott körülményektől függ. Ha a találmány rész­ben nem alapul feltalálói tevékenységen, az igénypontból bizonyos körülmények között törölhetők a nem feltalálói tevékenységen alapuló megoldások. Azonban, ha a talál­mány egészében véve nem alapul feltalálói tevékenysé­gen, akkor az oltalmi igény nem korlátozható feltalálói tevékenységen alapuló találmányra. Ha a bejelentés nem tárja fel a találmányt oly módon, hogy azt szakember meg­valósíthassa, a bejelentés módosításával ez a hiány sem orvosolható. A bejelentőnek módjában áll azonban a sza­badalom megadására irányuló eljárás során a bejelentés módosítása nélkül is a találmány feltalálói tevékenységen alapuló voltára vonatkozó érveket és bizonyítékokat be­nyújtani, ezeket a vizsgálati osztály figyelembe veszi. Ha a bejelentő oltalmi igényét korlátozza, ezt igen körültekin­tően kell megtennie, mert ha ez a módosítás a 123. cikkely (2) bekezdésébe ütközik, akkor a bejelentő a felszólalási eljárás során kerülhet csapdába (inescapable trap), mivel a módosítás törlésével kiterjesztené oltalmi igényét, amit viszont a 123. cikkely (3) bekezdése nem tesz lehetővé(9). Ezért a bejelentőnek már a bejelentés napján célszerű az európai bejelentést olyan formában benyújtani, amely le­hetővé teszi az új feltárás nélkül történő módosítást abban az esetben, ha a bejelentő valamilyen okból oltalmi igé­nyének korlátozására kényszerül. A találmány feltárásának követelménye az európai szabadalmi bejelentésben A fentiekből látható, hogy már az eredetileg benyújtott bejelentésnek meg kell felelnie a 83. cikkely előírásainak, mert ez a hiány az eljárás során általában nem küszöböl­hető ki. Ezért a bejelentőnek tisztában kell lennie azzal, hogy a bejelentés napján benyújtott bejelentésben milyen mértékben kell feltárnia a találmányt. A EPC 83. cikkelye előírja, hogy a bejelentésnek oly mér­tékben kell feltárni a találmányt, hogy azt szakember megva­lósíthassa. Az EPC 100. cikkelye szerint felszólalási jogalap, ha az európai szabadalom a találmányt nem tárja fel olyan világosan és teljesen, hogy azt az adott területen jártas szak­ember meg tudja valósítani. Az a tárgy, amit szakember a leírás alapj án meg tud valósítani, nem azonos azzal a tárggyal, amit abejelentés feltár. A feltárt tárgy alatt azt kell érteni, ami a bejelentésben meg van említve és ami abból szakember számára közvetlenül és egyértelműen következik. Nem te­kinthető feltártnak egy általános koncepció - például vegyü­­letek egy csoportját meghatározó általános képlet - körébe tartozó valamennyi kiviteli alak, az EPO az általános képletet nem tekinti a felsorolás rövidített formájának/5*<8) A szak­ember számára megvalósítható tárgy azonban a feltárt tárgy­nál általában tágabb, mert szakember szaktudását és szakmai tapasztalatát - common general knowledge - felhasználva a feltárt tárgy alapján képes megvalósítani a fel nem tárt tárgyat is.

Next

/
Thumbnails
Contents