Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 4. szám - Szimon Tivadarné: A módosítások lehetősége és a feltárás értelmezése az Európai Szabadalmi Hivatal esetjoga alapján
28 Szimon Tivadarné Spangenberg'6* felhívja a figyelmet arra, hogy a T 378/94 döntés az első olyan döntés, amely a feltárás terjedelme és az oltalom terjedelme közötti összefüggéshez magyarázatot fűz. A szóban forgó esetben a fellebbező újdonság hiánya miatt támadta a szabadalmat. Arra hivatkozott, hogy az oltalom tárgya egy érvényes, a technika állásához tartozó szabadalom oltalmi körébe tartozik, ezért nem új. A Tanács nem cáfolta a fellebbező érveit, azonban kifejtette, hogy a szabadalom tárgya mégis új. A Tanács arra alapozta a döntését, hogy azt, hogy a szabadalmi igény mit tár fel, annak belső tartalma, azaz „intenzitása” határozza meg, míg az oltalom terjedelmét, a találmány alkalmazhatóságának terjedelme, azaz „kiterjedése”, „extenzitása” határozza meg. A szabadalmi igénypont tárgya akkor új, ha minden, ami az oltalmi körbe tartozik, új - az EPC 54. cikkelye (2) szerinti értelemben azonban az oltalmi körbe tartozó tárgynak egy részéről lehet csak elmondani, hogy a technika állásának részévé válik (azaz feltártnak tekinthető). A megvalósíthatóság kérdése a kémiai találmányok területén ritkán volt nagyhorderejű döntések tárgya, mivel a kémia fejlettsége már évtizedek óta lehetővé teszi egy új vegyület előállítását általában feltalálói tevékenység nélkül. Új vegyületek esetében régen elfogadott gyakorlat, hogy elegendőnek tekintik a feltárást, ha egyetlen előállítási eljárást ismertet a bejelentés. Az utóbbi években azonban a biotechnológiai, különösen a géntechnológiai találmányok területén, ahol igen nagy a verseny, élesebben merül fel az a kérdés, hogy az adott találmányt a bejelentő az elsőbbség napján szakember számára megvalósítható módon tárta-e fel/5> A vizsgálati osztály csak akkor emel kifogást az elégtelen feltárás miatt, ha komoly kétely merül fel a megvalósíthatóság kérdését illetően, és ezt a vizsgálati osztály tényekkel tudja alátámasztani - T 19/90 (OJ EPO 1990, 476). Ezért az alapvető eljárási paraméterek hiánya - amit a bejelentők a „know how” körébe tartozó paraméternek szeretnek feltüntetni - a megadásra irányuló eljárás során ritkán derül ki. A megvalósíthatóság vizsgálata során a Vizsgálati Osztály figyelembe kell, hogy vegye a bejelentő által benyújtott, az elsőbbség után nyilvánosságra került bármely dokumentumot, amely a megvalósíthatóságot alátámasztja, ennek elmulasztása jelentős eljárási hiba-T 48/85. A Dízelhajtóanyagok/Exxon T 409/91 (OJ EPO 1994, 653) döntés olyan bejelentésre vonatkozik, amelyet a vizsgálati osztály a 83. cikkely alapján utasított el. A találmány tárgya olyan dizelhajtóanyag volt, amely egy meghatározott hőmérsékleten 4000 nm-nél kisebb méretű kristályokat növeszt. Egy aligénypont olyan hajtóanyagra vonatkozott, amelyben a kristályok részecskenagysága 1000 nm-nél kisebb. A példákban szereplő legkisebb kristály szemcsemérete 1200 nm volt. A fellebbezést benyújtó fél arra hivatkozott, hogy a bejelentést azért kell elutasítani, mert nincs sem példa, sem utalás az 1200 nm alatti szemcseméretű kristályokat tartalmazó hajtóanyag előálítására. A döntés indoklásában a Tanács kifejtette: „Annak érdekében, hogy az EPC 83. cikkelyének követelményei teljesüljenek, a bejelentésnek (...) elegendő olyan adatot kell tartalmaznia, amelyek alapján a szakember a találmányt a teljes oltalmi kör vonatkozásában, általános szakmai tudása alapján meg tudja valósítani. ... a szabadalom által kölcsönzött kizárólagos jognak az igénypontok által meghatározott terjedelmét csak akkor lehet alátámasztottnak, illetve megalapozottnak tekinteni, ha megfelel a technika állásához való hozzájárulásnak. Ez azt jelenti, hogy az igénypontokban szereplő adatoknak alapjában véve a találmány leírásban feltárt terjedelmének kell megfelelnie.,, A Tanács leszögezte továbbá: „... a kellő feltárás és a leírás által való alátámasztottság olyan ténykérdések, amelyekben a meglévő bizonyítékok és a valószínűség mérlegelésével kell dönteni minden egyes esetben.” A Detergens/UnileverT 435/91 (OJEPO 1995,188) döntésben a Tanács nem kellően feltártnak ítélt egy olyan összetételt, amelyben az egyes alkotórészek csak a funkció által voltak jellemezve, mert semmiféle általánosítási koncepciót nem adott meg a leírás, amely alapján a szakember a találmányt teljes terjedelmében meg tudta volna valósítani. A megvalósíthatóság követelménye tehát az EPO felfogása szerint akkor teljesül, ha szakember a leírás alapján, feltalálói tevékenység kifejtése és méltánytalanul nagy teher nélkül (without undue burden), a leírás és az általános szakmai ismertek alapján, a találmányt az oltalmi kör teljes terjedelmében meg tudja valósítani - T 32/84 (OJ EPO 1986,9), T 409/91, T 435/91, T 694/92 (OJ EPO 1997,408). Összefoglaló A fentiekből látható, hogy az Európai Szabadalmi Hivatal esetjoga már kialakult szemléletet tükröz a feltárás értelmezésével és a módosítások engedélyezhetőségével kapcsolatban; ami nem választható el az újdonság értelmezésétől sem. Az Szt. alapján az újdonság fogalma hasonlóan értelmezhető/10) ezért lehetőség van a módosítások engedélyezhetőségének és a megvalósíthatóság feltételének hasonló értelmezésére is. Megjegyzendő, hogy az EPO szemlélete nem egyezik meg teljes mértékben valamennyi tagország szemléletével, tekintettel arra, hogy a tagországok és az EPO joggyakorlata egymással párhuzamosan alakult ki. A Magyar Szabadalmi Hivatal azonban már az EPO esetjoga ismeretében alakíthatja tovább a joggyakorlatot. Az Szt. azonban sajátos előírásokat is tartalmaz. Az EPC és az Szt. közös vonása, hogy a szabadalom megadására irányuló élj árás során a vizsgáló szerv (az EPO megfelelő vizsgálati osztálya, illetve a Magyar Szabadalmi Hivatal) dönt a módosítás engedélyezéséről - a módosítás megtételének felelőssége tehát a bejelentőé -, majd a vizsgáló szerv a bejelentésre szabadalmat ad, illetve elutasítja azt. A Magyar Szabadalmi Hivatalnak azonban az Szt. 76. § (1) bekezdése értelmében módjában áll a bejelentést részben elutasítani, amire az EPC nem ad lehetőséget; az Szt. 42. § (2) bekezdése értelmében a megsemmisítési eljárás során a Magyar Szabadalmi Hivatal korlátozza a szabadalmat. Ezekben az esetekben - amelyekkel kapcsolatban joggyakorlat még nem alakulhatott ki - tehát a Magyar Szabadalmi Hivatal módosítja a bejelentést, illetve a szabadalmat. Értelemszerű, hogy ennek során is csak olyan módosításra van lehetőség, amelyet a 72. § ((2) bekezdése lehetővé tesz. A bejelentőknek az 1995. évi XXXIII. törvény szerinti eljárás során figyelemmel kell lenniük arra, hogy
