Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 1. szám - Tanulmányok. Dr. Palágyi Tivadar: A szabadalmi ügyvivői hivatás története Magyarországon, I. rész
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 104. évfolyam I. 1999. február TANULMÁNYOK DR. PALÁGYI TIVADAR A szabadalmi ügyvivői hivatás története Magyarországon I. rész 1. A szabadalmi ügyvivői képviselet törvényi szabályozásának áttekintése írásbeli feljegyzések hiánya miatt gyakorlatilag tájékozatlanok vagyunk abban a kérdésben, hogy az 1820. december 8-án hatályba lépett osztrák szabadalmi törvény alapján a Magyar Kancellária által adományozott szabadalmak ügyét intéző jogászok és ügynökök hányán, hol és hogyan dolgoztak. Valamivel többet tudunk a kiegyezés utáni időkről, amikor az Ausztriával közösen adományozott szabadalmak ügyében a Magyarország joghatósága alá eső feladatokat a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium ipari és szabadalmi ügyosztálya látta el. A Magyarországon bejelentett találmányokat ez az ügyosztály a budapesti kir. József Műegyetem tanáraival vizsgáltatta meg. Az osztrák minisztériumnál bejelentett találmányokat a magyar minisztérium nem vetette alá újabb vizsgálatnak, de a műegyetemi tanárok azok leírásait tanulmányozásra megkapták/1) Az 1874. évi XXXIV. törvény 38. szakasza szerint „az ügyvéd jogosítva van az ország valamennyi bírósága és hatósága előtt eljárni és feleket képviselni”. Minthogy a szabadalmi ügyekben való képviselet nem volt jogi képzettséghez kötve, a gyakorlatban az ügyvédek mellett'jogi végzettség nélküli ügynökök is eljártak a szabadalmi ügyek intézésében. 1894-ben a hazai szabadalmi ügyintézés Ausztriától függetlenné vált, mert az 1893. évi XLI. törvény kimondta: „a találmányok és használati mustrák mindkét állam területén törvényes oltalomban részesítendők”, és a korábban „közös egyetértéssel engedélyezett szabadalmak ... tartamuk idejére mindkét állam területén érvényben maradnak”. A törvény 1894. január 1-jén lépett hatályba, és az első szabadalmi törvényi hatálybalépéséig, vagyis 1896. március 1 -jéig a szabadalmi bejelentéseket a Kereskedelemügyi Minisztérium intézte. A minisztériumi szakosztály - amely két gépészmérnököt alkalmazott - a bejelentéseket maga vizsgálta meg, és az első szabadalmi törvény hatálybalépéséig eltelt 26 hónap alatt 5791 szabadalmat engedélyezett, amelyeket - a közös szabadalmaktól való megkülönböztetés céljából - kék papírra nyomtattak. Ezekben az időkben a felek képviseletét szabadalmi ügyekben többnyire ügyvédek látták el, de közjegyzők is készíthettek beadványokat. Az első szabadalmi törvény 27. szakasza szerint a „szabadalmi hivatal előtt felek képviselésére csakis ügyvédek és a hatóságilag jogosított szabadalmi ügyvivők vannak jogosítva”. Ezzel a törvény létrehozta a szabadalmi ügyvivői intézményt, mert a törvényalkotó már száz évvel ezelőtt felismerte, hogy a szabadalmi ügyek intézését célszerű olyan szakemberekre bízni, akik jogi jártasság mellett műszaki képzettséggel is rendelkeznek. A szabadalmak megsemmisítésére és megvonására irányuló perekben a törvény ügyvédi képviseletet írt elő, ami annyit jelent, hogy ebben az időben a szabadalmi ügyvivők képviseleti jogköre szűkebb volt, mint az ügyvédeké. A törvénynek ez a szakasza azt is kimondja, hogy a szabadalmi ügyvivői jogosítványt a kereskedelemügyi miniszter olyan magyar állampolgároknak adja ki, akik műszaki képesítésüket „belföldi műegyetemnek vagy külföldinek honosított oklevelével igazolják”, továbbá előírja, hogy az ügyvivői jogosítványokról a szabadalmi hivatalban jegyzéket kell vezetni. A törvény 28. szakasza szerint a szabadalmi ügyvivők által leteendő vizsga tárgyát, az eskü mintáját és a szabadalmi ügyvivők elleni fegyelmi eljárás szabályait a kereskedelemügyi miniszter rendeleti úton állapítja meg. E felhatalmazás alapján jelent meg a Szabadalmi Közlöny első számában a kereskedelemügyi miniszter 1895. évi 4791. ein. számú rendelete a szabadalmi ügyvivőkről. Ennek 1. szakasza szerint a szabadalmi ügyvivői jogosítvány elnyerésére a kereskedelemügyi miniszternél kell kérvényt benyújtani, és ahhoz csatolni kell a magyar állampolgárságot igazoló okmányt, valamint belföldi műegyetem által kiállított vagy külföldit honosító oklevelet. A rendelet szabályozta a szabadalmi ügyvivői vizsgát - ezt a 2. fejezetben tárgyaljuk meg -, valamint a szabadalmi ügyvivők fegyelmi felelősségét és a fegyelmi eljárást is. A rendelet szerint az ügyvivői jogosítvány akkor szűnik meg, ha az ügyvivő meghal, ha a jogosítványról írásban lemond vagy ha azt tőle fegyelmi úton megvonják. Fegyelmi eljárásra a szabadalmi ügyvivő által ebben a minőségben elkövetett visszaélés vagy mulasztás adott okot. A fegyelmi ügyben első fokon a Szabadalmi Hivatal fegyelmi bizottsága járt el, amelyben a Hivatal elnöke vagy helyettese elnökölt, és a bizottság négy tagját és két póttagját a Hivatal tagjai közül fél évre rendelte ki. A fe
