Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 1. szám - Dr. Vida Sándor: Élelmiszer-jelölések és egyéb megjelölések az Európai Bíróság gyakorlatában
Élelmiszer-jelölések és egyéb megjelölések az Európai Bíróság gyakorlatában 19 is lehetővé tette, holott azok szintén nem jelentenek biztosítékot a tisztességtelen versennyel szemben. Végül az Európai Bíróság ítéletének rendelkező részében megállapította, hogy az EK Irányelv 2. és 15. cikkeivel ellentétes az olyan rendelkezés, amely mind a belföldi, mind a más tagállamokból importált mesterséges édesítőszerek címkéjén tilt a „cukor”-ra vonatkozó mindenféle hivatkozást, vagy amelyek a cukor fizikai, kémiai és tápláló tulajdonságaira utalnak, amelyekkel a mesterséges édesítőszerek ugyancsak rendelkeznek. Eljárásjogi szempontból érdekessége az ítéletnek, hogy az eljárás szereplői kizárólag francia vállalatok, s az eljárásban részt vett Franciaország Kormányának, valamint az EK Bizottságának képviselője is. (Az érintett ország, valamint az EK Bizottságának részvétele egyébként szokásos.) Ez az ítélet jól példázza, hogy az Európai Bíróság quasi nemzetközi „alkotmánybíróság” funkciókat is ellát, ha az elé vitt ügy ezt megkívánja. 4. Üdítőital-palack és -címke14 (Pétillant de raisin) Az EK Bizottsága keresetet nyújtott be az Európai Bírósághoz, amelyben annak megállapítását kérte, hogy a német bortörvény 52. § 3. bekezdésének 2. pontja és a habzóborokra vonatkozó végrehajtási rendelet 10. § 2. bekezdése ellentétes a Római Szerződés 30. cikkével, mivel megtiltja a pétillant de raisin nevű, szőlőből készült habzó üdítőitalnak olyan palackokban történő forgalmazását, amilyenben azt Franciaországban árusítják. Az Európai Bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy a szóban forgó üdítőitalt hasonló palackokban hozzák forgalomba, mint a habzóbort, s a palackok gomba alakú, dróttal megerősített kupakkal vannak lezárva. Az eljárás során a német kormány sem vitatta, hogy a német előírás alkalmas arra, hogy hátrányosan befolyásolja ennek a terméknek forgalmát a Közös Piacon. A francia előállítóknak ugyanis, ha termékeiket Németországban értékesíteni kívánják, olyan üvegekbe kellene palackozniuk ezt az üdítőitalt, amelyek eltérnek az EK többi tagállamaiban használt palackoktól. A borok címkézéséről szóló 355/79 sz. EK rendelet olyan előírásokat tartalmaz, amelyek kielégítik a fogyasztóvédelem követelményeit. Ezen előírások szerint a termék természetének meghatározása, valamint annak a címkén való feltüntetése, hogy a „pétillant de raisin” termék alkoholtartalma 3% alatt van, elegendő ahhoz, hogy kizárja a fogyasztók megtévesztését. Egyébként a habzóbor szokásos palackjait, klasszikus kupakjaikkal együtt az EK többi tagállamában már régóta nemcsak pezsgő és habzóbor forgalmazására használják, de almabor, valamint gyümölcsből előállított italok forgalmazására is, anélkül, hogy ezzel a verseny tisztasága bármiféle sérelmet szenvedne. Az ítélet rendelkező részében ezért az Európai Bíróság megállapította, hogy Németország az említett rendelkezéssel megsértette a Római Szerződés 30. cikkében foglalt kötelezettségét, amikor megtiltja, hogy a „pétillant de raisin” üdítőitalt olyan kiszerelésben hozzák forgalomba, mint a származási országban. A teljesség kedvéért megemlítem, hogy ezt az ítéletet a német szakirodalomban vagy mint a túlzott szigorúsága miatt meg nem engedett nemzeti előírás egyik példáját szokták említeni,15 vagy mint a meg nem engedett csomagolással kapcsolatos jogvitát.16 Bár egyik osztályozás helyessége sem vitatható, magam harmadik szempont: a címkézésről szóló tanítása alapján soroltam be ezt az ítéletet, illetve választottam ki mintegy 25 egyéb, hasonló tárgyú ítélet közül (ún. Etikettierungsrechtsprechung). 5. Növényi zsiradékkal előállított szósz címkéje17 (Sauce Hollandaise) Az EK Bizottsága keresetében annak megállapítását kérte az Európai Bíróságtól, hogy a német élelmiszertörvény 17. § 1. bekezdésének 5. pontja, amely szerint növényi zsír felhasználásával előállított szósz (sauce hollandaise) csak kiegészítő tájékoztatással hozható forgalomba, aminek hiányára tekintettel a német hatóság ennek a terméknek forgalmazását megtiltotta, a Római Szerződés 30. cikkével ellentétes. Az eljárás folyamán egyébként módosították a német élelmiszertörvényt, aminek következtében a szóban forgó termék németországi forgalmazása lehetővé vált, azzal a feltétellel, hogy a címkén közük, hogy a termék növényi zsiradék felhasználásával készült. Az ítélet indokolása hivatkozik a Főügyész perösszefoglalójára, amely szerint abból kell kiindulni, hogy a fogyasztó, aki a termék összetétele alapján dönt a vásárlásról, elolvassa a termék összetételéről szóló tájékoztatót, amely utóbbit egyébként az EK Irányelv 6. cikke kötelezővé tesz. Szemben a német kormány érvelésével - mondja az ítélet indokolása — az a versenyelőny, amelyet egyes termelők olcsóbb termék előállításával biztosítanak saját maguknak, s amelyet a német kormány nem tekint megengedhetőnek, áll az a hátrány, hogy a fogyasztók a különböző előállítási eljárások között nem kellőképpen tudnak különbséget enni. Ez az érvelés azért nem meggyőző - mondja az ítélet indokolása-, mert a fogyasztó, aki ügyel a termék összetételére, arról a címkén szereplő tájékoztatóból kellő információt kap. A vonatkozó adatokat ugyanis az élelmiszerek címkézéséről és reklámozásáról szóló EK Irányelv 6. cikke szerint a címke tájékoztató részében kötelezően szerepeltetni kell. Az ítélet rendelkező része mindezek figyelembevételével megállapítja, hogy Németország megsértette a Római Szerződés 30. cikkén alapuló kötelezettségét, amikor előírta, hogy a növényi zsiradékkal előállított „sauce hollandaise” Németországban csak úgy hozható forgalomba, ha (a címkében) kiegészítő utalás történik a felhasznált alapanyagra annak ellenére, hogy az élelmiszerek címkézéséről és reklámozásáról szóló EK Irányelv melléklete felsorolásában ez az alapanyag már szerepel. A német irodalomban18 ezt az ítéletet is a szigorú előírás egyik példájaként említik, amely éppen szigorúsága miatt ellentétes a Római Szerződés 30. cikkével. A francia irodalom1’ viszont ennek kapcsán azt emeli ki, hogy az Európai Bíróság a „viszonylag tájékozott” (relativement averti), „figyelmes” (attentif), „átlagosan tájékozott” (moyennement avisé) fogyasztót tartja szem előtt. Akár ez volt az ok, akár nem, az ítélet alapján most már az azt megelőző jogellenes importtilalom következtében
